"Amit átéltem, amit láttam, szavakba foglalni nem lehet.” A WMN egy különleges és fájdalmas történetet mutat be Feld Lajosról, aki gyerekként Auschwitzban Mengelének rajzolt, hogy életben maradhasson.
Vannak emberek, akik nem szerepelnek a történelemkönyvekben: nem hadvezérek, nem politikusok, nem hoznak törvényeket, nem szónokolnak, nem küldenek harcmezőre senkit és nem is lövetnek tömegbe. Hétköznapi életet élnek – már ha hagyják őket –, mégis, sok ember életére hatással vannak. Művészetükkel, tanításukkal, szelíd példamutatásukkal. Feld Lajos ilyen ember volt. Rajzai és festményei vizuális tanúságtételek a koncentrációs táborok rémtetteiről – indítja a cikket Kurucz Adrienn.
Szépség, harmónia, a szeretett város képei – majd a rémálomé, utazás a legsötétebb borzalmak vidékére, a felszakadó trauma sokkoló emlékei. Feld Lajos rajzai, festményei e két végletet köré csoportosulnak. Mutatnak egy művészt, egy óriás kisembert, aki elszántan kereste egész életében azokat a dolgokat a világban, amelyben megkapaszkodhat, amelyek miatt túlélni érdemes.
1904-ben jött a világra. A szülei vele együtt kilenc gyereket neveltek. Szegények voltak, az apa raktáros volt, 34 éves korában tanult meg írni-olvasni, az anya mosónő – ő sosem járhatott iskolába. Feld Lajos gyerekkorában nem látott maga körül festményeket.
De a tehetsége így is utat tört magának, ahogy erre lehetőség adódott. „Nekünk nem volt otthon kép a falon, hacsak a penészes, nedves foltokat nem tekintem annak. Rajzolni akkor kezdtem el, amikor a bérházban, ahol laktunk megláttam, hogy egy érettségire készülő diák képes levelezőlapról festeget olajjal. Gyorsan beszaladtam a szobába, és én is elkezdtem korsókat rajzolgatni, magyaros motívumokkal” – mesélte Szaszák Györgynek egy interjúban . A kassai reálgimnáziumban végzett, itt már tanult rajzolni, kitűnt a kortársai közül. De nemcsak a tehetsége miatt vonta magára a figyelmet.
Ekkorra nyilvánvalóvá vált, hogy soha nem fog megnőni. Hipofíziszavar következtében kevés növekedési hormont termelt a szervezete: kisember maradt. Sokat csúfolták, pedig jó ember volt, kedves és segítőkész – így emlékeznek rá a kortársak.
Feldre nagy hatással volt Krón Jenő festőművész-grafikus, aki 1921-ben Kassára költözött, és képzőművészeti szabadiskolát nyitott. Krón aztán kedves tanítványát maga vitte 1925-ben Budapestre a Képzőművészeti Akadémiára. Feld otthonra lelt az akadémián, tanárai nem csak mentorálták, de olykor etették is.
1933-ban azonban közbeszólt a történelem: csehszlovák állampolgársága miatt megkereste a rendőrség, és visszaküldték Kassára. A helyzete nem volt éppen rózsás, nem volt lakása, műterme sem volt. Úgyhogy kiment az utcára, és Kassa városát kezdte rajzolni.
1935-ben képzőművészeti magániskolát nyitott, sok helybéli művész tőle tanulta meg az alapokat. A tanítványai közé tartozott az a nő is, akinek a rendőrségen össze kellett írnia a kassai zsidókat. Feld Lajost kihagyta a névsorból, ezért csak a szüleit, testvéreit, rokonait vitték a téglagyárba, ahol összegyűjtötték őket a deportálás előtt.
Feld Lajos fogta a hátizsákját, telepakolta papírral, ceruzával és követte a családját a téglagyárba. A szüleit egy nappal korábban indították el Auschwitzba, mint őt. Még el tudtak búcsúzni. Auschwitzban már nem találkoztak, mire Feld Lajos odaért, már elégették őket.
Szaszák Györgynek így mesélte: „A megérkezésünk után azonnal felsorakoztattak. A hírhedt náci doktor – Mengele kísérletezés céljára néhány ikret s engem kiválasztott. »Mi a foglalkozása?« – kérdezte. Mondom, festőművész vagyok. »Meghagyni, nem lenyírni!« Reggel aztán parancsot kaptam tőle: »Rajzolni, rajzolni! A képeket átadni!« […] A parancs szerint rajzoltam, de annyi eszem volt, hogy ott portrékon kívül mást nem csináltam.
A híres lágerképeket tehát nem Auschwitzban készítette a művész. (A képeken a dátum nem az alkotás keletkezésének idejét jelzi, hanem az ábrázolt történet idejét – magyarázza Szaszák.)
Az átélt traumák inkább csak idős korában jelentek meg a képein. Anyák és gyerekek, ahogy elszakítják őket egymástól. Éhségtől összerogyó emberek. Kínzások. Hetven-nyolcvan festménye-tanúságtétele található ma a világban.
A teljes cikk elolvasható a wmn oldalán.