8. Vájislách 32,4-36,43

Gen 32,4 És Jákób előreküldött követeket Ézsauhoz, a testvéréhez Széir országába, Edóm földjére

Gen 32,5 és megparancsolta nekik, mondván: „Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Így szól szolgád, Jákób: Lábánnál tartózkodtam és ott maradtam mostanáig.

Gen 32,6Van ökröm, szamaram, juhom, szolgám és szolgálóm, és üzenetet küldök uramnak, hogy kegyességet találjak szemedben”.

Gen 32,7 És visszatértek a követek Jákóbhoz, mondván: „Elmentünk testvéredhez, Ézsauhoz, ő éppen feléd jön és négyszáz ember van vele”.

Gen 32,8 Jákób erre nagyon megijedt, aggódott, és két táborra osztotta a népet, amely vele volt és a juhokat, a barmokat és a tevéket.

Gen 32,9 És szólt: „Ha Ézsau az egyik táborhoz ér és megveri, a megmaradt tábor elmenekülhet”.

Gen 32,10 És szólt Jákób: „Ábrahám atyám Istene és Izsák atyám Istene, Örökkévaló, aki azt mondtad nekem: Térj vissza országodba és szülőföldedre, hogy jót tegyek veled;

Gen 32,11 nem érdemlem meg mindazt a szeretetet és mindazt a hűséget, amelyet műveltél a te szolgáddal, mert csak botommal keltem át a Jordánon, és most két táborrá lettem.

Gen 32,12 Ments meg testvérem kezéből, mert félek tőle, Ézsau kezéből, talán jön és megöl engem és az anyát és gyermekeit.

Gen 32,13 És te azt mondtad, „jót fogok veled tenni és olyanná teszem magzatodat, mint a tenger fövénye, amely meg nem számlálható sokasága miatt”.

Gen 32,14 És meghált ott azon éjszaka, és abból, ami kezénél volt, ajándékot vett testvére, Ézsau számára.

Gen 32,15 Kecskét kétszázat és bakot huszat; birkát kétszázat és kost huszat;

Gen 32,16 harminc szoptatós tevét és fiaikat; negyven tehenet és tíz bikát, húsz nőstény szamarat és tíz csikót.

Gen 32,17 És átadta ezeket szolgái kezébe, minden nyájat külön-külön, és azt mondta szolgáinak: „Menjetek előre és hagyjatok közöket nyáj és nyáj között”.

Gen 32,18 Megparancsolta az elsőnek, mondván: „Ha reád talál Ézsau testvérem és kérdez téged: kié vagy, hová mész, s kiéi ezek, amelyek előtted vannak,

Gen 32,19 akkor mondd: Jákób szolgádé, ajándék ez, melyet Ézsau uramnak küld; és ő is jön utánunk”.

Gen 32,20 És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, és mindazoknak, akik a nyájak után mentek, mondván: „Ílyképpen szóljatok Ézsauhoz, ha találkoztok vele,

Gen 32,21 és mondjátok: A te szolgád Jákób is is utánunk jön”. Mert ő azt mondta: „Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután akarok arca elé kerülni, talán kegyes lesz irántam”.

Gen 32,22 Tehát az ajándék előtte ment, és ő meghált azon éjjel a táborban.

Gen 32,23 Fölkelt azon éjjel és vette két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét és átkelt Jábók gázlóján.

Gen 32,24 Vette őket és átvezette a patakon és átvezette azt, amije volt.

Gen 32,25 És Jákób egyedül maradt és tusakodott vele egy ember hajnalhasadtáig.

Gen 32,26 És midőn látta, hogy nem bír vele, megérintette csípőjének forgócsontját és kificamodott Jákób forgócsontja tusakodás közben.

Gen 32,27 És az szólt: „Bocsáss el, mert feljött a hajnal”; de ő azt mondta: „Nem bocsátalak el, amíg meg nem áldottál”.

Gen 32,28 És ő szólt hozzá: „Mi a neved?” Mondta: „Jákób”.

Gen 32,29 És ő szólt: „Ne legyen többé a neved Jákób, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel és győztél”.

Gen 32,30 És kérdezte Jákób, mondván: „Mondd meg, kérlek, nevedet!” Felelt: „Miért kérdezed a nevemet?” És megáldotta őt ott.

Gen 32,31 És Jákób elnevezte a helyet Penuélnek: mert láttam Istent színről-színre és megmenekült lelkem.

Gen 32,32 Már felkelt reá a nap, mikor elment Penuél mellett; ő pedig sántított csípőjén.

Gen 32,33 Azért nem eszik mind a mai napig Izráel fiai a szökőinat, amely a csípő forgócsontján van, mert megérintette Jákób csípőjének forgócsontját, a szökőínt.

Gen 33,1 És felemelte Jákób a szemét és látta, íme, Ézsau jön és vele négyszáz ember; akkor szétosztotta a gyermekeket, Léa és Ráhel mellé és a két szolgáló mellé.

Gen 33,2 A szolgálókat és gyermekeiket állította legelől, Léát és gyermekeit azután, Ráhelt meg Józsefet leghátrább.

Gen 33,3 És elvonult előttük és földreborult hétszer, míg testvére közelébe ért.

Gen 33,4 És Ézsau elébe futott, megölelte, nyakába borult és megcsókolta és sírtak.

Gen 33,5 És fölemelte szemét és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, kérdezte: „Kik ezek itt veled?” És ő felelte: „A gyermekek, akikkel Isten a te szolgádat megajándékozta”.

Gen 33,6 És előléptek a szolgálók, ők és gyermekeik és leborultak.

Gen 33,7 Előlépett Léa is gyermekeivel és leborultak; azután előlépett József és Ráhel és leborultak.

Gen 33,8 És ő szólott: „Mit akarsz ezzel az egész táborral, amellyel találkoztam?” Mondta: „Hogy kegyet találjak uram szemében”.

Gen 33,9 És szólt Ézsau: „Van nekem elég, testvérem; legyen a tied, ami a tied”.

Gen 33,10 És Jákób szólt: „Nem, kérlek, ha kegyet találtam szemedben, fogadd el ajándékomat kezemből, mert arcodat úgy láttam, amint Isten színét látjuk, és te kedvesen fogadtál.

Gen 33,11 Fogadd el, kérlek, ajándékomat, amelyet neked hoztam, mert Isten megajándékozott engem, és mert van nekem mindenem”. Unszolta őt és ő elfogadta.

Gen 33,12 És ő így szólt: „Induljunk és menjünk, én akarok előtted menni”.

Gen 33,13 És ő mondta neki: „Uram, tudod, hogy a gyermekek gyengék és hogy a juhok meg a nyájak szoptatnak – ha meghajtják csak egy napig, a juhok mind elhullanak.

Gen 33,14 Menj csak uram előre, kérlek, szolgád előtt, én hadd ballagjak lassan jószágom járása és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok uramhoz Széirbe”.

Gen 33,15 És szólt Ézsau: „Hadd hagyjam melletted egy részét a népnek, amely velem van”. És ő szólt: „Mire való ez? Találjak csak kegyet uram szeme előtt!”

Gen 33,16 Ezután visszatért Ézsau azon a napon útján Széirbe.

Gen 33,17 És Jákób elindult Szukkótba és épített magának házat, jószágának pedig csinált hajlékokat. Ezért nevezik a helységet Szukkótnak.

Gen 33,18 És elérkezett Jákób békességben Sekem városába, amely Kanaán országában van, amidőn jött Paddán-Arámból; és táborozott a város előtt.

Gen 33,19 És megvette a telket, ahol felütötte sátorát, Hamórnak, Sekem atyjának fiaitól száz keszitáért.

Gen 33,20 És felállított ott oltárt és így nevezte el: Isten, Izráel Istene.

Gen 34,1 És kiment Dina, Léa leánya, akit szült Jákóbnak, hogy megnézze az ország leányait.

Gen 34,2 És meglátta őt Sekem, a hivvita, Hamór fia, az ország fejedelme, vette őt, hált vele és meggyalázta.

Gen 34,3 És az ő lelke ragaszkodott Dinához, Jákób leányához, és megszerette a leányt és nyájasan szólt a leányhoz.

Gen 34,4 És Sekem szólt atyjához, Hamórhoz, mondván: „Szerezd meg nekem feleségül ezt a leányt”.

Gen 34,5 Jákób meghallotta, hogy megfertőzte Dinát, az ő leányát; fiai az ő jószágával a mezőn voltak, tehát hallgatott Jákób, míg meg nem jöttek.

Gen 34,6 És kiment Hamór, Sekem atyja, Jákóbhoz, hogy beszéljen vele.

Gen 34,7 És Jákób fiai bejöttek a mezőről; midőn meghallották ezt, és az emberek nagyon bosszankodtak és nagyon megharagudtak amiatt, hogy ő aljasságot követett el Izráelben, Jákób leányával hálván, mert ezt nem lett volna szabad tennie.

Gen 34,8 És beszélt velük Hamór, mondván: „Sekem fiam lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok őt neki feleségül.

Gen 34,9 Házasodjatok össze velünk: leányaitokat adjátok nekünk és leányainkat vegyétek el.

Gen 34,10 És lakjatok velünk: az ország legyen előttetek, lakjátok, járjátok be és szerezzetek benne birtokot”.

Gen 34,11 És szólt Sekem a leány atyjához és fivéreihez. „Hadd találjak kegyességet szemetekben, és amit mondtok nekem, megadom.

Gen 34,12 Vessetek ki reám akármilyen nagy hozományt és ajándékot és én megadom azt, amit mondtok, de adjátok nekem a leányt feleségül.

Gen 34,13 És Jákób fiai ravaszsággal feleltek Sekemnek és atyjának, Hamórnak, mivelhogy megfertőztette Dinát, az ő nővérüket.

Gen 34,14 És szóltak hozzájuk: „Nem tehetjük ezt a dolgot, hogy odaadjuk nővérünket egy férfiúnak, aki nincs körülmetélve, mert ez nekünk szégyen volna.

Gen 34,15 Csak abban az esetben egyezünk meg veletek, ha olyanok lesztek, mint mi, ha körülmetélve lesz köztetek minden férfi.

Gen 34,16 Akkor odaadjuk leányainkat nektek, leányaitokat pedig elvesszük magunknak, veletek lakunk és egy néppé leszünk.

Gen 34,17 De ha nem hallgattok reánk, hogy körülmetéltessetek, akkor vesszük leányunkat és elmegyünk”.

Gen 34,18 És szavaik tetszettek Hamórnak és Sekemnek, Hamór fiának.

Gen 34,19 És nem halasztotta el az ifjú a dolog véghezvitelét, mert megkedvelte Jákób leányát, és ő a legtiszteltebb volt atyja házában.

Gen 34,20 És Hamór és fia, Sekem, elment városuk kapujába és szóltak városuk embereihez, mondván:

Gen 34,21 „Ezek az emberek békések irántunk, lakjanak tehát az országban és járják azt be, mert hisz az ország elég nagy számukra; leányaikat vegyük el feleségül, leányainkat pedig adjuk nekik.

Gen 34,22 De csak azzal a feltétellel egyeznek meg velünk az emberek, hogy velünk lakjanak, hogy egy néppé legyünk, ha körülmetélkedik közöttünk minden férfi, amint ők körül vannak metélve.

Gen 34,23 Nem lesz-e jószáguk, birtokuk és minden barmuk a mienk? Csak egyezzünk meg velük, hogy velünk lakjanak”.

Gen 34,24 És hallgattak Hamórra és Sekemre, a fiára mind, akik kimentek városának kapujába, és minden férfi körülmetélkedett, aki kiment a város kapujába.

Gen 34,25 És történt a harmadik napon, midőn fájdalmat szenvedtek, hogy Jákóbnak két fia, Simeón és Lévi, Dina két fivére, vette a kardját és észrevétlenül a város ellen mentek és megöltek minden férfit.

Gen 34,26 Hamórt és Sekemet, a fiát is megölték a kard élével és elvitték Dinát Sekem házából és elmentek.

Gen 34,27 Jákób fiai rárontottak a megöltekre és kifosztották a várost, mert megfertőzték húgukat.

Gen 34,28 Juhaikat, barmaikat, szamaraikat és ami a városban volt és ami a mezőn volt, elvették;

Gen 34,29 és minden vagyonukat és gyermekeiket s asszonyaikat elfogták és zsákmányul vittek mindent, ami a házban volt.

Gen 34,30 És szólt Jákób Simeónhoz és Lévihez: „Bajt okoztatok nekem, rossz hírbe kevertetek az ország lakósságánál, a kanaáninál és a perizzinél, és mivel én csekély számmal vagyok, ők összegyülekeznek ellenem, megvernek és elpusztulok én és házam”.

Gen 34,31 És ők azt mondták: „Szabad-e nekik úgy bánni húgunkkal, mint egy paráznával?”

Gen 35,1 És Isten szólt Jákóbhoz: „Kelj föl, menj föl Bét-Élbe, telepedj ott le és állíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, midőn menekültél Ézsau testvéred elől”.

Gen 35,2 Ekkor Jákób így szólt házanépéhez és mindazokhoz, akik vele voltak: „Távolítsátok el az idegen Isteneket, amelyek köztetek vannak, tisztálkodjatok és váltsatok ruhát,

Gen 35,3 hogy fölkeljünk és fölmenjünk Bét-Élbe. Ott oltárt állítok az Istennek, aki meghallgatott szorongásom napján és velem volt az úton, amelyen jártam”.

Gen 35,4 És ők átadták Jákóbnak az idegen Isteneket mind, amelyek kezükben voltak, és a gyűrűket, melyek fülükben voltak; és Jákób elrejtette azokat a tölgyfa alá, amely Sekemnél volt.

Gen 35,5 Ezután elindultak. Isten rettegése szállotta meg a városokat, amelyek körülöttük voltak, és nem üldözték Jákób fiait.

Gen 35,6 És elérkezett Jákób Lúzba, amely Kanaán országában van, vagyis Bét-Élbe, ő meg az egész nép, amely vele volt.

Gen 35,7 És épített ott oltárt és elnevezte a helyet Bét-Él Istene névre, mert ott nyilatkozott meg neki Isten, mikor testvére elől menekült.

Gen 35,8 És meghalt Debora, Rebeka dajkája és eltemették Bét-Él mellett, a terebintus alatt, és így nevezték el Sirás terebintusának.

Gen 35,9 És Isten újra megjelent Jákóbnak, mikor ő Paddán-Arámból jött és megáldotta őt.

Gen 35,10 És mondta neki Isten: „Neved Jákób; ne nevezzenek többé Jákóbnak, hanem Izráel legyen a te neved”, és elnevezte őt Izráelnek.

Gen 35,11 És mondta neki Isten: „Én vagyok a Mindenható Isten, szaporodjál és sokasodjál; nemzet és nemzetek gyülekezete lesz belőled és királyok erednek ágyékodból.

Gen 35,12 És az országot, amelyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, neked adom majd, és te utánad ivadékaidnak adom az országot.”

Gen 35,13 És fölszállt mellőle Isten azon a helyen, amelyen beszélt vele.

Gen 35,14 És fölállított Jákób egy oszlopot azon a helyen, ahol vele beszélt, egy kőoszlopot; és öntött rá italáldozatot és kent rá olajat.

Gen 35,15 És nevezte Jákób a helyet, ahol Isten vele beszélt, Bét-Élnek.

Gen 35,16 És elindultak Bét-Élből, és mikor közel voltak már, hogy Efrátba érjenek, akkor Ráhel szült, de nehéz volt szülése.

Gen 35,17 És történt, hogy midőn nehezen szült, mondta neki a bába: „Ne félj, mert most is fiad lesz”.

Gen 35,18 És történt, hogy midőn lelke már-már elszállt, mert halálán volt, Ben Óninak nevezte őt, atyja pedig Benjáminnak nevezte.

Gen 35,19 És meghalt Ráhel és eltemették az úton, amely az Efrátba, vagyis Bét-Lehembe vezet.

Gen 35,20 Sírjára Jákób oszlopot állított, ez Ráhel sírjának oszlopa mai napig.

Gen 35,21 És elindult Izráel és felütötte sátorát túl Migdal-Éderen.

Gen 35,22 S történt, hogy midőn Izráel abban az országban lakott, ment Reubén és hált Bilhával, atyjának ágyasával és meghallotta ezt Izráel. És Jákób fiai tizenketten voltak.

Gen 35,23 Léa fiai: Jákób elsőszülöttje Reubén, Simeón, Lévi, Jehuda, Jisszakar és Zebúlon.

Gen 35,24 Ráhel fiai: József és Benjámin.

Gen 35,25 Bilha, Ráhel szolgálójának fiai: Dán és Naftáli.

Gen 35,26 Zilpa, Léa szolgálójának fiai: Gád és Ásér. Ezek Jákób fiai, akik születtek neki Paddán-Arámban.

Gen 35,27 És elérkezett Jákób atyjához Izsákhoz, Mamréba, Kirjat-Arbába, vagyis Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák élt.

Gen 35,28 És Izsák napjai voltak: száznyolcvan év.

Gen 35,29 És kimúlt Izsák, meghalt és betért népeihez öregen és napokkal telten; és eltemették őt Ézsau meg Jákób, a fiai.

Gen 36,1 Ezek a nemzetségei Ézsaunak, azaz Edomnak.

Gen 36,2 Ézsau Kanaán leányai közül vette feleségeit: Ádát, a hittita Élón leányát és Oholibámát, Ana leányát a hivvita Cibeón unokáját;

Gen 36,3 és Bászmátot, Ismáél leányát, Nebájót nővérét.

Gen 36,4 És Áda szülte Ézsaunak Elifázt, Bászmát pedig szülte Reuélt.

Gen 36,5 És Ohilibáma szülte Jeust meg Jaelámot s Kórahot. Ezek Ézsau fiai, akik születtek neki Kanaán országában.

Gen 36,6 És Ézsau vette feleségeit, fiait és leányait, házának minden személyét, jószágát s minden barmát, minden birtokát, amelyet szerzett Kanaán országában, és elment más országba, testvére Jákób elől.

Gen 36,7 Mert vagyonuk sokkal nagyobb volt, semhogy együtt lakhassanak; nem bírta el őket tartózkodásuk földje állataik miatt.

Gen 36,8 És letelepedett Ézsau Széir hegyén; Ézsau az Edóm.

Gen 36,9 Ezek Ézsaunak, Edóm atyjának nemzetségei Széir hegyén.

Gen 36,10 Ezek Ézsau fiainak nevei: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének fia; Reuél, Bászmátnak, Ézsau feleségének fia.

Gen 36,11 És Elifáz fiai voltak: Témán, Ómár, Cefó, Gaetám és Kenáz.

Gen 36,12 Timna volt Elifáznak, Ézsau fiának ágyasa, és szülte Elifáznak Amálékot. Ezek Áda, Ézsau feleségének fiai.

Gen 36,13 És ezek Reuél fiai; Náhat és Zerah, Samma és Mizza. Ezek voltak Bászmátnak, Ézsau feleségének fiai.

Gen 36,14 És ezek voltak Oholibáma, Ana leányának, Cibeón unokájának, Ézsau feleségének fiai: ő szülte Ézsaunak Jeust, Jaelámot és Kórahot.

Gen 36,15 Ezek Ézsau fiainak törzsfői: Elifáz, Ézsau elsőszülöttjének fiai: Témán törzsfő, Ómár törzsfő, Cefó törzsfő, Kenáz törzsfő.

Gen 36,16 Kórah törzsfő, Gaetám törzsfő, Amálék törzsfő. Ezek Elifáz törzsfői Edóm országában; ezek Áda fiai.

Gen 36,17 És ezek Reuél, Ézsau fiának fiai: Náhat törzsfő, Zerah törzsfő, Samma törzsfő, Mizza törzsfő. Ezek Reuél törzsfői Edóm országában; ezek Bászmát, Ézsau feleségének fiai.

Gen 36,18 És ezek Oholibáma, Ézsau feleségének fiai: Jeus törzsfő, Jaelám törzsfő, Kórah törzsfő. Ezek törzsfői Oholibámának, Ana leányának, Ézsau feleségének.

Gen 36,19 Ezek Ézsau fiai és ezek a törzsfőik; ez Edóm.

Gen 36,20 Ezek a hórita Széirnek fiai, az ország lakói: Lótán, Sóbál, Cibeón és Ana.

Gen 36,21 Disón, Écer és Disán. Ezek a hórita törzsfők, Széir fiai, Edóm országában.

Gen 36,22 És voltak Lótán fiai: Hóri és Hémam; Lótán nővére pedig Timna.

Gen 36,23 És ezek Sóbál fiai: Alván, Mánáhat és Ébál, Sefó és Ónám.

Gen 36,24 És ezek Cibeón fiai: Ajja és Ana; az az Ana, aki találta az öszvéreket a pusztában, midőn legeltette Cibeónnak, az atyjának szamarait.

Gen 36,25 És ezek Ana fiai: Disón; Oholibáma pedig Ana leánya.

Gen 36,26 És ezek Disán fiai: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán.

Gen 36,27 Ezek Écer fiai: Bilhán, Zaaván és Akán.

Gen 36,28 Ezek Disán fiai: Ucz és Arán.

Gen 36,29 Ezek a hórita törzsfők: Lótán törzsfő, Sóbál törzsfő, Cibeón törzsfő, Ana törzsfő.

Gen 36,30 Disón törzsfő, Écer törzsfő, Disán törzsfő; ezek a hórita törzsfők, törzsfejeik szerint Széir országában.

Gen 36,31 És ezek a királyok, akik uralkodtak Edóm országában, mielőtt király uralkodott Izráel fiai között.

Gen 36,32 Király volt Edómban Bela, Beór fia, és városának neve: Dinhába.

Gen 36,33 És meghalt Bela és király lett helyette Jóbáb, Zeráh fia, Bocrából.

Gen 36,34 És meghalt Jóbáb és király lett helyette Husám a témani országából.

Gen 36,35 És meghalt Husám és király lett helyette Hadád, Bedád fia, aki megverte Midjánt Móáb földjén, és városának neve Avit.

Gen 36,36 És meghalt Hadád és király lett helyette Szamla Maszrékából.

Gen 36,37 És meghalt Szamla és király lett helyette Sául, a folyammenti Rehóbótból.

Gen 36,38 És meghalt Sául és király lett helyette Báal-Hánán, Akbór fia.

Gen 36,39 És meghalt Báal-Hánán Akbór fia és király lett helyette Hadár, és városának neve Páu; feleségének neve Mehétabél, Matréd leánya, Mé-Záháb unokája.

Gen 36,40 És ezek Ézsau törzsfőinek nevei, családjaik szerint, helyeik szerint neveikkel: Timna törzsfő, Alva törzsfő, Jetét törzsfő;

Gen 36,41 Oholibáma törzsfő, Éla törzsfő, Pinón törzsfő;

Gen 36,42 Kenáz törzsfő, Témán törzsfő, Mibcár törzsfő;

Gen 36,43 Magdiél törzsfő, Irám törzsfő. Ezek Edóm törzsfői lakhelyeik szerint, birtokuk országában; Ez Ézsau, az edómiták atyja.