Gyerekkorában
mindig a nagymajája íróasztalán látta az a ceruzacsonkot, amiről később
megtudta, ezzel íródtak 1945 februárja és májusa között Breslauban a lágernapló
befejező sorai. Galló Olga ugyanis több haláltábort megjárva, ott – a mai
Wroclavban – több kényszermunkással együtt megszökött, és az erődváros ostromát
egy búvóhelyen élte át.
Deportálása
kezdetétől írt, sokszor napi ételadagját cserélte egy-egy félig elhasznált
ceruzára, de egy napot sem akart kihagyni. Életben maradt, de utána jó húsz
évig hozzá sem nyúlt e jegyzetekhez, a ceruzát sem vette kezébe és nem is
engedte unokájának, hogy ezzel rajzoljon, pedig mindig erre vágyott.
Galló Olga a
Népszava nagyreményű újságírója volt 1944-ig, majd alig 30 évesen deportálták.
A holokauszt traumája következtében elvesztette szépírói tehetségét, és jó húsz
év telt el, mire elővette a jegyzeteket, és eldöntötte, hogy az utókornak
mindenképpen meg kell ismernie az általa megörökített poklot. Egyetlen kiadó
sem vállalta azonban a megjelenést, kínos magyarázkodásokkal szembesült, végül
magánkiadásban egy rövidített változatot készített 1978-ban.
A nagymama halála
után ismét húsz év telt el, amikor Fullajtár Andrea elhatározta, hogy ennek és a
kiadókkal történt levélcsatáknak a felhasználásával Tíz hónap Babilon-ügy címmel
kiadja a könyvet, amiből megszületett a színházi előadás, amiben egyszerre
alakítja nagymamáját, önmagát és a fegyelmezett narrátort.
A Gólem színházi
produkció alkotói, Fullajtár Andrea mellett Solt Róbert dramaturg és Borgula András
rendező áprilisban elnyerte a Kortárs Magyar Dráma-díj Különdíját. Erről a hosszú
történetről beszélgett Rózsa Péter a színésznővel a bemutató után.
A Mazsihisz podcastjának korábbi adásai ide kattinva nézhetők meg.
