Két elfeledett Tóratekercs és a visszatérés ígérete

Ahogy közeledik Tisá beÁv, a jeruzsálemi Szentélyek pusztulásának és a zsidó nép száműzetésének gyásznapja, különösen időszerűvé válik Rabbi Dr. Yosef Lynn megrendítő beszámolója, amely az Aish.com oldalon jelent meg. Története két Tóratekercsről szól, amelyeket egy lengyelországi lakásban találtak meg – ott maradtak, elfeledve, 80 éven át. A történet azonban nemcsak ezeknek a szent tekercseknek a sorsáról szól, hanem mindannyiunk közös múltjáról és remélt jövőjéről is.

Ahogy közeledik Tisha b'Av, felkészülünk a jeruzsálemi templomok pusztulásának és hosszú száműzetésünk kezdetének meggyászolására. Néha azonban a legváratlanabb helyeken találhatunk rá végső visszatérésünk jeleire. Lynn rabbi váratlan híreket kapott: egy radomi lakos két Tóra-tekercset árul. Miután fényképek alapján meggyőződött azok hitelességéről, tudta, hogy saját szemével kell megnéznie őket.

Izraelből repült oda, hogy megvizsgálja őket Tévét tizedikén, a jeruzsálemi ostromra emlékező böjt napján, amikor a holokauszt túlélői kaddist mondanak azokért a rokonokért, akiknek halálának dátuma ismeretlen. Miután a rabbi meglátogatta Chelmno-t, a tömeges pusztítás helyszínét, elindult ebbe a Varsó és Lublin között fekvő kisvárosba.

A sikátorok között végül megtalálta az tekercsek eladójának házát. Bent két nagydarab lengyel férfi fogadta egy lakásban, amely mintha érintetlenül vészelte volna át az elmúlt évszázadot, falait keresztény tematikájú képek borították. A nappaliban két poros Tóra-tekercs feküdt egy kanapén.

Rabbi Lynn alig bírta levenni róluk a szemét.

A két Tóra-tekercs egy lengyelországi lakás kanapéján

A látvány megrendítő volt: kik olvashattak belőlük? Melyik apa táncolhatott velük Szimhát Tóra ünnepén? Melyik bár micvós fiú kapta belőlük első alijáját? A kérdések nem hagyták nyugodni. Engedélyt kért, és gondosan megvizsgálta őket az asztalon. Közben végig az járt a fejében, hogy itt ül egy szűkös lengyel lakásban, egy zsidóktól kiürült városban, 2020 telén, és egy eltűnt világ maradványait érintheti meg. Miután megegyeztek az árban, a benne égő küldetéstől fellelkesülve, elindult haza.

Bár ezek a tekercsek valószínűleg már nem voltak használhatóak, nem hagyhatta, hogy idegen kezekben maradjanak és feledésbe merüljenek. Amikor a tanítványának mesélt erről, ő adománygyűjtő kampányt indított. Üzenete egyszerű volt: segítsünk helyreállítani a zsidók becsületét.

Néhány napon belül összegyűlt a pénz. Miután az átutalás megtörtént, a rabbi lengyel segítője véglegesítette a vásárlást, és egy fotót mellékelt hozzá: rajta széles mosollyal a kezében tartja a Tóra-tekercseket: „Újra a tiétek!”

Ezek a Tóra-tekercsek 80 évig idegen kezekben voltak – elhanyagolva, elfelejtve, elhagyva. Most hazatértek azokhoz az emberekhez, akik szeretni és ápolni fogják őket.

"Az ő történetük a mi történetünk. – írja Rabbi Lynn a beszámolójában. – "A Tisa beávot megelőző kilenc napban, amikor a jeruzsálemi Szent Templom pusztulását és hosszú száműzetésünket gyászoljuk, ezek a tekercsek egy mély igazságot suttognak: ami elveszettnek tűnik, az soha nem tűnik el igazán. Ami elhagyatottnak tűnik, az visszatalál a szerető kezekbe."

Akárcsak azok a Tóra-tekercsek, mi is vándoroltunk idegen helyeken, néha elfeledve, gyakran elhanyagolva. De a száműzetés nem a történetünk vége – csak egy fejezet a visszatérésünkben.

Végül a rabbi felteszi a kérdést: ha két elfeledett Tóra-tekercs 80 évnyi száműzetés után hazatalált, mennyivel biztosabb a mi visszatérésünk? Ha a szent pergamen évtizedekig tartó elhanyagoltság után is fennmaradhat, és még mindig idegeneket inspirál arra, hogy megnyissák szívüket és pénztárcájukat, mennyivel erősebb akkor a zsidó lélek, amely nem hajlandó kialudni?

A tekercsek most már otthon vannak. És egy napon az egész zsidó nép is otthonra lel, békében és jólétben élve.

Az Aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla