Jákob élt (…) és élni fog! – Szerdócz Ervin rabbi írása a Vájchi hetiszakaszról

2021. December 16. / 16:41


Jákob élt (…) és élni fog! – Szerdócz Ervin rabbi írása a Vájchi hetiszakaszról

Mindazok, akik Mózes első könyvének befejező Vájchi heti szakaszát olvassák, feltűnik, hogy a Tórai szöveg zárt. Ezt szakszóval szátum nevezik. A jelenlegi hetiszakasz sor közben kezdődik, azaz előbbi szakasz és az új között, nincsen „sorkihagyás”.

A kérdés, hogy miért kezdődik szokatlan módon „szátum”-mal, sorkihagyás nélkül ez a Tórai szakasz (Vájchi) , és miért van lezárva például a Mikec hetiszakasz.

Bölcseink szerint ennek az oka az, hogy e fejezetben olvassuk, hogy Jákob "szemei elhomályosodtak", majd olvasunk az Ősapa haláláról is. Jákob halálakor bezárultak a szemek és a szívek, megérezték a közelgő elnyomatást („a szolgaság córeszét”).

A prófétai képességekkel rendelkező Apa, élete végének közeledtével tudatni akarta fiaival, mikorra várható a szenvedés vége, a megváltás. Bölcseink felfigyeltek: Jákob fiainak nevéből hiányzik két betű: a „chet” és a „tet”. Ez, ha egybeolvassuk a „Chet” azaz a bűn szót kapjuk. Ugyancsak a nevekben nem szerepe a ”kuf” és a  ”cadi” betűk sem. Ez egybeolvasva:„Kec”, ami „véget” jelent.

Eszerint Jákob kész volt tehát közölni velük a "bűn", a szenvedés végét! Jákob fel akarta fedni a „véget”, azaz el akarta mondani, hogy mi vár utódaira Messiás eljöveteléig. A titok azonban „zárva maradt” számára és leszármazottai számára is. I-ten elvette a prófétálás képességet. 

Felhangzott az égi hang: „Ne prófétáljatok!” (Ámosz 2/12)

Jelen Tórai szakasznak van még egy történelemhez kötött különlegessége. Összeköthető a Tóra görög, Septuaginta fordításával. 

A (Talmud Megilla 9a-b) szerint „történt Ptolemaiosz királlyal, hogy összegyűjtött hetvenkét bölcset és hetvenkét ház egy-egy szobájában helyezte el őket. Nem fedte fel, hogy miért gyűjtötte össze őket, bement mindegyikhez és azt mondta: írjátok meg nekem Mózes mesteretek Tóráját görögül! I-ten mindegyikük szívébe tanácsot helyezett, és egymástól függetlenül közös döntésre jutottak”. A hetvenkét fordítás szóról szóra ugyanaz volt. A fordítás során öt estben értelmezési nehézségek megoldásai is egyformák voltak.

 A Tóra így kezdődik: „Kezdetben teremtette I-ten”. (1.Mózes 1:1), amit úgy fordítunk: „I-ten teremtette kezdetben”. A sorrenden azért változtattak, nehogy úgy tűnjön, hogy a B’résit (szó szerint: kezdetben) nevű égi hatalom teremtette I-tent. „Készítek embert képmásra, hasonlóságra”, (1.Mózes 1:26) valójában: „készítsünk...képmásunkra, hasonlatosságunkra”. Itt azért kellett bölcseinknek változtatni, mert a többes szám használata több istenség létezését sugallhatja az avatatlan olvasónak. Voltak "praktikus" szempontok is: a tisztátalan állatok között foglal helyet a nyúl (3.Mózes 11), azonban ezt így nem írhatták meg az uralkodónak, hanem úgy fordították: „a rövidlábú teremtmény” és nem írták neki, hogy „nyúl”, mert Ptolemaiosz eleségét „Nyúl”-nak nevezték. Megváltoztatták a nevét, nehogy azt mondja: gúnyt űznek velem a zsidók, és ezért teszik a feleségem nevét a nem tiszta állatok közé”. „És Jákob tizenhét évig élt Egyiptomban, és voltak Jákob napjai, életének évei: száznegyvenhét év” (I.M.47/28.)

Jákob hosszú életének legkedvesebb ideje akkor volt, amikor kedvenc fiával, Józseffel lehetett. Kétszer tizenhét, összesen harmincnégy évet töltöttek együtt. Annyit, amennyi az „és élt” kifejezés számértéke. Életének legnehezebb korszaka az a huszonkét év volt, amikor Józsefet halottnak hitte. Bölcseink szerint Jákob életének e fájdalommal telt éveiben fakadt számára a remény. Ö-való úgy rendelte, hogy a szeretteink elvesztéséből fakadó fájdalom lassan csökkenni kezd. Jákob fájdalma azonban állandó maradt, nem enyhült. Szíve rejtett zugában táplálta a reményt, nem mondott le véglegesen Józsefről.

Rabbi Jákov Berliner hatvanéves volt 1850-ben, amikor elhagyta közösségét, szülőföldjét, hogy Jeruzsálemben élhessen. Tizenhét évet élet a szent városban, utolsó heteit betegágyban töltötte. Felkeresték ismerősei, tisztelői, aggódva figyelték állapotának romlását. Rabbi Smuel, az askenáz főrabbi, szomorúan tapasztalta, hogyan romlott szervezete: szemeit alig tudta nyitva tartani. És akkor Rabbi Jákov Berliner váratlanul felült ágyán és a következőket mondta: „Miért vagytok ennyire bánatosak? Hetvenhét évet éltem, istenfélelemben, Tórával foglalatoskodva, és szebb életben részesültem, mint Jákob ősatyánk."

Emlékezhettek, úgy írja a Tóra: „És élt Jákob Egyiptomban tizenhét esztendőt…” (47:28)”. Ki vagyok én Jákov Ovinuhoz képest? I-ten kegyelméből, utolsó tizenhét esztendőt nem diaszpórában, hanem a szent városban töltöttem! Jákob mondta magáról, hogy életének évei „szűkösek és rosszak” voltak, én a szép életre emlékezhetek. Úgy töltöttem életemet, hogy az Ö-valót áldottam. Egy valamit nem mondtam, mondhattam. Meghagyom nektek, hogy halálom után majd ti elmondjátok: „az Ö-való adta, az Ö-való elveszi, legyen az Ö-való neve áldott!”. 

„Jákob élt” Minden más hasonló esetben viszont azt olvassuk a Tórában, hogy „tartózkodott”. Közeledtek Jákob ősapa életének végnapjai. Ha valaki meghal, gyászjelentés jelenik meg róla, hirdetve hogy az illető eltávozott az élők sorából. Jákob ősapáról, azonban halálával kapcsolatban a Tóra az életet hirdeti, emberi nagyságát nyomatékosítja. Ezáltal nem csak azok számára, nem csak azoknak a szívében és lelkében „él” akire hatással volt példaképével, hanem azok számra is, akik jobbá váltak jelenléte által, földi vándorlása idején. Jákob mindenki számára példakép. Ezért áll a Tórában a kifejezés: Jákob „élt”, mert részesévé vált a halhatatlanságnak.  

Bölcs Salamon király mondja: „A jótékonyság kíséretében hosszú élet jár.” A hosszú életet kiérdemelhetjük könyörületességgel, a szegények támogatásával. Az emberi élet napjainak száma a csillagokban van megírva. Van, akinek hosszú élet jut és van, aki ifjú korában távozik. A jótékonyság érdeme viszont I-ten égi trónusáig száll, magasabbra, mint a csillagok állása. Jákob is, a Midrás szerint, elérte a kort, ami meg lett szabva számára. Józsefet 17 éves koráig gondozta, azért részesült abban az áldásban, hogy József is gondoskodott róla tizenhét éven keresztül. Tehát I-ten megjutalmazta Jákobot, József iránt tanúsított jótékonyságáért és a részére kiszabott életkoron felül még tizenhét évig élhetett.

Ezért áll a Tórában: „Áldott vagy, amikor megjössz, és áldott vagy, amikor elmész” (V.M. 28/6).

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Mazsihisz hírek
Megjelent az új zsidó naptár, gyönyörű lett, siessenek megvenni!
Zsidó világ
Csak semmi pánik! – Szerveződik a budapesti Limmud Fesztivál