– Miért kell mindig a Tórát tanulni? Mi lesz, ha ezt nem tesszük? Mit gondol rólunk akkor Rabbi Akiva, aki maga is hosszú évtizedekig tanulatlan volt? Mit is csinálnak pontosan a léviták? És miért van rájuk szükség? – többek között ezekre a kérdésekre kaphatunk választ Szántó-Várnagy Binjomintól, a Bét Jehuda körzet rabbijától, az Orti.hu oldalon megjelenő Omek magazin legújabb, sávuóti számából.
Talán az egyik legnagyobb valaha élt tanítónk Rabbi Akiva volt. A Talmud beszámol róla, hogy 12,000 pár tanítványa volt, akik azonban mind elpusztultak egy súlyos járványban.
„A világ pusztasággá vált, mindaddig, amíg Rabbi Akiva el nem jött a Délen élő mestereinkhez, és tanította őket: Rabbi Meirt, Rabbi Jehudát, Rabbi Joszit, Rabbi Simont és Rabbi Elázár ben Sámuát. És ők állították [talpára] a Tórát abban az időben.” (Jevámot 62b)
Mind a mai napig, ha a Tóra hagyományos magyarázatait tanuljuk a Misnából, akkor jó eséllyel ezekkel a nevekkel találkozunk. Az a tórai hagyomány, ami ma a kezünkben van, jelentős részben Rabbi Akiva tanításának érdeme.
Mindennek fényében hihetetlen, hogy ugyanez a Rabbi Akiva egykor egyáltalán nem volt jó véleményen a rabbikról:
„Amikor tanulatlan ember [ám háárec] voltam, azt mondtam: bárcsak adnának nekem egy Tóratudóst, és megharapnám, akár egy szamár!
Azt mondták neki a tanítványai: mesterünk, mondd azt, hogy mint egy kutya! Azt felelte nekik: ez [a szamár] úgy harap, hogy összetöri a csontot, az [a kutya] úgy harap, hogy nem töri össze a csontot.” (Peszáchim 49b)
Ez a rövid beszélgetés számos kérdést felvet. Hogy mondhatott ilyet Rabbi Akiva? Miért gondolkodott így ám háárecként? Mi változott meg benne végül, hogy nemcsak egyszerűen ő maga is Tóratudós lett, hanem egyenesen minden idők közül talán a legnagyobb?
A választ olvassák el Binjomin rabbi írásában az Omek magazinban!
