Ókori festékgyárat
találtak Haifa tengerpartjánál izraeli régészek, ahol tengeri csigákból a
Bibliában is szereplő színeket állították elő ipari méretekben már i. e. 1100
körül – jelentette a The Times of Israel című angol nyelvű izraeli hírportál.
A Tel Szikmona
nevű, Haifa közelében fekvő régészeti lelőhelyen az izraeli kutatók felfedezték
az eddigi legősibb, bibliai korból származó festékgyárat. Ezen a helyen a
Bibliából is ismert királyi bíbor (héberül: argaman) és kék (thelet) színű
festékeket állították elő tengeri csigák mirígyeiből. Ezzel először találtak
bizonyítékot a bibliai időkben folytatott ipari festékgyártásra Izrael
területén.
A neves Plos One
tudományos folyóiratban közzé tett tanulmány szerint Tel Szikmonában az
ásatásokon számos, a festékgyártást szolgáló eszközt és kerámiát találtak,
amelyek alapján több száz éven át működött a gyár, az i.e. 1100 -tól az i. e.
VI. századig - vagyis valószínűleg az i. e. 586-ban történt babiloni hódításig,
amelyben lerombolták a térség gazdaságát és Jeruzsálem első szentélyét.
Tel Szikmona
területét már az 1960-as években elkezdték feltárni, késő bronzkori (i. e.
1500-1150) és bizánci kori (i. sz. IV.-VII. század) leletekre bukkantak, de a
legrégebbi rétegeket eddig nem publikálták megfelelően.
Golan Salvi
professzor, a haifai egyetem tudósa vezeti a feltárásokat, aki újraértékelte a
korábban előkerült tárgyakat is. Meglátása szerint a festékgyár termékei
valószínűleg eljutottak a jeruzsálemi Első Szentélybe is, mert a bíbor és a kék
festék fontos szerepet játszott a szertartásokban és a papi öltözékekben.
A festéket
háromféle tengeri csiga mirigyeiből nyerték ki. Tel Szikmona mellett a sziklás
tengerfenék ideális élőhelyet nyújtott ezeknek az állatoknak, biztosította a
szükséges nyersanyag állandó utánpótlását.
„A vaskor elején (kb. i. e. XII. században) Tel Szikmona kis föníciai falu volt, amely már foglalkozott bíborfesték-készítéssel, de még nem ipari méretekben”
– közölte
Salvi, aki szerint az i. e. IX. századtól a településen nem laktak, hanem egy
védőfallal körülvett ipari központtá alakították át, vélhetően a festékgyártás
érdekében.
Mózes öt könyve
többször említi ezeket a színeket, például az imaköpeny rojtjának thelet-kéknek
kellett lennie, de a babiloni fogság után feledésbe merült a festék eredete, és
évszázadokig szimbolikussá lett a jelentése.
A festékgyártás
bonyolult és munkaigényes folyamat volt, különleges technikai tudást igényelt.
Egy családi műhelynél nagyobb infrastruktúrára volt szükség, s ennek megfelelő
szervezett, jól megtervezett ipari telepre bukkantak. Tel Szikmonában több
tucat csigahéjat, lyukas edényt és kőedényt találtak, és egy kerámiaedényben
valódi bíbor festékmaradványt is azonosítottak.
„Ez nem csak legenda – ez az anyag valóban létezett, és most végre meg is találtuk”
– mondta
Ajelet Gilboa, az egyik régész. A feltárás új fényt vethet a bibliai szövegekre
is, mivel megerősíti, hogy a szövegekben említett színek és rituálék
technikailag és gazdaságilag is megvalósíthatók voltak már abban a korban.
(MTI)
