Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (110. rész) – Zemplényi Magda

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

1937 májusában a fiatal művésznemzedék mutatkozott be a Tavaszi Szalon kiállításán. Kicsit furcsa, hogy a fiatal nők közé sorolódott az akkor 38 éves Zemplényi Magda. „Zemplényi Magda egy galambbal a vállán!” – jegyzi meg Szomory Dezső Az Est-ben írt tudósításában.

Zemplényi tudását korábban autodidakta módon fejlesztette. Művészeti tanulmányokat az 1930-as évek közepén Aba-Novák Vilmos szabadiskolájában folytatott. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Marosán Gyula festőművésszel. Első házastársa Vámos Manó (Weinberger Emánuel) volt, akivel 1924. április 1-jén Bécsben kötött házasságot, majd később elvált tőle.

Folyamatosan részt vett az Ernst Múzeum kiállításain. 1938-ban elnyerte a Szinyei Társaság kitüntető elismerését. „A festőnők átlagánál lényegesen komolyabb anyaggal áll ki a Greco és Matisse gótikus egzaltáltságától megszállott Zemplényi Magda.” - dicsérte sajátos módon az Esti Újság 1938 áprilisában. Rendszeresen kiállított a KUT művészcsoporttal.

Zemplényi Magda az OMIKE Művészakció három képzőművészeti kiállításán vett részt 1939 és 1943 között, összesen öt képpel.

1944-ben lett Marosán Gyula festőművész felesége, aki a nyilasuralom alatt életét kockáztatva bújtatta őt.

1945-ben, a felszabadulás után először a baloldali pártok által rendezett kiállításokon vett részt. Ezek egyikéről – a Szociáldemokrata Párt Képzőművészeinek Társasága által rendezettről – hosszú értékelést írt a kitűnő Kállai Ernő, a Szocializmus című folyóirat 1945. 3-5. számában. Ebben így fogalmazott Zemplényi Magda képeiről:

„Az igen tehetsége Zemplényi Magda, aki sokváltozatú formavilágában kissé túl közvetlenül és sokszor zavarosan él a Picassoból merített átvételekkel, ezúttal tisztultabb, egyszerűbb, a szürrealista révületet áthatóan jelenítő munkákkal szerepelt.”

Első gyűjteményes kiállítását Pán Imre és Bálint Endre részvételével 1945-ben rendezték meg az MKP belvárosi szervezetének helyiségében. A Világosság szeptemberben a kiállítási tudósítását ezekkel a mondatokkal kezdte:

„Zemplényi Magda festőművész, az új formákat kereső, tépelődő és önmagát marcangoló korunk gyermeke, s azokkal indult el, akik a ’romlás virágait’ megmutatni is merték. Néhány alkotását a most elmúlt nehéz évek során haladóirányú kiállításokon már láthattuk, a most megnyílt gyűjteményes kiállítása immár egy önmagát fejleszteni tudó egyéniség képét tárja elénk.”

Zemplényi az Európai Iskola tagja volt, majd mikor 1945 végén egy csoport kivált ebből a közösségből, velük tartva megalakították az Elvont Művészek Csoportját. 1946-ban és 1947-ben részt vett a csoport első és második kiállításán. A kiállításokon absztrakt képeivel mutatkozik be, miközben a napilapokban közölt illusztrációiban igazi szocreál rajzokra ismerhetünk rá. A kettőség nagyon világosan olvasható ki abból az interjúból, amelyet 1950 augusztusában közölt a Kis Újság, ahol Marosán Gyulával együtt tettek hitet a szocialista realizmus mellett. Ennek a rövid korszaknak a terméke Zemplényi nagy olajképe a „Zászlót hímező parasztlány”, amellyel szerepelt 1950-ben az Első Magyar Képzőművészeti Kiállításon. A döntő azonban, hogy a 40-es évek első felétől meghatározóak munkásságában a nonfiguratív képei, melyeket nehezen lehetne egyetlen meghatározott művészettörténeti kategóriába sorolni. Számtalan technikai eljárással kísérletezik, grafikáin, monotípiáin hol a szürrealizmus klasszikus kliséi, témái válnak uralkodóvá, hol pedig a tiszta geometrikus formák.

1950-ben elvált a később külföldre távozó Marosántól, majd az ötvenes években kiszorulva a művészeti közéletből visszavonultan alkotott.

Képei részt vettek az Európai Iskola 1984-es kiállításán, valamint 1994-ben és 2002-ben volt férjével Marosán Gyulával rendezett közös tárlaton.

1966-ban hunyt el.

Képek:
1.) Fotóportré. Táncművészet, 2004. 6.
2.) Zemplényi: Marosán, mutargy.com
3.) Kalapos önarckép. Nagyházi Galéria aukció
4.) Absztrakt kompozíció. Pintér Aukciósház
5.) Család (Esti beszélgetés). nagyházi.hu
6.) Önarckép. régi könyvek.hu