05.09. 19:48, kimenete: 05.10. 21:02 
1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar
Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben
– a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára
létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március
19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott
lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott
fellépő, kiállító szereplők közül.
1989 augusztusában, az Új Életben egy beszélgetés jelent meg az akkor 89
éves Fischer Sándorral, aki az OMIKE Művészakció egyik jelentős zenei
szereplője volt. Füzesi Róbert, aki a beszélgetésben a kérdező szerepét
töltötte be – maga is résztvevője volt a Művészakciónak –, összefoglalta
Fischer Sándor akkori szerepeit: „Az OMIKÉ-nél rengeteget dolgoztál, korrepetáltál, operákat tanítottál be
és vezényeltél, operettekkel foglalkoztál, sanzonokhoz, dalokhoz zenét
szereztél, számtalanszor kísértél zongorán és emellett még fordítottál is. Ha
jól számoltam, akkor négy és fél év alatt tizenhét operát vezényeltél,
huszonkét operát tanítottál be és ugyanennyi operettet vezényeltél és mintegy
százhetven alkalommal kísértél zongorán. Ezen felül négy operát fordítottál,
köztük a Don Pasquale-et, az Idemeneót, a Varázsfuvola F dúr áriáját, külön
Ernster [Dezső] részére, az Eljegyzés lámpafénynél. Ez gigászi munka volt.”
Fischer Sándor Budapesten született 1900. február 6-án. A budapesti
Zeneakadémián 1919 és 1922 között Siklós Albert és Weiner Leó tanítványa volt,
majd Hans Koesslernél (aki Fischer nagynénijénél lakott) képezte tovább magát
1925-ig.
Tanulmányai mellett a Vígszínház zenekarában játszott, majd 1931-ig a
Vígszínház karmestere volt. Közben 1929-ben és 1930-ban sikertelenül próbált a
világválság sújtotta Németországban szerződést szerezni magának.
1931 után karmesterként nem tudott elhelyezkedni, csak alkalmanként
vezényelt, például a Belvárosi, majd a Művész Színházban. „Aztán mindenfélét
csináltam: itt-ott dirigáltam, kísérőzenét szereztem, szövegeket is írtam,
akkor kezdtem el operafordítással is foglalkozni” – vallott a Muzsika című
lapban, 1990 februárjában.
Ezeken kívül előadásokat tartott a zenéről, „exotikus hangszereken” adott
elő zeneszámokat, segélyezési akciókban vett részt, matinékon zongorázott.
„Fischer Sándor … sokoldalú és eredeti zeneszerzői talentumát és tehetségét
igazolta.” – írta egy matiné- szerepléséről a Magyar Hírlap 1933. februárjában.
Az OMIKE Művészakcióban 1939 decemberétől dolgozott, egészen 1944
márciusáig. 172 előadás létrehozásában vett részt, a leírás elején említett nagyon
sokféle módon. Eközben többször behívták munkaszolgálatra.
Máshol is próbált dolgozni ez idő alatt. ennek példája ez a levélrészlet,
amelyet a Pesti Izraelita Hitközség írt Fischer Sándornak 1943 októberében,
amikor országos Kiss József Emlékünnepélyeket rendeztek: „… van szerencsénk ezúton is felkérni igen tisztelt Karnagy Urat,
szíveskedjek velünk közölni, hogy mely Kiss József dalok ajánlhatók hitközségi
emlékünnepélyek céljára.”
1945 ás 1949 között újból a Vígszínház zenei vezetője, 1950-től három
évtizedig a Magyar Rádió lektora, rovatvezetője, stúdiófelvételek karmestere
volt. 25 színpadi mű szövegének magyar változatát alkotta meg, tanulmányokat
írt, könyveket fordított.
Az OMIKE Művészakció utolsó napján, 1944. március 19-én is a
Goldmark-teremben volt. Így számolt be erről a Muzsika már idézett 1990-es
interjújában:
„Az utolsó zene, mielőtt 1944-ben a németek bejöttek Racine Esthet című
drámájához készült. Ez is egy mulatságos kis emlékem. Horvay István március
25-re, szombati napra tűzte ki a premiert. 19-én vasárnap meg bejöttek a
németek. Találkoztam velük az előcsarnokban, amikor az előadás után bevonultak.
És olyan naiv voltam, hogy még másnap és harmadnap is próbáltam bent, a
Goldmark-teremben. A földszinten ültek a szereplők, én meg a zongoránál: az
énekszólamokat próbáltuk, zenekar nélkül. Egyszerre csak megjelenik a színpadon
egy SS-ezredes. Hirtelen üres lett a nézőtér. az énekesek elsüllyedtek a
széksorok között, csak én voltam a zongora mellett. Mi van itten, mit csinálnak
itt? Nem látja? Próbálunk. Mit? A zenét próbáljuk a szombati bemutatóra. Itt
szoktak játszani? Mondom: igen. Mit? Kabarét? Dehogy, mi itten operákat
játszunk, Sába királynőjét, Don Pasqualét, Varászfuvolát… A tiszt körülnézett,
azt mondta: Schön. Heil Hitler! – és kivonult. De a szombati premierből persze
nem lett semmi.”
1995-ben hunyt el.
.jpg)
Képek:
Színházi Élet 1922. február
Színházi Élet 1936. 37.
OMIKE Művészakció műsorlap
Muzsika 1990. február
https://www.discogs.com/ru/artist/3200199-Fischer-S%C3%A1ndor
