Binjomin rabbi: A nép három szinten készült fel  a Szentély birtokbavételére

2025. Március 14. / 10:36


Binjomin rabbi: A nép három szinten készült fel  a Szentély birtokbavételére

– A nép úgy tudja, hogy a népszámlálás miatt kell adakozniuk, de mi, a Tóra olvasói már tudjuk, hogy a Szentélyre gyűjtenek. Mi, akik már olvastunk a Szentély építésének parancsáról, tudjuk, hogy a népet elő kell készíteni arra, hogy alkalmassá váljon a Szentély birtokbavételére – írja Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda körzet rabbija az Orti.hu oldalon megjelenő Omek magazin e heti számában.

Még csupán két hét telt el az év talán legkülönlegesebb Tóraolvasása óta, amikor hivatalosan három tekercset is elővettünk. A mostani hetiszakaszban pedig ismét visszaköszön ugyanaz az elgondolkodtató, rejtélyes téma: a háromféle adomány rendszere.

„Beszélj Izrael fiaihoz, hogy vegyenek nekem adományt [trumá], minden embertől, akit a szíve arra indít, vegyétek az adományomat. És ez az az adomány, amit vegyetek tőlük: […]” (Mózes 2., 25:2-3)

A feltűnő szóismétlést a Talmud Bölcsei magyarázzák meg: 

„Háromféle adományt említ ez a szakasz: az ezüsttalpakét [ádánim], a sékelekét, és a Szentélyét [Miskán].” (Jeruzsálemi Talmud, Sekálim 1:1:7)

Ezután arról is ír, hogy ugyanez a hármas ismétlődés, amit két hete olvastunk, a mi mostani hetiszakaszunkban is megjelenik. Ráadásul ezúttal nemcsak az adomány szó, hanem a fél sékel is háromszor kerül említésre: 

„Ezt adja mindenki, aki átmegy a számláláson: fél sékel, a szent sékel szerint – húsz gérá a sékel – fél sékel, adomány az Örökkévalónak. Mindenki, aki átmegy a számláláson húsz évestől felfelé adja meg az Örökkévaló adományát. A gazdag ne sokasítsa, és a szegény ne csökkentse a fél sékelt, megadni az Örökkévaló adományát, engesztelni lelketekért.” (Mózes 2., 30:13-15) 

Ennek nyomán él mindmáig az a szokás, hogy a Purim előtti napokban „háromszor fél sékelt” adományozunk a zsinagógákban (ld. Sulchán Áruch OC Remo 694:1).

(...)

Háromféle adomány közül tehát az egyik tehát tökéletesen a szív szándékától függ, míg a másik teljesen egyenlő mindenkinél. Éppen csak a „sima” adomány hiányzik, amit a legtöbbször adni szoktunk: ami sem nem tökéletesen tiszta, sem egyenletes. Hanem olyan, amilyen, mindenféle megkötés nélkül. 

Tanulságos megfigyelni, hogy miközben mi, a Tóra olvasói a kezdetektől fogva értesülünk a Miskán, a pusztai Hajlék építésének parancsolatáról, a vándorló zsidó nép azonban egészen a 35. fejezetig nem tud erről (amit pedig csak a jövő héten fogunk majd olvasni). 

Ez adja a most olvasott szakasz talán legfurcsább jellegzetességét is: a nép úgy tudja, hogy a népszámlálás miatt kell adakozniuk – valójában azonban mi már tudjuk, hogy a Szentélyre gyűjtenek. 

A Tóra többi népszámlásának ismert, pragmatikus okai voltak: a bevonuló, honfoglaló népet kellett csatasorba állítani. Itt azonban nem olvashatunk ilyesmiről. Akkor miért kellett ez a számlálás? 

Mi, akik már olvastunk a Szentély építésének parancsáról, tudjuk, hogy a népet kell előkészíteni arra, hogy alkalmassá váljanak a Szentély birtokbavételére. 

Ez magyarázza meg a különleges hármas rendszerét az adományoknak: a legalsó szint kötelezően egyszerű, mindenki számára egyenlő. A másodikban már mindenki adhat, amennyit akar. A harmadikban azonban már a szándéknak is tökéletesnek kell lennie. 

Mindebből azt tanuljuk, hogy a Tóra három lépcsőfokon keresztül készítette fel a népet a Szentély szentségére. Az első lépcsőfok célja kifejezetten a túláradó lelkesedés visszafogása. Ekkor még az sem adhat túl sokat, aki akarna vagy tudna. A második lépcsőfok az önállóságé, az adás szabadságáé. A harmadik pedig a tökéletesség, ahol csak az adhat, akinek a szíve szándéka is teljesen tiszta.

Binjomin rabbi írását teljes terjedelmében az Omek magazin legfrissebb számában olvashatják.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek