Sir Tom Stoppard és a sokáig elnyomott zsidó identitás

A Rosencrantz és Guildenstern halott, a Szerelmes Shakespeare, a Brazil és más klasszikus remekművek forgatókönyvírója, a napokban elhunyt Sir Tom Stoppard sok rajongó számára „a tipikus angol úr" megtestesítője volt. Pedig Tomáš Sträussler néven született egy morvaországi zsidó családban, és szüleivel éppen azon a napon (1939. március 15-én) menekült el Csehszlovákiából, amikor a nácik megszállták az országot. A többi pedig: már filmtörténelem...

A 88 éves korában elhunyt Tom Stoppard generációjának legnagyobb drámaírója volt, az egyetlen, aki öt Tony-díjat nyert. Igaz, a filmrajongók számára elsősorban a filmeiről ismert, hiszen ő írta a Rosencrantz és Guildenstern halott, a Szerelmes Shakespeare vagy a Brazil forgatókönyvét, de közreműködött olyan kasszasikerekben is, mint a Star Wars III: A Sith-ek bosszúja, a Schindler listája, vagy az Indiana Jones és az utolsó keresztes hadjárat.

A morvaországi zsidó menekültből lett sikerszerző az élete nagy részében elnyomta a zsidó identitását, de jóval túl a negyvenen ez egyre fontosabb lett számára, olyannyira, hogy utolsó remekművében, a 2020-as Leopoldstadtban éppen ezt állítja középpontba. A dráma elnyerte az angol Olivier-díjat és az amerikai Tony-díjat is.

A származása kapcsán egyszer ezt nyilatkozta: „nem igaz, hogy negyvenes éveimben egyszerre csak megtudtam, hogy zsidó családból jövök, természetesen tudtam erről. Csak úgy gondoltam, hogy ahhoz, hogy a saját életemet élhessem, nekem nem kell tudnom, hogy kik voltak a felmenőim. De ez nem volt igaz”.

Igaz, nem önszántából nyomta el a zsidóságát: édesanyja második férje, egy  Kenneth Stoppard nevű angol őrnagy antiszemita volt, és odahaza az volt az íratlan szabály, hogy a családnak el kellett temetnie a zsidó származás minden minden nyomát.

Már 50 éves is elmúlt, amikor felvette vele a kapcsolatot egy rokona Csehszlovákiából, Stoppard tőle tudta meg,  hogy mind a négy nagyszülőjét meggyilkolták a náci koncentrációs táborokban, és rajtuk kívül meggyilkolták sok nagynénjét, nagybátyját, számos unokatestvérét. Az írót megdöbbentette ez a hír, ám később Csehszlovákiába utazott, felkereste a várost, ahol született, és kapcsolatba került távoli rokonaival. Ettől kezdve már igazi zsidónak tekintette magát – olyannyira, hogy a mostohaapja azt kezdte követelni tőle, hogy ne használja többé a Stoppard nevet...

Utolsó darabja, a Leopoldstadt  egy zsidó család sorsát követi nyomon 1899 és 1955 között, bemutatva az üldöztetést, amit el kell szenvedniük. Saját magát is beleírta a műbe: ő az a 8 éves, Leonard Chamberlain nevű kisfiú, aki azt hiszi, hogy neki semmi köze zsidó rokonaihoz, s ezt azzal magyarázza: arra az esetre készülve, hogy Hitler győz, anyukám nem akarta, hogy zsidó rokonaim legyenek, azt akarta, hogy angol fiú legyek, és én nem bántam ezt, hanem örültem...

Az Aish.com cikke nyomán