Mily szépek a te sátraid Jákob, hajlékaid Izrael!

Jó szombatot, Shabat Shalom

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:26 óra, az ünnep kimenetele: 21:45 óra.

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:21 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Bálák” (Mózes 4. 22:2–25:9.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Heti szakaszból:
„Mily szépek a te sátraid Jákob, hajlékaid Izrael! Mint patakok terjeszkednek, mint kertek a folyó mellett, mint álóéfák, ültette az Örökkévaló, mint cédrusok a víz mentén." (Mózes 4. 24:5.6.) Dr. Bernstein Béla fordítása

Bálák
(Mózes 4. 22:2–25:9.)

„íme, egy nép jött ki Egyiptomból, íme ellepi a föld színét, és velem szemben tartózkodik. Íme, a nép, mely kijött Egyiptomból és ellepte a föld színét, most gyere, átkozd meg értem, talán bírok harcolni ellene és elűzöm” (22:5,11).

Mose Feinstein is azok közé tartozott, aki megjegyezte a két mondat fontos különbségét, miszerint az első múlt-, a második jelen időben beszél az egyiptomi kivonulásról. "Miért? Mert Bálák úgy feltételezte, hogy Izrael a többi néphez hasonlóan igyekszik elfelejtkezni történelme nehezebb korszakairól. Éppen ezért - gondolta az uralkodó - a zsidók elfelejtették a kivonulást, ami több százéves rabságukra emlékeztethette őket. Ezzel szemben Bileám megértette: Izrael megőrzi emlékezetében a sötétséget is.

Rabbi Jehuda HeHászid a szamarát elverő Bileám kapcsán tesz fel feltétlenül megválaszolásra érdemes kérdéseket. "És mondta neki az Örökkévaló angyala: miért verted meg szamaradat már háromszor? És mondta Bileám az Örökkévaló angyalának: vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz elém az úton, és most, ha visszatetsző szemeidben, vissza akarok térni". (22:32,34).

Miért nem válaszolta Bileám azt, hogy "azért vertem meg, mert odanyomta a lábam a falhoz"? És miért azt mondja: "vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz elém az úton"?

A rabbi joggal emel kifogást, hiszen ha nem tudta a gaz próféta, hogy angyal áll előtte, akkor nem vétkezett! A probléma megoldása: "a Tóra azt tanítja, hogy az ember felelősséggel tartozik mindazért, amit tudnia kellene, még akkor is, ha az adott kötelességet soha nem kapta explicit módon parancsba. Bileámnak tudni kellett volna, Isten nem akarja, hogy Moáb földjére menjen. Vagyis amikor Bileám azt mondja: "vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz elém az úton", valójában ezt jelenti: "nem törődtem azzal, hogy tudjam".

Bálák, a moabita király rendkívüli képességeiről a Talmud részletesen beszél. A rabbinikus irodalom könyvtárnyi irodalmat szentelt a férfiúnak, aki Koráh–hoz hasonlóan dicstelenül távozott a földi világból. Bukásának számos indokát sorolták fel mestereink, az egyik szerint akkor dőlt el Bálák sorsa miután értesült Izrael népének háborús sikereiről, és követeket küldött Bilámhoz.

A küldöttek a következő kéréssel álltak elő: "Azért most jöjj el, kérlek, átkozd el értem ezt a népet, mert hatalmasabb nálam, talán meg bírom őt verni, és elűzöm az országból: mert tudom, akit megáldasz, az áldott, és akit elátkozol, az elátkozott" (4Mózes 22:6).

A pászuk második felében van a probléma, ugyanis az érthető és elfogadható, hogy megrettent Bálák a közeledő ellenséges hadseregtől, és bár nem kellemes olvasni, de azzal sem lehet különösebb kifogásunk, hogy átkot kért Izrael népére, azonban az nehezen magyarázható, hogy miért nem a sajátjaira kért áldást, hiszen a pászuk zárógondolatából kiderül, tudta jól: akit Bileám megáld, az áldott lesz. Ezzel mit sem törődve, az áldás lehetőségét és jelentőségét figyelmen kívül hagyva a zsidókra kért átkot, és ezzel elindította a lavinát, mely végül is maga alá temette. A Tóra alapján kijelenthető: e szemlélet elkerülhetetlenül bukásra van ítélve.

"Nem szemlélt jogtalanságot Jákobban, nem látott bajt Izraelben; az Örökkévaló, az ő Istene vele van"(23:21). A berdicsevi cádik, Ráv Lévi Jichák kommentárja szerint "a Teremtő végtelen szeretetében úgy tesz, mintha nem látna helytelen cselekedeteket Izraelen belül. Ha az Ö-való, legyen áldott - aki ismeri a rejtett dolgokat is - felülemelkedik Izrael bűnein, akkor egy hús-vér embernek mennyivel inkább hasonlóan kell tennie". Amennyiben népünk tagjainak többsége eljut erre a lépcsőfokra, és testvéreit jó oldaláról ítéli meg, akkor megvalósul a pászuk második fele, és saját életükben tapasztalják, hogy mit jelent az "Istene vele van" mondatrész.

Az Örökkévaló először megtiltja a gaz prófétának, hogy elinduljon, azonban később módosít utasításán: "És eljött Isten Bileámhoz éjjel és mondta neki: Ha téged meghívni jöttek a férfiak, kerekedjél föl, menj velük; de csak azt a dolgot, amit én neked mondani fogok, azt cselekedjed"(22:20).

Vajon miért változtatott a Szent Áldott Ő eredeti elgondolásán? Először megpróbálta visszatartani Isten a gonosz küldetéstől, azonban látta, hogy mi lakozik szívében, és emiatt hozzájárult "küldetéséhez", ami igazolja a talmudi (Mákot 10b) bölcsességet, miszerint "azon az úton vezetik az embert, melyen haladni kíván".

Miután Bálák meglepve és bosszúsan tapasztalta, hogy Bileám átok helyett áldást mond a zsidó népre, új stratégiával próbálkozott: "És mondta neki Bálák: Jöjj csak velem egy másik helyre, ahonnan láthatod őt; csak egy részét fogod látni, de az egészet nem látod, átkozd el értem onnan"(23:13).

Bölcseink feltették a kérdést: vajon miért érezte fontosnak hangsúlyozni Bálák, hogy Bileám csak a nép szélét és nem annak egészét láthatja? A Málbim (Rabbi Meir Leibus) szerint "Bileám, a gonosz, pontosan tudta, hogy mikor Izrael táborában egység és szeretet uralkodik, akkor senki nem tehet kárt a zsidó nép tagjaiban". Úgy vélte, hogy ha a népnek csak egy részére fókuszál, akkor képes lesz őket "elválasztani" testvéreitől, és ebben az esetben nagyobb eséllyel kezdheti meg áldatlan tevékenységét.

Darvas István rabbi / OR-ZSE