Megemlékezés Nyírbátorban

Az 1950 – 1958 közötti időszak a magyar megmaradt zsidóság átrendeződésének korszaka. A zsidó hivatalosság is keveset foglalkozott már eddigre a vidék zsidóságával és megkezdődött az elvándorlás külföldre és a magyar nagyvárosok felé. A zsinagógákat eladták vagy lebontották és csak az árván maradt temetők tanúskodtak az egykori zsidó közösségi életről. A Kelet – Magyarországi régióban többségében ortodox illetve Status Quo Ante hitközségek működtek már a háború előtt is.

Mára újból megjelent az igény, hogy ismét közösségek alakuljanak ebben a régióban. Így lett Gyöngyösön hitközség és így formálódik Nyírbátor és körzete is. Két lelkes OR-ZSE hallgató – Fohn György és Gervai Lajos elhatározták, hogy a nyírbátori és mátészalkai egykori megmaradt rabbilakásból zarándokházat alakítanak ki és imalehetőséget biztosítanak az ünnepeken. Nyírbátorban és Mátészalkán is hatalmas zsidó temető van, ezek ma is látogatottak és gondosan rendben tartják őket. A környékbeli Nagykálló is csatlakozott a kezdeményezéshez. Nyírbátortól nincs messze Nyírlugos, Balkány –ahol Európa egyedüli taleszgyára működött 24 fővel – Bököny és más kistelepülések.

Tervbe vették, hogy felkutatják a környék kis településeit is, Nyírbélteken már találtak egy zsidó családot, akik örömmel vennének rést a közös imádságokban. Sokan lakhatnak a környéken, számos család, amelynek tagjai zsidónak születtek, de szüleik kikeresztelkedtek a fasizmus közeledtével, érdemes lehet megkeresni, bevonni az alakuló közösségi életbe leszármazottaikat.

Az első közös rendezvényre október 3-án Nyírbátorban került sor, ahol a holokauszt áldozatainak emléktáblája előtt 17 férfi és 4 nő tisztelgett és helyezett el emlékmécsest. A Nyírbátorból származó Fohn György szervezésében tartott megemlékezésen Halmos Sándor, az OR-ZSE egykori tanára tartott emlékbeszédet. A gyászimát Gervai Lajos recitálta. Az emlékezés közösen elmondott kaddis imával ért véget.