Árvalányból lett szupersztár – mai születésnapos: Marilyn Monroe

Árvalányból lett szupersztár a szinte fokozhatatlanul szomorú sorsú, fiatalon meghalt színésznő, akit részben a tömegmédia ölt meg és tett egészben halhatatlanná. Popkulturális ikonná és nem múló szépségeszménnyé lett, életének minden rezdülése nyilvános volt és reprezentatív, egyetlenegyet kivéve: megtérését a zsidóságba a soha el nem ért intimitás és családi boldogság reményében.

Írhatnánk, hogy az eredeti neve Norma Jeane Mortenson volt, de még ez sem egészen biztos. Több vezetéknevet is használt gyerekként; nem tudni, ki volt az édesapja. Labilis idegzetű édesanyja nem állt készen arra, hogy felnevelje. Nevelőszülőkhöz került, majd, anyja végső lelki összeomlása után, egy időre árvaházba.

„Öt éves voltam, amikor elhatároztam, hogy színésznő szeretnék lenni. Imádtam játszani. A körülöttem lévő világot nem szerettem, mert elég rémes volt, de a játék olyan volt, mintha kitágíthatnám a létezésem határait. Amikor azt hallottam, hogy ez színészet, azt mondtam, hogy akkor ez az, ami lenni szeretnék. Némelyik nevelőcsaládom mozikba küldött, hogy addig se legyek láb alatt és én ott ültem egész nap, az estébe nyúlóan, kicsi lány a hatalmas vászon előtt. Imádtam”.

Tizenhat éves korában „házasítják ki” nevelőszülei egy 21 éves munkásfiúval, akihez nemhogy szerelem, de egyáltalán semmilyen érzés sem fűzi. A középiskolát abbahagyja, háziasszony lesz, amit elviselhetetlenül unalmasnak talál.

Ő is dolgozni kezd egy gyárban, ahová 1944 végén kiszáll egy fotós, hogy lelkesítő, hazafias képeket csináljon a háborús hátország keményen dolgozó asszonyairól. Ő fedezi fel Norma Jeanet modellként. A lány otthagyja a gyárat és kiegyenesíti és kiszőkíti göndör, barna haját.

Folyamatosan keresi az utat, hogy színésznő lehessen: szerződéseket és apró szerepeket kap, de a kiugrás évekig nem jön össze. Megtalálja viszont a nevet, amelyen örök életet nyer majd az emberiség emlékezetében: édesanyja lánykori vezetéknevéhez hozzáilleszti a Broadway egy sztárszínésznőjének keresztnevét és megszületik – 1946-ban – Marilyn Monroe. Még ebben az évben el is válik.

Az áttörésre az ’50-es évek elején kerül sor: több éves szerződést köt a 20th Century Fox-szal, sorozatban csinálja a filmeket, a közönség pedig megkezdi sosem szűnő, olthatatlan rajongását iránta. Mire – pillanatokon belül – Hollywood egyik legnagyobb és legjobban eladható sztárjává válik, kialakul és foglyul is ejti szerepköre: a naiv, vonzó szőke szépség. Hiába küzd ellene, tanul intenzíven színészetet, hogy bizonyítsa, sokkal többre képes ennél, majdhogynem hiába kezd harcot a Fox ellen is. Nem csak a film, a tömegsajtó is beszáll nyilvános képének, szerepének kialakításába: bírálják, lekicsinylik önállósulási törekvéseit és hihetetlen részletességgel viszik színre kapcsolatát, majd rövid házasságát a visszavonult baseball-játékossal, Joe DiMaggioval.

Marilyn maga is tudatosan próbálta használni a bulvársajtót nyilvános image-ének alakítására és a bulvár is használta őt: végül, persze, az utóbbi bizonyult erősebbnek.

Harmadik férjének, Arthur Miller drámaírónak még Elia Kazan rendező mutatja be az ’50-es évek elején. A stúdió minden erővel próbálja lebeszélni Millerről a színésznőt: féltik a karrierjét, mivel Millert ekkoriban a McCarthysta boszorkányüldözésben elmerülő Amerika veszélyes kommunista ügynökként és felforgatóként tartja számon (ez az időszak ihleti Miller egyik leghíresebb drámáját, a Salemi Boszorkányokat). Monroe azonban fütyül a politikai hisztériára és feleségül megy szerelméhez: épp csak betér még előtte a zsidóságba.

Monroe teherbe is esik Millertől, de kiderül, hogy nem lehet gyereke. A Buszmegálló című film után kezdik elismerni színészi kvalitásait, Golde Globe-jelölést is kap.

1958-59 pedig a Van, aki forrón szereti éve számára: Billy Wilder rendezővel, Tony Curtisszel és Jack Lemonnal. A forgatás katasztrófa-sorozat: csak Miller rábeszélésére vállalja el Monroe a szerepet, ami szerinte egy újabb szimpla „buta szőke” – alakítás és aztán százszorosan igazolja, hogy „nehéz színésznő”. Nem emlékszik a szerepére, ezerszer felvetet újra minden jelenetet, mert nem tartja magát elég jónak, folyton ütközik Wilderrel karaktere értelmezésében. Mindez valószínűleg egyszerre tulajdonítható a görcsös bizonyítási vágynak, az önbizalomhiánynak és az egyre súlyosbodó alkohol és drogfüggőségnek. Wilder azzal zárja le a forgatást, hogy „emlékezni arra, mi áll a szerepében, bárki képes. De csak egy igazi művész tud úgy belépni, hogy fogalma sincs róla és mégis parádésan eljátszani”.

Ezúttal a kolosszális közönségsiker mellé a Golden Globe is meglesz. A Van, aki forrón szereti-t több szavazáson is beválasztották minden idők legjobb filmjei közé.

És innen már csak lefelé vezet a – fájdalmasan rövid – út.

A Kallódó emberek című filmet még Miller írta Monroe számára igazi drámai szerepnek, a bemutató előtt nem sokkal váltak el. Ez volt Clark Gable utolsó filmszerepe – és ez volt az utolsó befejezett filmje Marilyn Monroenak is.

1962 augusztusában holtan találták lakásában egy hajnalon. A halál oka kábítószer-túladagolás: valószínűleg öngyilkosság.

Megértő kommentátorai szerint sikerült nagy komikává válnia, olyanná, aki képes kinevettetni saját viszonylagos színészi képzetlenségét és szűk, sztereotip szerepkörét is. Így tudott végül túlemelkedni rajta.

A showbiznisz, Hollywood és a bulvársajtó gépezete a saját képére formálta, kommercializálta, vonzó árucikké tette Norma Jeanet, de egyetlen kötődése megmaradhatott mégis merőben személyesnek és bensőségesnek: Arthur Miller mellett megtalált zsidósága. Ez derült ki legalábbis a new york-i Zsidó Múzeum pár évvel ezelőtti kiállításából. Nem Miller volt az, aki a házasságuk előtt erőltette volna Marilyn Monroe betérését és a reformrabbi, aki tanította, úgy emlékezett vissza, hogy mélyen és őszintén vonzódott a judaizmushoz: elsősorban a vallás racionalitása, etikai és prófétai ideáljai nyűgözték le, illetve a házasságra, a családi élet intimitására vonatkozó elírások. A kiállítás kurátora szerint „a családi élet melegét remélte a zsidóságtól”, amelyet szinte születése óta nélkülöznie kellett és amelyet Millerrel közösen remélt megtalálni. Nem adatott meg neki.

Felhasznált források: Forward.com, Religionnews.com, Wikipédia