„A jövőt nem lehet előre megjósolni, de a jövőnket fel lehet találni” – Gábor Dénesre emlékezünk

Mérnök és fizikus volt, a holográfia és a jövő Nobel-díjas feltalálója. Élete vége felé egyre erősebben foglalkoztatták – aggasztották – társadalmi kérdések. Idén lenne 116 éves Gábor Dénes, írásunkkal rá emlékezünk.

A Városliget közelében született kereken 1900-ban, nem messze attól a helytől, ahol egy másik világhírű magyar zsidó, Arthur Koestler is, akihez később, már Angliában, furcsa barátság fűzte. A Markó utcai Gimnáziumban tanult ő is, mint számos más kiválóság, ez az a pesti gimnázium, amelyet minden magyar a legjobban ismer az előző századforduló idejéből, itt játszódik ugyanis a Tanár úr kérem nagyjából Gábor Dénes születésének idején –Karinthy Frigyes ekkoriban járt oda.

Az első világháborúban a tüzérségnél harcol, a család Gábor Dénes 18. életévében áttér lutheránusnak. A fiatalember pesti tanulmányait Németországban egészíti ki, itt és később rövid ideig Magyarországon, majd Angliában is elsősorban mérnökként-feltalálóként dolgozik, a gyakorlati-alkalmazott tudomány fontosságát gyakran és szívesen hangsúlyozza, noha nagyon is elmélyülten spekulatív elme, a művészetek, a humán és társadalomtudományok szenvedélyes híve.

Hitler hatalomra jutása utána távozik Németországból és rövid magyarországi kitérő után Angliában él aktív pályája végéig, itt nősül meg és itt találja fel a hologramot, amely csak a lézer feltalálása után terjedt el 1960 után – ő pedig 1971-ben kapja meg érte a Nobel-díjat.

Élete második felében figyelme egyre inkább a társadalmi kérdések felé fordult, a tudományos-technikai fejlődés által minden eddig elgondolhatónál inkább befolyásolt jövő fürkészése foglalkoztatta. A háborút, a túlnépesedést, a rendelkezésre álló természeti források felélését és a technikai innovációk következtében megnövekedett szabadidő feletti rendelkezést látta a legsúlyosabb kihívásoknak, amelyek az emberiség fennmaradását veszélyeztetik. Látta, hogy a tudomány és technika minden problémamegoldása újabb problémákat generálhat, de abban bízott, hogy ezeken is képes lesz úrrá lenni.

A jövőt megjósolni nem, csak feltalálni lehet–hangzott híres mondása. És ebben a munkában a humán és a társadalomtudományokra is szükség lesz: „A természettudományok és humanista hagyományok összeötvöződése életfontosságú lesz a jövőben” szerinte.

Élete végén, Olaszországban élve figyelemmel követte a magyar tudományos életet is

Idén lenne 116 éves.