Zsidó Kulturális Fesztivál: Egész estés varázslatok a Dohányban

Dés László és barátainak koncertje vasárnap este ugyan magasra tette a lécet, de tegnap Illényi Katica „Nyár, klezmer, tangó” című produkciója méltó volt a kezdéshez. A Dohány utcai zsinagógában mindkét előadás elképesztően jól sikerült, ami pedig azt a bizonyos villanyt illeti: nem gondatlanságból maradt égve…

A hétvégén elstartolt a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) hagyományos művészeti nagyrendezvénye, a 26. Zsidó Kulturális Fesztivál, amelynek nyitórendezvénye Dés Lászlónak és partnereinek – Básti Juli, Tóth Vera, Geszti Péter – koncertje volt a Dohány utcai zsinagógában. 

Az előadás előtt olyan hatalmas tömeg kígyózott a Herzl téren és a Wesselényi utcában, hogy aki nem ismeri a biztonsági szolgálatunk gyors és hatékony munkáját, azt hihette volna, mire ennyi embert beengednek, a zenészek már a ráadás-számokat játsszák. De nem. Már mindenki a helyén ült, amikor Mester Tamás, a BZSH elnöke megkezdte megnyitó beszédét, s bizony igaza volt, amikor azt mondta: talán fel sem fogjuk, milyen nagy dolog, hogy „nyugodt szívvel eljöhetünk egy kulturális rendezvényre Európa legnagyobb és (talán nemcsak nekünk) legszebb zsinagógájába”. (A BZSH-elnök beszédét cikkünk alatt teljes terjedelmében közöljük.)

Dés László

Dés László nem a színpadról, hanem a főbejárat felől köszöntötte a közönséget, méghozzá szaxofonszóval: a legendás zenész a bejárattól indulva, lassan lépkedett előre, egészen a színpadig, és improvizációjába beleszőtte a Szól a kakas már című dalt is…

Básti Juli és Geszti Péter

Nagyszerű volt a hangzás, és külön-külön lehetett hallani minden hangszert – amit csak azért jegyzünk meg, mert Dés László megjegyezte: ő nagyon visszhangosan és csengőn-bongón hallja a zenét. Lehet, hogy a színpadon így volt, de biztosíthatjuk róla: a zsinagóga hátsó terében állva nem volt semmi ok a panaszra. 

Tóth Vera

Azonban okot adott némi félreértésre az, hogy Dés László többször kiszólt a színpadról, hogy le kellene kapcsolni a villanyt, mert akkor intimebb, „koncertesebb" volna a hangulat – igaza volt, ám annak megvolt a maga biztonságtechnikai oka, hogy miért nem lehetett a zsinagógában teljes a sötétség. Ám villany ide vagy oda, Dés László és művésztársai fellépése maga volt a csoda: gyönyörűséges zenét hallhattunk profi előadásban.

A lauderes Sirim kórus

Külön öröm, hogy a neves előadókkal fellépett a Lauder-iskola Sirim kórusa is Rév Kata vezetésével – akit a születésnapja alkalmából maga Dés László köszöntött fel a koncerten.

Hasonló estében lehetett részünk másnap, azaz hétfőn este is, amikor Illényi Katica következett a Nyár, klezmer, tangó című produkcióval. Illetve dehogyis nyár… 

– Ahogy az esőt elnézem, a mai műsor címe legyen inkább Ősz, klezmer, tangó! – mondta a művésznő, aki a tőle megszokott módon hegedült, énekelt és tereminen játszott, amit hiába találtak fel több mint száz évvel ezelőtt, ma is futurisztikus hangszernek hat.

Illényi Katicával színpadra lépett Termes Rita zongoraművész, harmonikán Ott Rezső zeneszerző játszorr, s közreműködött az Anima Muicae Kamarazenekar, amelyet Illényi Péter (a művésznő unokatestvére) vezényelt. A koncerten szerephez jutott még egy Illényi, méghozzá Illényi Csaba, a művésznő öccse, akitől egy nagyszerű szerzeményt játszott a zenekar. Illényi Katica (ezt is megszokhattuk tőle) a kedvességével, természetességével és természetesen a hallatlanul professzionális előadásmódjával mindenkit levett a lábáról. Nem csoda, hogy a közönség alig akarta leengedni a színpadról. Az utolsó ráadásszám nem is szólhatott másról, mint a szeretetről: Illényi Katica Seress Rezső klasszikusával, a Szeressük egymást, gyerekek című dallal énekeltette meg a közönséget. 

Fotók: Zsidó Kulturális Fesztivál/Mazsihisz.hu

Mester Tamás: Hiszünk a művészet,
a zene gyógyító hatásában

Ám Izrael cháj! A zsidó nép él és élni fog! 

Zsidók és más felekezetű testvéreink is jól ismerik eme szolidaritási dalt, melyet 1965-ben komponált Shlomo Carlebach dalszerző, és hatvan esztendő alatt a zsidóság második himnuszává vált. A tömören megfogalmazott szövegben, XX. és XXI. századunk minden közös gyötrelme és boldogsága benne foglaltatik. 

Megkülönböztetett tisztelettel és sok szeretettel köszöntöm önöket a Budapesti Zsidó Hitközség által rendezett  26. Zsidó Kulturális Fesztivál nyitórendezvényén. „Több mint zene – a kultúrák találkozása” – szól az idei fesztiválmottó.  

Mester Tamás

Nemeskürty István Széchenyi-, József Attila-, Balázs Béla-díjas és Kossuth-nagydíjas író, irodalom- és filmtörténész, egyetemi tanár 1988-ban, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület alakuló ülésén elmondott, s később írásban is megjelent beszédének címe ez volt: „Az újrasarjadt ág”. Idén huszonhatodik alkalommal sarjadnak újra a zsidó művészet és kultúra örök kincsei, itt a Dohány utcai nagyzsinagógában, és rendezvénysorozatunk, a Zsidó Kulturális Fesztivál egyéb helyszínein. 

Azonban történelmi távlatban szemlélve az újrasarjadást, sajnos megjelennek egyes korszakok tragikus időszakai, melyekről itt és most – még ezen ünnepi alkalom során is – néhány szót ejtenünk kell. 

Nemeskürty professzor így fogalmaz: 1938-ban mi, keresztény magyarok megtagadtuk ezt a hazát zsidó honfitársainktól. Magunkat tettük szegényebbé ezáltal, megfosztva önmagunkat, a magyar irodalmat számos nagy művésztől. Vétettünk ellenük, akik oly őszinte hittel és az anyanyelvükként megtanult magyar szó annyira virtuóz használatával voltak, és maradtak magyarok halálukban is. És vétettünk önmagunk ellen, mert kizártuk magunkból saját értékeinket. 

Majd e kizárást követte 80 esztendővel ezelőtt a fizikai megsemmisítés: 600 ezer drága hittestvérünk szenvedett mártírhalált Auschwitz és a többi láger poklában. A kerek évfordulón kiemelten emlékezünk rájuk. 

A közelmúlt eseményei a történelmi emlékezetet a jelen sokkoló véres valóságává transzformálták. Emberi mivoltukból kivetkezett, szélsőséges terrorista csoportok tavaly októberben hajtották végre a holokauszt óta a legnagyobb zsidók elleni tömegmészárlást. 

A „művelt nyugat” a holokausztot nem tudta megakadályozni. Ma pedig azzal kell szembesülnünk, hogy magukat „haladónak, progresszívnak” gondoló véleményformáló csoportok Izraelt hibáztatják a zsidó népet ért terrortámadás miatt. 

Nincs hét, hogy ne jönne hír a nyugati világból zsidók elleni erőszakról, antiszemita incidensről. Talán fel sem fogjuk, hogy milyen nagy dolog, hogy a hazai zsidóság biztonságban van, bátran élhetjük vallásos életünketvagy éppen nyugodt szívvel eljöhetünk egy kulturális rendezvényre ide, Európa legnagyobb és (talán nemcsak nekünk) legszebb zsinagógájába. 

Többek között azért is jöttünk el ma szépszámban a Dohány utcai zsinagógába, mert mindannyian hiszünk a művészet, ezen belül különösen, a zene gyógyító hatásában. Hiszen az ószövetségi példázat szerint, Dávid hárfajátéka volt a legjobb gyógyír Saul király lelki szenvedéseire.

Mai lelki balzsamunkat a magyar és a nemzetközi zenei élet olyan kiválósága keveri ki, aki egy rétegműfaj – a dzsessz – tökélyre csiszolását követően megmutatta, hogy a fősodorban is tud örök érvényűt alkotni: Dés László tolmácsolásában elhisszük, hogy „sose halunk meg”. 

Básti Juli művésznőt sem kell különösebben bemutatni: a Három nővér Másája, vagy Hamlet Ophéliája, számos művész- vagy sikerfilm főszereplője ma énekesi tehetségét osztja meg kedves mindnyájukkal.  

Tóth Vera: neki tényleg papírja van róla, hogy az ország első „Megasztárja”, talentumát ma önök előtt is megcsillantja. 

Geszti Péter a nyolcvanas években az Első Emeletre hullámlovagolt fel az új hullámmal, majd a ’90-es években a mikrofonhoz lépett, és a rap, valamint a könnyedebb, populáris dzessz műfajában ért el nagy sikereket.

E kvartett, és nem kevésbé tehetséges zenészbarátaik gondoskodnak az est hátralévő részében a minőségi művészi élményről. 

Nem akarom türelmüket tovább igénybe venni, de meg kell említenem, hogy az elkövetkező kilenc napban is fantasztikus művészi produkciókat láthatnak fesztiválunkon. Weboldalunkon minden információ fellelhető a programokról.

Nyugodt szívvel állíthatom, munkatársaim ebben az évben is kitettek magukért, hogy biztosítsák önöknek a kellemes, de igényes szórakozást. Kiemelt tisztelettel köszönöm meg a fesztivál szervezésében résztvevő kollégáim odaadó és profi munkáját. 

Mindannyiuknak jó kikapcsolódást, örömteli feltöltődést kívánok, a közelgő zsidó újév alkalmából pedig mindenkinek lösono tajvo! Legyen jó évünk! 

A 26. Zsidó Kulturális Fesztivált ezennel ünnepélyesen megnyitom!