Jó szombatot – Shabat Salom!

2009. Július 03. / 19:58


Jó szombatot – Shabat Salom!

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:26 óra.



Szombat ünnepén a zsidó népnek a zsidó vallási törvények alapján tilos bármilyen munkát végezniük, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is.

A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:45 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Chukát-Bálák” Hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy mondat a Hetiszakaszból:
Vedd a botot és gyűjtsd egybe a községet, te meg testvéred Áron, és szóljatok a sziklához az ő szemeik előtt, hogy adja ki vizét; és kihozol nekik vizet a sziklából és megitatod a községet meg barmaikat.
(Mózes IV. 20. 8.)


Chukát-Bálák: Ez a törvény


A törvény szót kétféleképpen lehet kifejezni, értelmezni. Mispát; van racionális magyarázata, például ne lopj. Ezt jóérzésű embernek nem kell magyarázni. A másik típusa a törvényeknek a Chukim csoporthoz tartozik. Indoklásába nem vagyunk beavatva. Nem lehetetlen, hogy a Messiás eljövetelekor fény derül erre a titokra is. A vörös tehén a Tóra legtitokzatosabb része. A bölcs Salamon sem talált rá magyarázatot. Ez a szertartás a holt ember megérintésével keletkezett tisztátalanságot oldja fel. Egy hibátlan vörös tehenet, amelynek két szőrszála nem lehetett más színű, járomba még nem fogták, a táboron kívül levágták és elégették. Hamujához cédrusfát izsopot, és karmazsint tettek vízben feloldották, és ezzel ráfecskendeztek a tisztátalanra, ő tiszta lett, de aki az elegyet készítette és kezelte, estig tisztátalan lett. Ennek értelme megfejthetetlen. Bölcseink szerint kilenc tehenet áldoztak eddig, a tízediket a Messiás eljövetele után vágják majd le. Mivel ma nincs vörös tehén és áldozás, mindnyájan tisztátalanok vagyunk. A Jeruzsálemi templom hegyre ezért nem mehetünk fel. Rási szerint a három fajta - cédrus, izsóp, karmazsin – a három ezer embert jelképezi, akik elpusztultak az aranyborjú imádásánál. Más magyarázatok is léteznek, de ne legyünk telhetetlenek, eljön a Messiás és kiderül az igazság.

Izrael elérkezett Cin sivatagjába és letelepedett a nép Kádesban. Ott meghalt Mirjam, Mózes és Áron testvére. Ő mentette meg a gyékénykosárral Mózes életét. A Vörös tengeri átkelésnél táncolt az asszonyok élén. Érdemeire tekintettel egy kút kísérte a vándorlások során. Halálával a kút elapadt és nem volt víz a közösség számára. A nép zúgolódott, Mózest vádolták: „Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy elpusztuljunk e gonosz helyen”. A találkozás sátránál megjelent az Örökkévaló dicsősége. Szólott az Örökkévaló Mózeshez. Áronnal együtt gyűjtsék össze a népet és szóljanak a sziklához, lesz elég víz. Magához vette Mózes a botot és kiáltott a közösséghez. Halljátok engedetlenek! Vajon ezekből a sziklákból hozzak nektek vizet. A feszült hangulatban talán tévedésből, talán biztonság kedvéért Mózes kétszer ráütött a sziklára. Azt hihették az emberek, hogy az ütés hatására ömlött a víz és ihatott belőle ember és barom. Mivel nem a parancs szerint cselekedett Mózes és Áron, és ezzel csökkentették a csoda értékét, nem vezethették be a gyülekezetet az Ígéret Földjére. A Meribach vizének nevezték el a helyet, mert pörlekedtek az Örökkévalóval az elégedetlenkedők. Elérkeztek a Hór hegyéhez, Edom határára. (Egy napi út a Sás tengerig.) Mivel Áron is vétkezett a Meribach vizénél, nem is mehetett tovább. Megtért népéhez. A hagyomány szerint csókos halállal került a túlvilágra, ami azt jelenti, nem a halál angyala végzett vele, hanem a Teremtő vette magához. Ruháját a fia, és utóda vette fel.

Harminc napig siratta egész Izrael a béke emberét. Aztán tovább indult a nép, megkerülte Edon országát és a kemény nyakú nép újra lázongott. A mannát becsmérelték. Megint a szokásos demagógia, menjenek vissza a szolgaság házába, ahol szerintük minden jó volt. És tüzes kígyókat bocsájtott az Örökkévaló a nép közé. Mérges kígyókat, melynek a marása tüzes fájdalmat okozott. Sokan meghaltak. Mózes imádkozott a népért, nem is eredménytelenül. Az Örökkévaló megbocsájtott, utasítására tüzes kígyót készítettek rézből. Aki a póznára tett rézkígyóra tekintett, mivel magasan volt, az égre nézett és fohászkodott, az életben maradt. Majd tovább indultak Izrael fiai a Moáb síkságon.

Bálák Moáb uralkodója kétségbeesetten látta, hogy az izraeliták feltartóztathatatlanul törnek előre, megközelítve az országát. Szövetséget kötött a Midjanitákkal, akik nomád életmódot folytattak és így a nyájuk révén eljutottak Moáb határához. Aggodalmuk alaptalan volt, Izrael fiai nem támadták volna meg őket. Midjánban Mózes éveket töltött, főpapjukat, Jitrót Mózes vendégül látta, apósaként tisztelte, mégis Bálák követeket küldött Bilámhoz, a neves pogány prófétához, hogy átkozza meg Izrael gyermekeit, azok gyengülve az átoktól legyőzhetők lesznek. Varázslást várt Bilámtól, elküldte annak díját. Bilám megítélése azóta is vita tárgya. Tény, hogy nem akart elindulni. Isten szólt Bilámhoz, „ne átkozd meg a népet, mert áldott az”.

Másnap reggel Bilám elbocsájtotta a küldöttséget, mert elmondotta az Öröklvaló nem akarta, hogy velük menjen. Moáb előkelői visszamentek Bálákhoz és beszámoltak útjuk sikertelenségéről. Bálák még magasabb rangú követeket küldött, üzente, nagy tiszteletben részesítik Bilámot, minden kivánságot teljesítenek, ha eljön és megátkozza Izrael közösségét. Éjjel Istenn eljött Bilámhoz és mondotta: menjen velük, csak hogy azt cselekedjék, amit majd mondok neked. Bilám útnak indult, valószínű nem kellett volna megtennie, mert egy angyal láthatatlanul elállta útját. Ő nem látta az angyalt, de a szamara igen. Le is tért az útról, a próféta megütötte. Mivel kerítés volt jobbra és balra, a szamár a falhoz szorította Bilám lábát. Erre újra megütötte a szegény párát. Majd harmadszor is ezt tette. De a szamár megszólalt. Mit vétettem neked, hogy megütöttél három ízben? Bilám meg sem lepődött, hogy a szamár beszél, hanem válaszolt. Gúnyt űzöl belőlem. Szívesen le is szúrtalak volna, ha lenne kard nálam. Ekkor a Mindenható megnyitotta Bilám szemét és látta az angyalt, amint áll kivont karddal. A pogány próféta az arcára borult. Az angyal szemére hányta, hogy bántotta a szamarát. Aki háromszor előle tért ki. Ha ezt nem teszi, bizony az angyal végzett volna Bilámmal. A próféta megijedt. „Ha rossz a szemedbe, vissza is térhetek”. Az angyal bíztatta. Ha elindultál, hát menjél. De csak azt az igét mondjad, amelyet a Gondviselés a szájadba ad. Megérkezett Bilám. Csináltatott többször is hét-hét oltárt, mert a Piszka csúcsán jobbról balra letekintett, Poér csúcsán látta, ahogy a tábor a törzsek szerint rendezetten lakik a sátrában. A családi élet tisztaságát féltve senki nem lát be másik otthonába. Elgyengült a látottaktól és átok helyett szájára jött az a gyönyörű ige, amely a liturgiánk részre a Má tovu, „mily szépek a te sátraid Jákob, a te hajlékod Izrael. Mint patakok, amelyek elhúzódnak, mint kertek a folyó mentén. Áldott legyen mindenki, aki téged áld és átkozott legyen mindenki, aki téged átkoz.”

A szidra befejezése nem ilyen szép. Bilám az ötödik könyv szerint megfizette az utiköltséget. Átkozni tényleg nem tudott, de tanácsolta a lányok csábítsák el Izrael fiait. „És Izrael Sittinben lakott és a nép elkezdett paráználkodni Moáb lányaival. Elképzelhető, hogy a valódi próféta visszasüllyedt a varázsló színvonalára. És csatlakozott a nép a bálványimádókhoz, és leborult a Báál bálványa előtt, fellobbant az Örökkévaló haragja, járvány tört ki, amelyben 24 ezren estek áldozatul. Egy férfi (Zimri) és egy midjanita nő (Kozbi) Mózes és az egész közösség előtt a férfi kamrájába vonult. Pinchász Áron fia utánuk ment és lesújtott. Megállt a járvány.


Deutsch Gábor (Forrás: OR-ZSE)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek