Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 20 óra 22 perckor köszönt be, a
királynő holnap este 21 óra 39 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a
honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a
héten a BÁLÁK hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
A próféták nemhogy
nem küzdöttek az isteni szóért, de kimondottan tehernek érezték, nehézségnek
Isten közelségét, édes tehernek, de tehernek. Az isteni szó ereje félig-meddig
agyonyomta őket. Aki ezt nem érzi, nem lehet igazi próféta.
„Nem az én szavam az a szó, s ha ki nem mondom, agyonéget”
– utalt, saját költői alaphelyzetéről
szólva a prófétákra Székely Magda, aki a Frankel zsinagóga rabbijával,
Benoschfsky Imrével tanulta alaposan a próféták könyveit. Valóban, a prófétákat
leteríti a látomás, amelyre nem készülnek és nem is lehet készülni, az egy
náluk sokkal nagyobb, idegen erő kalkulálhatatlan betörése az életükbe. Ez
Isten megtapasztalásának lényege. Annak a megtapasztalása, hogy nem a mi
kezünkben van az életünk, nem „uraljuk”, vezethet el minket Isten
megtapasztalásáig, megértéséig. Mint egy párkapcsolatban is. Megérteni, hogy a
másik másik, nem mi vagyunk és ezért nem tudjuk kiszámítani, vagyis minden
megtörténhet, minden párkapcsolat, minden kapcsolat alapja. És az élet akkor
kezdődik, amikor úgy érezzük, bármi megtörténet, mondta Hamvas Béla.
Bálám ezzel
szemben készül.
Készül arra, hogy jóslatot csikarjon ki a Jóistentől, már-már
komikus méretű előkészületeket tesz. Áldozatokat mutat be, igazán jó sokat,
hátha lekenyerezi vele, hol ide, hol oda áll, egyik helyről a másikra szalad,
instrukciókat oszt. Ez röviden a babona, a varázslás kísérlete, amelyet éppen
ezért tilt szigorúan a Tóra. Ezzel a bohóckodással nem lehet kontrollálni
Istent. És Isten nem is kell kontrollálni, szóra bírni, elintézni nála, amit
szeretnénk, okosba’, ajándékkal, hókuszpókusszal, csak meg kell tanulni engedni
neki azt, hogy minden pillanatban teremtse a világot. Elfogadni azt, megbékélni
azzal, hogy bármi megtörténet és nyitottnak maradni az éppen esedékes,
következő bármire.
És aztán Bálám is
rájön erre.
Már nem kell a szájába adni a szót közvetlenül Istennek. Megérti,
hogy akit Isten áldania rendel, akármit áldoz, akárhonnan keres látószöget
hozzá, nem átkozhatja. Ezért és így születik meg a mi liturgikus költészetünk
leghíresebb darabjainak egyike is, ő mondja, amikor már nem szeretné
kontrollálni Istent.
„Mily szépek a Te sátraid, Jákob, hajlékaid, Izrael”.
Jól
hallható benne az igazi megkönnyebbülés. Az, hogy most már merheti észrevenni,
valójában mily szépek ezek a sátrak. Már nem a megbízója, Bálák király
parancsát igyekszik teljesíteni, akár Isten akarata ellenében, engedni
megmutatkozni a világot, Isten teremtését, úgy figyel.
Bálám ekkor közel
kerül ahhoz, hogy igazi próféta legyen belőle.
Hogy tényleg meglásson valamit,
erre jut a hagyományt idézve az igazi próféták és a hamisak attitűdje közötti
fenti különbséget kibontó Nehama Leibowitz. Aki megtanul elvárások és előítéletek
nélkül figyelni, ami azért nagyon nehéz, megpillanthatja Isten teremtésének
szépségét, ha körbenéz a világban.
Békés szombatot
kívánunk!
Vári György írása
