Határon túl: Feltárul az ipolysági zsidóság története (1. rész)

2022. Május 25. / 12:43


Határon túl: Feltárul az ipolysági zsidóság története (1. rész)

Több ezeréves hagyományok, mélyen gyökeredző elhivatottság, szerencsés találkozások és felemelő pillanatok. Röviden így lehetne összefoglalni Kapusta Krisztina munkáját. Az ipolysági Honti Múzeum munkatársa és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem közösségszervező szakának másodéves hallgatója betekintést nyújtott helytörténeti munkájának érdekfeszítő részleteibe, az ipolysági zsidóság történelmébe, de mesélt azokról a szerencsés véletlenekről is, amelyek egy-egy kutatási munkafolyamatát szegélyezték.

A Honti Múzeum munkatársaként miért épp az ipolysági zsidóság történetét választotta kutatási területének?

Az ipolysági Honti Múzeum egy helytörténeti múzeum. Turistákkal és a téma iránt érdeklődőkkel rendszeresen ellátogatunk a zsidó temetőkbe és a két zsinagógához is. De a témában korábban nem mélyültem el soha. Az alapinformációkon kívül nem sokat tudtam mondani a látogatóknak. Minden a véletlennek köszönhető. Két évvel ezelőtt egy házaspár kért városnézést, és én mutathattam meg nekik Ipolyság nevezetességeit. Mint később kiderült az egyikük egyetemi tanár. Miközben meséltem Ipolyság történetéről, Dr. Goldmann Márta az iskolai végzettségem felől érdeklődött. Megdöbbent mikor azt mondtam, hogy csupán gimnáziumi érettségivel rendelkezem és nincs felsőfokú végzettségem. Nekem szegezte a kérdést, hogy nem akarok-e náluk tanulni.

fotó: REflex24/Morva Mátyásfotó: REflex24/Morva Mátyás

Korábban nem voltak hasonló ambícióim, de mint kiderült a szak, amit ajánlott az a közösségszervezés, ami köthető a munkámhoz, hisz nálunk sok szervezni való feladat van.

Eldöntöttem, hogy felvételizem a tanár által ajánlott ORZSE közösségszervező szakára. Később eszméltem rá a mozaik szó valódi jelentésére. Mit keresnék én egy Országos Rabbiképző Zsidó Egyetemen? Hiszen én nem vagyok zsidó.

Fel is hívtam Mártát, aki megnyugtatott, hogy itt mindenkit tárt karokkal fogadnak. A fő profil a közösségszervezés, de mivel zsidó egyetemről beszélünk, a héber nyelv alapjai, zsidó történelem és liturgia is része lesz a tananyagnak. Akkor úgy gondoltam, hogy ezekre a kísérő tárgyakra nem fogok akkora figyelmet fordítani, de aztán minden másképp lett!

Érdekes, hogy nem a zsidó kultúra iránt való érdeklődés miatt jelentkezett, mégis ez lett, ami lendületet adott tanulmányai folytatásához.

Igen, amikor kiderült, hogy az első évfolyamban kötelező lesz a héber, majdnem megfutamodtam. Tényleg úgy éreztem, hogy a közösségszervezés az, ami miatt nekem erre az egyetemre kell járnom. Csábító volt a gondolat, hogy egy olyan szakon szerezhetek diplomát, ami segít a ma szinte mindentől elzárkózó embereket összefogni, valamilyen közös cél mentén. Pozitívumként élem meg, hogy érett fejjel kerültem főiskolára, mert én tényleg új ismereteket akarok szerezni, és az esetleg megszerezhető titulus nem cél csak mellékes jutalom. Már most sokkal többet kaptam, mint reméltem, és így érzik ezt csoporttársaim is, mindenki éhes a tudásra, és ez nagyon jó! Szeretünk tanulni.

Mi volt az első zsidósággal kapcsolatos élmény, ami felkeltette az érdeklődését? Melyik szegmensét kutatja behatóbban az ipolysági zsidóságnak?

Az első impulzus tanárom, Dr. Balogh István előadása volt, a zsidó temetők jellegzetességeiről, szimbolikájáról. Ő nem csak szakértője a zsidó sírkőkultúrának, de tudását könnyed stílusban, ugyanakkor komoly precizitással adja tovább tanítványainak. Előadásában felismertem azokat a szimbólumokat, amelyekkel korábban már én is találkoztam, miközben a turistákkal a zsidó temetőket jártuk. A jelentésükről viszont semmit sem tudtam. Már másnap kimentem mindkét zsidó temetőbe, és azóta nem csak nézem, hanem látom is a síremléket. 

Kicsit misztikusan hangzik, de számomra a zsidó temetőnek kisugárzása van.

Különösen szeretem a temetőnek azt a részét, ahol az alacsony, egyszerű vonalvezetésű, vörös mészkő síremlékek, szinte belesimulnak környezetükbe. A két temető sírkövei alig valamiben térnek el egymástól, de mivel a homoki városrészben lévő temetőben több mint 600 sír van, az ortodoxban pedig csupán 85, az összkép nagyon más. Tervezem mindkét zsidó temetőt feldolgozni, de még messze nincs elég tudásom és tapasztalatom, ezért elsőként az ortodox temető 85 sírkövét vizsgálom.

fotó: REflex24/Morva Mátyásfotó: REflex24/Morva Mátyás

Jelenlegi kutatásom eredményeként 101 olyan személyt sikerült beazonosítanom, aki az ortodox temetőben nyugszik.

Miképp lehetséges az, hogy 85 sírkő maradt meg, mégis 101 halottról tudunk?

A zsidó hagyományok szerint az első év, gyászév. Csak a gyász időszak letelte után állítanak sírkövet. A jelöletlen sírhelyek mementói a holokausztnak. Nem volt aki síremléket állíthatott volna, az 1943 – 1944 között elhunytak nyughelye fölé, mert elhurcolták és meggyilkolták őket.

Mit lehet tudni a két ipolysági temetőről? Melyik irányzat temetőiről beszélünk?

Amíg nem kezdtem a témában kutatni, úgy tudtam, hogy a homoki városrészben található temető neológ, de mint kiderült, ez tévesen került a köztudatba.

1850-ben nagy számban kezdek betelepülni zsidók Ipolyságra. Első feladataik közé tartozott temetőt létesíteni, amely a Szent Egylet feladata volt. Ekkor vették meg a homoki zsidó temető parcelláját. 1850-ben még egy zsidó hitközösségről beszélünk. 1868-69-ben volt a Zsidó Kongresszus, ahol a magyar zsidóság három irányzatra szakadt. Az ortodoxra (konzervatívok), a status quo-ra (tagjai hagyomány tisztelőek voltak, de a modern világ felé is kacsingattak) és a neológ irányzatra (ahová már az egészen asszimilálódott, modern zsidók tartoztak).

Az ipolyságiak a Kongresszus után status quo-ként határozták meg magukat. Ennek lett is következménye! Az 1851-től Ipolyságon tevékenykedő Deutsch Salamon rabbi, konzervatív ember volt, nem tudott azonosulni a status quo irányzattal. Nem sokkal a kongresszus után elfogadta a Nyitrán élő ortodox hívását, és az ő szellemi vezetőjük lett. Az ipolysági zsidók évekig rabbi nélkül maradtak, ezekben az időkben feszült egymásnak a város konzervatív és a modern nézeteket valló zsidósága. Ennek következtében 1876-ban kiszakadt egy kisebb csoport, akik Berczeller Márton vezetésével megalakították az ortodox hitközséget. Azt gondolnánk, hogy azonnal saját temetőt nyitottak, de az eleinte kis létszámú közösségnek első sorban rituális fürdőt és persze zsinagógát kellett építenie. Bár módosabb emberekről beszélünk, mégsem volt annyi pénzük, hogy mindent egyszerre építsenek meg. Az ortodox hitközség még 34 éven át a status quo hitközséggel közösen használta a homoki temetőt. Ez azután derült ki számomra, miután lefordítottam az ortodox temető sírköveire vésett héber évszámokat.

fotó: REflex24/Morva Mátyásfotó: REflex24/Morva Mátyás

Meglepetésemre a temető legrégebbi sírköve 1910-ből származik.

Egy 1929-es kataszteri térképről tudható, hogy az ortodox hitközség egy 29 300 m² -nyi területet vásárolt meg temető céljára. Első percellának egy 1.500 m² -nyi területet kerítettek le. A tervek szerint a temető további parcellákkal bővült volna, de erre már nem került sor. Az a kevés izraelita, aki a II. világháború után Ipolyságon maradt, egy hitközségbe tömörült, és az eredetileg is közös nagy zsidó temetőbe temetkezett.

A temető kutatásán kívül nem foglalkozik a zsidóságot érintő egyéb területekkel?

A tejes írás / IDE KATTINTVA olvasható el

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek