Az isteni parancs fénye megvilágosítja az arra érdemeseket

„Ha törvényeim szerint jártok (...), akkor megadom esőiteket idejükben, és a föld megadja termését.” (III.M. 26/3-4.) A Tóra törvényei szerint a „járni” szó úgy értelmezhető, hogy a „legyen világosság” isteni parancs fénye megvilágosítja az arra érdemeseket – tanítja írásában Szerdócz Ervin újpesti rabbi.

Bölcseink szerint a Teremtés első napján Isten elrejtette az „Ősfényt” a jövő számára, mert a világ nem lett volna képes elviselni azt. Csak utána mondta: „Legyen világosság”, (I.M.1/3) mert a világosság az Ősfény „szűrt” szegmense. A Zohár, a zsidó misztika könyve szerint a rejtett Ősfény minden „jó” forrása. Az emberek Noé generációjától kezdve ösztönösen vágytak az Ősfényre annak tudatában, hogy annak fénye mellett örömmel szolgálják Istenüket. 

A Talmud szerint Isten a talmudtudósokat nem hagyta meggazdagodni, nehogy gazdagságuk elvonja figyelmüket a Tóra parancsainak (micvák) önmagukért való teljesítésétől. Azonban még a legnagyobb talmudtudósok sem voltak bűnöktől mentesek. Ezért olvassuk, hogy „egy bűn kiolthat egy parancsot (micvát), de nem olthatja ki a Tóra világosságát.” 

A fény minden jóság eredete. A „jóság fényét” a bűn gyarlósága nem tudja kioltani. (Szota 21a)

„Ha pedig figyeltek rendeleteimre, melyeket ma rendeltem nektek, és szeretettel, tiszta szívből és egész lényetekkel szolgáljátok majd Örök Istenetek, akkor időben adok esőt földetekre.” (V.M. 11/13-15.) Az „Ősfény” egyben a Tóra fénye is. Tehát az igazi jóság a Tóra ismeretéből fakad, ezért a „törvényeim szerint jártok” arra vonatkozik, hogy a „legyen világosság” fénye időben megvilágosítja az arra érdemeseket.

Ide tartozik egy mondás: „Spekulál, mint zsidó az üres boltban.” Az üzlet nem megy. Nincsenek vevők, nincs forgalom. Ekkor a zsidó az „üres boltban” megvilágosodik, elkezd gondolkodni és láss csodát, sikeres napok jönnek vállalkozásában!

Egy talmudi történet

Rabba az éhség éveiben megnyitotta éléstárát és így szólt: 
– Akik Tórával, Misnával, gemarával, háláchával, agadával foglalkoznak, jöjjenek és egyenek! De egyszerű, tanulatlan ember ne jöjjön. 
Rabbi Jonatan ben Amram erre előlépett és mondta: 
– Mester, adj ennem!
Az kérdezte tőle Rabba: 
– Olvastad az Írást? 
– Nem. 
– Tanultad a Misnát? 
– Nem! 
– Ha így van, akkor mire fel adjak enni neked? 
– Adj nekem legalább úgy, ahogy a kutyának vagy a hollónak szokás! 
Amikor eltávozott, Rabba leült és elkezdett bánkódni, mondván: „jaj nekem, mert nem adtam kenyeremből annak a tanulatlan embernek".
Erre így szólt hozzá Simon rabbi: 
– Nemde rabbi Jonatan ben Amram volt nálad előbb, aki a Tóra ismeretének tisztességét akarja élvezni? 
Megvizsgálták az ügyet és úgy is találták, hogy valóban a tanult rabbi volt, aki enni kért. Rabba erre így szólt:
– Mindenki bejöhet és egyen! A büntető ítélet a tanulatlan miatt jön a világra! (Talmud Bava Batra 8a)