A második
világháború végének kaotikus időszakában Magyarországon két különböző „aranyvonat”
is szerepet kapott, amelyek mind történelmi, mind morális értelemben eltérő
jelentőséggel bírnak. Az egyik az MNB aranyvonata, amely a Magyar Nemzeti Bank
nemzeti vagyonát mentette, míg a másik a nyilas kormány aranyvonata, amely
zsidóktól elkobzott vagyonokat szállított. Egyiket sem a németek indították.
Ezt az írást a múlt-kor.hu honlapról szemléztük.
Az MNB Aranyvonata
A Magyar Nemzeti
Bank (MNB) aranytartaléka a második világháború végéig Magyarország nemzet
gazdasági biztonságának alapját képezte. A német megszállás, a szovjet
előrenyomulás és az általános háborús helyzet miatt 1944 végén az MNB vezetése
úgy döntött, hogy az aranykészletet és más pénzügyi eszközöket, illetve állami
tulajdonú értékeket evakuálni kell Budapestről, hogy elkerüljék azok
elpusztulását vagy ellenséges kézre kerülését.
Az állami
tulajdonú értéktárgyak elszállítása 1945 januárjában kezdődött és két
szakaszban zajlott le. A szállítmányok a jegybank tulajdonán (29 tonna arany,
illetve valuta-, részvényállomány stb.) kívül a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank
aranykincsét, közgyűjteményi javakat (Országos Széchényi Könyvtár, Magyar
Tudományos Akadémia értékei stb.), egyes állami kezelésű letétállományokat
(Budapest Székesfővárosi Árvaszék, bűnügyi letétek), a két platina méter
etalont, a Magyar Királyi Posta bélyeggyűjteményét, egyes közintézmények által
az MNB-nek őrzésre átadott letéteket, valamint rövid időre a Szent Koronát, és
a koronázási jelvényeket tartalmazták.
A két szerelvény
célállomása az ausztriai Spital am Pyhrn volt, ahová a magyar kormány maradéka
és más menekülő hivatalok is igyekeztek eljutni. A két vonat őrzésével többek
között az MNB olyan dolgozói voltak megbízva, akik a nyilas hatalomátvétel
előtt is már az intézményben dolgoztak, ezt azért látta szükségesnek a
vezetőség, mert nem akarták, hogy az ország vagyona német, vagy akár nyilas
kézre kerüljön. A dolgozók viszonzásul magukkal vihették családjukat is.
A szállítmány
azonban 1945 májusában az amerikai hadsereg kezébe került. Az amerikaiak
biztosították az értékeket és jelentős részét, komolyabb egyeztetéseket
követően, a háború után visszajuttatták Magyarországnak, ahol a háború utáni
gazdasági helyreállítás részeként szolgált.
A nyilas kormány
Aranyvonata
Magyarország német
megszállása után hatalomra kerülő Sztójay-kormány 1944. március végétől
jogfosztó rendeleteket hozott a magyar zsidóság kárára. Az április közepén
kibocsátott 1600/1944 ME sz. rendelet államilag zárolta a zsidók ingó és
ingatlan vagyonának túlnyomó részét. Már a nyilas hatalomátvétel előtt
megszületett a döntés, hogy a mobilizálható, legértékesebb zsidó
vagyontárgyakat össze kell gyűjteni, és a szovjet csapatok elől nyugatra kell
menekíteni.
A nyilas kormány
1944 októberében került hatalomra Szálasi Ferenc vezetésével. A nyilasok
szélsőséges antiszemita politikája során zsidóktól elkobzott vagyontárgyak
jelentős része a kormány kezére került. Ezeket a kincseket – amelyek aranyból,
ékszerekből, műtárgyakból és valutából álltak – a háború végén külön vonatra
helyezték, hogy külföldre menekítsék.
A fővárosban a
Postatakarékpénztár Lónyay utcai árverési csarnokában raktározott zsidó vagyon
vonatra rakodása október 7-én kezdődött meg, a szerelvény végül október 14-én
indult Zircre. Az eredeti tulajdonosok nagy részét ekkor már deportálták, és
meggyilkolták. Ez a vonat is Ausztriába, az Innichen környékére tartott, de
végül Werfen közelében megállították.
Az amerikai
hadsereg ezt a vonatot is lefoglalta 1945 májusában. Az elkobzott vagyontárgyak
nagy részét az amerikaiak elszállították, és sok érték került a katonákhoz,
ahol kézen-közön eltűnt, a vagyon másik részét az amerikai hatóságok nem adták
vissza 1946-ban a magyar államnak. Volt a vagyonnak harmadik része is, amit a
magyar állam visszakapott és tett is erőfeszítéseket arra, hogy azt
visszajuttassa az eredeti tulajdonosoknak, de ez a holokauszt után sok esetben
már nem volt lehetséges.