Eltűnt hívek, avagy sokan a tiltakozásukat fejezhették ki a népszámláláson

– Igen valószínű, hogy a válaszukat megtagadók körében jelentősnek mondható azok aránya, akik tiltakozásból nem válaszoltak. Az emberek sokasága tartja magát vallásosnak, de a hivatalos egyházával nem ért egyet. A válasz megtagadásával pedig a saját egyházát akarta figyelmeztetni, büntetni, megfedni – mondta Gábor György, az OR-ZSE professzora arra a kérdésre, hogy a népszámláláson sokan miért nem nyilatkoztak a vallásukról.

– Kevésbé a szekularizmus oka a magukat vallásosnak mondók drámai csökkenésének. A magyar társadalom nem vallástalan, a választékkal van a gond, elsősorban hitelességi – összegezte meglátásait Dobszay János vallásszociológus, a HVG vezető szerkesztője azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem (OR-ZSE) szervezett Az eltűnt hívek nyomában címmel.  

A tanácskozáson zsidó és keresztény felekekezetek, valamint a tudomány képviselői, hogy átbeszéljék, meglepők-e egyáltalán a napvilágra került népszámlálási vallásossági adatok, és mit üzenhetnek.

A Hírklikk.hu portál tudósítása szerint a résztvevők egyetértettek abban, hogy a magukat valamilyen felekezethez besorolók számának jelentős csökkenése önmagában nem meglepő. Bár talán csökkenhetett volna kevésbé, ez a fogyás mégis az európai trendekbe illeszkedik. Szembeötlő azonban a nem válaszolók magas aránya. Csaknem 40 százalék tett így, pedig már az előző, 2021-es népszámlálás 27 százalékát is sokallották a kutatók.

Kovács András szociológus, a CEU tanára a zsidó közösségre térve elmondta, hogy hazánkban mintegy százezerre tehető a magukat zsidóknak tartók aránya. Hogy ebből már 2011-ben is csak tízezren vallották meg hovatartozásukat a népszámláláson, ahhoz képest elenyésző, hogy még ez a szám is csökkent 2022-re. 

A zsidóság számára azonban érzékeny kérdés az, hogy identitásukat megvallják, amire az állami megkérdezések alkalmával a népszámláláson túl az egy százalékos adófelajánlásokkor lehet még mód. A zsidóságot más kérdések is gyötrik, mint a történeti keresztény felekezeteket. 

Avagy sokkal súlyosabban csapódik le körükben az elöregedés jelensége, sokkal erőteljesebben érezteti hatását az elvándorlás és a vegyes házasságok kérdése. Kovács András szerint ma már a zsidó polgárok 70 százaléka él vegyes házasságokban, míg korábban „csak” 50 százalékos volt ez az arány.

Schweitzer Gábor jogász, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa szerint nem lehet szentírási magyarázattal delegitimálni a népszámlálást, mert az igaz, hogy erőfitogtatásra rossz felhasználni, de létezett a szentély korában a fél sékel adásának hagyománya, amely egyszerre volt adó és népszámlálás is. 

A jogász felvetette azt is, hogy talán külön rá kellene kérdezni a vallásra és az egyházra, mert akkor plasztikusabb képet kapnánk, és kiderülne, hogy valóban az intézményes egyházzal szembeni fenntartások állnak-e a csökkenések vagy a nem válaszolások mögött.

Gábor György: A válasz megtagadásával sokan a saját egyházukat figyelmeztették

A rendezvény szervezője Gábor György, az OR-ZSE professzora volt, aki a portálnak azt nyilatkozta:

– Ezek az adatok két irányban gondolhatók tovább. Egyfelől közösen kell elemezni, felekezetközötti módon és a tudományos világ képviselőit is bevonva. Feltételezésem szerint ugyanis vannak olyan általános tendenciák, amelyek kivétel nélkül vonatkoztathatók Magyarország úgynevezett bevett egyházaira. A számok másik vonulata pedig az, amellyel az egyes felekezeteknek saját maguknak kell számot vetniük, hogy az eredményességük vagy eredménytelenségük, sikerük vagy kudarcaik köszönnek-e vissza az adatokból a saját különös összefüggéseikre koncentrálva.

A professzor úgy vélte: „nincs visszaesés a vallásosak számában. Nincs kevesebb vallásos ember, hanem egy folyamatos átstrukturálódás van. Ez a vallások történetében nem egyedi jelenség. 

Amikor lezajlott a reformáció, akkor sem lett kevesebb vallásos ember, csak számos katolikus később egy protestáns felekezethez csatlakozott. Ma is ez történik. A nagy egyházak lassan bürokratikus trösztökként kezdenek működni, erős kapcsolatokat kiépítve az állammal – ez Magyarországra abszolút igaz. 

Ebben a folyamatban azonban az egyes személy egyéni problémái kikerülnek a figyelem középpontjából. Ez hozhatja helyzetbe a kisegyházakat, a kisebb felekezeteket, amelyek sokkal dinamikusabbak, és jobban tudnak koncentrálni az egyes személyekre".

Gábor György kifejtette: „Igen valószínű, hogy a válaszukat megtagadók körében jelentősnek mondható azok aránya, akik tiltakozásból nem válaszoltak. Az emberek sokasága tartja magát vallásosnak, de a hivatalos egyházával nem ért egyet. A válasz megtagadásával pedig a saját egyházát akarta figyelmeztetni, büntetni, megfedni – itt a megfelelő ige kiválasztandó. 

Jelezvén azt, hogy én hívő ember vagyok valamilyen módon, a magam módján, de az egyházzal, ezzel a struktúrával, ezzel az officiális szervezettel és ennek a működésével nem értek egyet. Egészen biztos, hogy Magyarországon a legtöbb nagy egyház esetében számottevő ezen polgárok köre. 

Ezzel szemben milyen érdekes jelenség az, hogy az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséghez pedig a hivatalos tagságánál sokkal többen vallották odatartozónak magukat, hogy ezzel is kifejezzék szimpátiájukat megtámadottságuk és hitelességük miatt".

A Hírklikk.hu cikke teljes terjedelmében itt olvasható.

(Címlapkép: A kerekasztal-beszélgetés résztvevői. Fotó: Huszár Dávid – Népszava)