Am Israel Chai

Forrás: Reckl Amál blogja

Sohasem értettem, hogy Magyarországon - de a nyugati világ többi részén is - miért gyűlölik ennyire Izraelt! (A palesztinokat értem, az semmi más, mint a területért folyó harc.) Be kell vallanom, hogy számomra az antiszemitizmus gyakorlatilag egyenlő az irigységgel és a mérhetetlen butasággal.

Adva van egy nép - ma már egy nemzet -, amely évezredek óta csapások által sújtott, szinte nem volt olyan része a világnak, ahol ne utálták volna őket. Mindenhol üldözések, tiltások közt’ éltek (előbb vagy utóbb). És ők mégsem adták fel. Ha kellett asszimilálódtak, vagy ha már az sem segített, akkor pedig tovább álltak, de nem vesztették el az identitásukat, nem felejtették el a lényeget, hogy kik is ők!

Több ezer év alatt menekülés Egyiptomból, Babilonból, Spanyolországból, egész Nyugat-Európából, és az utolsó száz évben mindenhonnan. Nem is beszélve a Holocaustról. Mindenért őket vádolták, pedig csak körbe kell nézni Budapesten - vagy Európa nagyvárosaiban -, mennyi épület köszönhető nekik, hány és hány művészt, tudóst adott a világnak ez a nép.

A legtöbb ember - aki egyáltalán foglalkozik velük -, csak annyit lát - vagy akar látni -, hogy pénzéhesek, a legmagasabb társadalmi, politikai, és pénzügyi pozíciókat birtokolják és hogy különcködve élnek. Egyrészt ez nem igaz, másrészt én úgy látom, hogy nem nagyon volt más választásuk. Vagy elvesztik az identitásukat és felmorzsolódnak vagy mindent és mindenkit lesz.rva feltörnek - ha úgy tetszik kívül állnak - és így túlélnek. Persze köztük is van feszültség, ők sem egyformák, de a lényeget nem látja másként se egy haszid, se egy ateista zsidó. Életben kell maradni, mindenáron!

És épp’ ez az, amiért tisztelem őket. Minden gyűlölet, minden kiátkozás ellenére, még ma is élnek, és küzdenek.

Soha nem adták fel. Bármi történt is velük, mindig túlélve, sőt megerősödve kerültek ki a bajból!

Nézzük csak a Holocaustot! A válasz erre a csapásra nem a feladás volt, hanem Izrael Állam.

Az ország, ami azóta küzd az életben maradásért, amióta csak létezik. Hát hogy lehet ezt másként nézni, mint tisztelettel? (Egyébként én rengeteg hasonlóságot látok a magyar és a zsidó sors között, nagyon sok mindenben egy a történetünk.)

Hihetetlen, mennyire ostoba az, aki nem azt keresi, hogy mit lehet tanulni tőlük, hanem azt, hogy lehet elpusztítani őket!

Számomra a zsidóság története, a túlélés és az önmagunkba vetett hit története. Hogy bármilyen csapás is jön, a válasz arra nem a feladás, a beletörődés, hanem a túlélés!

Nem számít, mit gondol a világ, nem számít semmi. Nem búcsúznak, nem szomorkodnak, hanem élnek, és túlélnek! Ez a sorsuk…


Ide kattintva hozzászólhat az íráshoz