Különleges barátság zsidó módra, avagy mindig van remény…

A budapesti Radnóti Miri (képünkön) huzamosabb ideje az Egyesült Államok egyik zsidó középiskolájában tanul, ahol különleges formáját választotta az önkéntes segítésnek. Egy 93 éves magyar származású holokauszttúlélő asszonnyal beszélget heti rendszerességgel, pedig még nem találkoztak személyesen. A társalgás ugyanis az interneten zajlik.

– Szeretem az embereket hallgatni, és érdekelnek a történeteik, ezt a nénit pedig nagyon megkedveltem – ezzel magyarázza Radnóti Miri, hogy a szabaidejében hónapok óta minden héten társalog egy 93 éves, Floridában élő magyar asszonnyal az interneten. 

Mirit sokan ismerhetik az újbudai Bét Sálom zsinagógából, hiszen ő Radnóti Zoltán főrabbi egyik lánya. Már 2021 szeptembere óta New Yorkban tanul egy zsidó gimnáziumban, ahol  ottani szóhasználattal „junior” diák, azaz harmadéves középiskolás. 

Tavaly szeptemberben kapott egy üzenetet arról, hogy él egy magányos, idős asszony Floridában, aki szeretne emberekkel beszélgetni, és a diáklány azonnal ráállt a dologra, dacára annak, hogy több mint 75 év van kettejük között… 

– Nem olyan, mint ahogyan egy 93 éves embert elképzel az ember, mert fiatalos, jó a humora, sokat poénkodik – mondja Miri a benyomásairól, amik nem személyesek, hiszen csak a képernyőn látták egymást. Ennek ellenére szinte baráti kapcsolat alakult ki közöttük, aminek Miri szerint az lehet az oka, hogy sok dologban egyezik a véleményük, ő pedig szereti azokat az embereket, akik nagyon pozitív személyiségek. Ez az idős néni pedig éppen ilyen; s hogy került ki Amerikába? Meglehetősen egyszerűen: már jó ideje kinn él a lánya, akit korábban többször meglátogatott, s miután az idős néninek nyolc éve meghalt a férje, egyedül maradt, úgy döntött hát, hogy végleg kiköltözik. 

Mivel egyikük sem Amerikában született magyar, sokat szoktak a magyar és amerikai kultúra eltérő vonásairól beszélgetni, egyik kedvenc témájuk az emberek viselkedése, a másik az ételek témaköre, elvégre a magyar és amerikai konyha igencsak eltérő – még akkor is, ha zsidó környezetben él az ember. 

Apropó, zsidóság: Miritől megtudom, hogy a néni idehaza a Hegedűs Gyula utcai zsinagógába járt, de Floridában nem jár el zsinagógába, amit azzal indokol, hogy ott egészen másképp imádkoznak, mint Magyarországon. Ettől függetlenül fontos neki a zsidósága. A holokausztról is szoktak beszélgetni, igaz, Miri szerint a néni annyira pozitív beállítottságú ember, hogy még abban a rettenetben is megtalálta a jót. 

S hogy mi az? Miri erre azt válaszolta:

– Az, hogy mindig van remény!