Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (62. rész) – Gáti József

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

1932 októberében az Országos Színművészeti Akadémia gyászünnepélyt tartott, amelyben egy növendék szavalta el – ahogyan erről a Magyarság tudósított „igen hatásosan” – Petőfi: Élet vagy halál című versét. Ő volt Gáti József, akinek versmondását évtizedekkel később sokan csodáltuk.

1915 májusában született Budapesten. Már a színésziskolai években jó kritikákat kapott az 1934-1935-ös növendékelőadásokon történt fellépéseiről. A Színházi Élet rövid beszámolója „különösen nagy siker”-ként említi Gáti szereplését. 1935-ben szerepeket kapott a Fiatalok Rádiószínházában. 1935-től a Royal, majd a Bethlen téri Színház tagja volt. 1936-ban Pécsre szerződött, ahol a színészi játék mellett rendezett is. A ritka érdemi reflexiókból álljon itt néhány mondat a Pécsi Napló 1937 januári cikkéből, amelyben az Oedipus király előadásáról számolt be:

„… mindenekelőtt a címszerepet játszó Gáti Józsefet említjük meg. Ez a rendkívül intelligens, fiatal művész nagyot nőtt a szemünkben ezzel az alakítással. Magával ragadó drámaisága, nemesen csengő dikciója az egész előadásra rányomta bélyegét. Az ő érdeme az előadás gondos, rendkívül stílusos rendezése is.”

1937 végétől Miskolcon lépett fel. A következő idők Gátit érintő színházi hírei bizony kicsit ellentmondásosak. Az első zsidótörvénnyel létrejött Színészkamara 1938 végi, a felvetteket tartalmazó névsorában nem volt található a neve. De nem volt ott az újságokban közölt, a fel nem vett színészek nevei között sem. Azt kell feltételezni, hogy valójában felvették a Kamarába valamikor később. Szerepelt a neve 1940-ben, a Békésmegyei Hírlapban, a színházban fellépők között. Majd pedig Miskolcon játszott folyamatosan 1940 végétől. (Eközben volt több fellépése márciusban és áprilisban az OMIKE Művészakcióban, majd júniusban újra játszott a Goldmark-teremben, ahol az Ujság, mint az „OMIKE fiatal kitűnő művésze” kifejezést használta jellemzésére.) Fellépett a Bánky Róbert vezette társulattal Kassán is, majd, amikor Debrecenbe kerültek, Gátit ott találjuk a névsorban. (Ezek szerint belefért a színházaknál is előírt, a zsidó származásúak foglalkoztatását maximum hat százalékban meghatározott hányadba.) Nem csupán fellépett 1941-ben a társulattal, de főszerepet is kapott: Ádámot játszhatta Az ember tragédiájában. (Ahol Kiss Ferenc alakította Lucifert.) Így írt róla a Debreczeni Újság 1941 áprilisában:

„Sugárzóan intelligens Ádámja lelkes és férfias. Színpadi dikciója mindvégig töretlen és hibátlanul tagolt. Biztos kézzel fogja egybe a sokrétű darab szálait. Néha talán nem állott volna erősebb színt használni, de így alakítása egyenletesebb volt.”

Furcsa módon ezekben az időkben, tehát 1941 márciusában és áprilisában megtalálható a neve az OMIKE Művészakcióban fellépők között is, igaz csak egy kis szerepben. 1942 áprilisában nagy cikke jelent meg a Népszavában a munkásszínjátszásról szóló összeállításban. 

Ezt követően 1944-ben bukkant fel a neve az Újság-ban, amikor az írt arról a két darabról (Ibsen: A Vadkacsa c. darabjában és Racine tragédiájában, az Eszterben), amelyekben jelentős szerepeket kapott.  

A háború elmultával az első újsághír Gáti Józsefről (a rádiószerepeken kívül) 1945 decemberében jelent meg a Szabadság című lapban, amely arról számolt be, hogy egy József Attila emlékünnepségen lépett fel munkásszínjátszókkal.

A felszabadulás után a Vígszínház tagja lett. 1949-től a Magyar Rádió, 1950-től az Úttörő, 1951-től A Magyar Néphadsereg, 1957-től a Petőfi és a Jókai Színház művésze volt. 1959-től a Nemzeti Színházban, 1984–85-ben a Vígszínházban játszott. A Színiakadémia beszéd- és színészmesterség tanára 1950-től. 1998. április 21-én hunyt el.

Végül idekívánkozik a mazsihisz.hu 2017-es születésnapi megemlékezése róla, annál is inkább, mert e poszt megjelenését követően, pár nap múlva, május 24-én lesz Gáti József születésnapja:

„Színházi színészként nem volt szerencséje, ha voltak is emlékezetes szerepei. Ezért választott párhuzamosan magának másik színpadot is, a katedrát, a színészképzést. Ezért lett belőle sok-sok generáció Gáti tanár ura, színészek sokaságának nevelője, a szép magyar beszéd hirdetője, védelmezője és tanítója. És kiváló előadóművész, a klasszikus magyar költészet szavalója.”

Képek:

1) Portré PIM 13309
2) Film Színház Irodalom, 1941. augusztus 29.
3) Színház, 1947. szeptember 24.
4) Tükör. 1985. január 3.