„A szabadság mindig a másképp gondolkodók szabadsága”

„A szabadság mindig a másképp gondolkodók szabadsága” – írta Rosa Luxemburg 1916-ban. Május közepén, amikor a zsidó hagyomány Lag BáOmer ünnepén a hősiességet és a szabadság iránti vágyat ünnepli – gondoljunk csak Bár Kohba harcosaira –, érdemes emlékezni egy modern kori „lázadóra” is, aki szintén a szabadságért harcolt: Rosa Luxemburgra.

Rosa Luxemburg 1871-ben született az orosz fennhatóság alatt álló Lengyelországban, egy zsidó család legfiatalabb gyermekeként. Már fiatalon szembesült az elnyomással: nőként, zsidóként és értelmiségiként egyszerre kellett helytállnia egy olyan világban, amely mindhárom csoportot marginalizálta. Tizenévesen belépett a forradalmi mozgalomba, és életét a társadalmi igazságosság és a radikális egyenlőség eszméjének szentelte. 1889-ben Svájcba ment, a zürichi egyetemen filozófiát hallgatott, történelmet, politikát és közgazdaságtant. Speciális érdeklődési területei állam- és kormányformák, a középkor és a gazdasági és tőzsdei válságok voltak.

Luxemburg éles eszű közgazdász és teoretikus volt. A szociáldemokrácia és a marxizmus egyik legfontosabb elméleti alakjaként szembement nemcsak az elnyomó rendszerekkel, hanem sokszor saját elvbarátaival is. Bírálta a bolsevikok módszereit, és kiállt a demokrácia, a szólásszabadság, sőt az emberi méltóság védelme mellett még a forradalmi hevület közepette is. Híres mondása szerint: „A szabadság mindig a másképp gondolkodók szabadsága.”

1898-ban férje, Gustav Lübeck révén német állampolgárságot szerzett, és Berlinbe költözött. Bár Rosa Luxemburg nem volt vallásos, zsidó származása meghatározta identitását és sorsát. Az antiszemitizmus egész életében körülvette – akár a lengyel nacionalisták, akár a német reakciós erők részéről. A „másként-lét”, a „kívülállóság” érzése talán hozzájárult ahhoz is, hogy egész életében az elnyomottakkal vállalt közösséget.

1919-ben brutális politikai gyilkosság áldozata lett. Rosa Luxemburg nem volt szent, és nem volt hibátlan – de épp emberi mivolta tette őt emlékezetessé.

Lag BáOmer ünnepe az ellenállásról, a tanulás titkos tüzéről, a meg nem alkuvó szellemről szól. Ebben a fényben Rosa Luxemburg emléke is új megvilágításba kerülhet. Sorsa egy végletes kor tükre: szenvedéllyel hitt valamiben, és ezért mindent kockára tett. Nem volt könnyű ember, nem volt hibátlan – de épp ettől volt valódi. 1919-ben meggyilkolták, de a neve nem tűnt el a történelem lapjairól.

Zucker-Kertész Lilla