„Parázna vagy nem méltó nőt el ne vegyenek…” – Szerdócz Ervin rabbi írása az Emor hetiszakaszról

Történt, hogy egy parázna asszony fedte fel egy rabbi előtt azt, amit a világ teremtője eltakart előle – fejti ki tanításában Szerdócz Ervin újpesti rabbi.

A tórai tilalom a papi (kohanita) rend erkölcsi méltóságának megőrzésére vonatkozott: nem csak papnak kellett lenni, hanem annak is kellett látszani. A genetikailag papi rendhez tartozó, a Szentélyben papi funkciót végző férfi, nem vehetett el elvált asszonyt, nem tarthatott kapcsolatot arra „nem méltó” nővel. A Talmud (Kidusin77a) ezt olyan asszonyra vonatkoztatja, aki korábban egy pappal (kohennel) „tiltott” házasságban, vagy kapcsolatban élt, vagy aki elvált asszony volt, és előző férje (aki szintén a papi rendhez tartozott) a tórai tilalom ellenére vett feleségül.

A „parázna”, illetve a „nem méltó” nőt a Talmud a közös „ZONA” névvel aposztrofálja. A Példabeszédek könyve különbséget tesz a két megnevezés között: „Mélységes verem a parázna nő, és szűk kút az idegen (értsd nem méltó) nő! Mint rabló leselkedik és hűtleneket gyarapítja a férfiak között!” (23/27-28)

A szentírási megítélés azonban sokkal összetettebb!

A zsidók Józsué, Nun fia vezetésével vonultak be Kánaán országába, az ígéret földjére, hogy azt birtokba vegyék. Ekkor Józsué „titokban két embert küldött Sitimből, mondván: 

„menjetek derítsétek fel Jerikó vidékét!” 

Azok útnak indultak és elérkeztek Ráháb nevű prostituált (zona) házához és ott megszálltak. Jerikó királyának tudomására jutott és „erre parancsot küldött Ráhábnak: Állítsd elő azokat az embereket, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész országot. A nő azonban a két férfit elrejtette.” (Józsué2/1-11) Ráháb így megmentette a két férfit, és egyben elősegítette, hogy az Ősapák elfoglalják azt az országot, amelyet Isten a zsidó népnek ígért.

Ki is volt Ráháb? „Ráv Nahman azt állította: „Nem volt olyan férfi, fejedelem, uralkodó abban az időben, aki ne közösült volna Ráhábbal a prostituálttal.” (Zeváchim116b. 1-2) Az idősebb Ráv Eina a nő mentségére azt állította (Megilla 14b/12-13), hogy Hulda (prófétanő), Hilkijáchu, Jeremiás próféta apja, Baruch ben Neria (Jeremiás írnoka) is Rácháb leszármazottjai voltak. 

Végül a bölcsek így zárták le a „parázna” és „nem méltó” asszony kérdését (Misna Szotah 3/4): „Ráviná így szólt Rávához: Hogyan kell érteni: „Szaporodajtok és sokasodjatok és töltsétek be a földet…. (I.M.1/28) A férfiak készek szaporodni, de csupán a nőké a sokasodás képessége? Ezt olvassuk: „Megízlelte, hogy jó az áruja, (és ezért) nem alszik ki lámpása éjjel.” (Péld:31/18)

Az aptai Ávráhám Jehosua Hesel rabbit egyszer felkereste egy rossz hírben álló asszony. A rabbi, ahogy rápillantott, ráförmedt: Te szajha (zonah), talán előbb paráználkodtál és ide merészkedsz jönni tiszta szobámba?! Mire az asszony alázatos szívvel így válaszolt: 

„A világ teremtője elnéző a bűnösökkel szemben, számláját nem nyújtja be azonnal, egyetlen teremtménye titkát sem fedi fel, azok pedig nem szégyenkeznek, akik megtérnek hozzá és nem rejtik el arcát előlük!” 

Miután az asszony elhallgatott, a rabbi még egy ideig némán ült székében majd így szólt: Asszony! Te felfedted előttem azt, amit a világ teremtője eddig eltakart előlem. A rabbi ez után gyakran mondta: „Sohasem diadalmaskodott fölöttem senki, csak egyszer egy parázna asszony!”