„Ha megszólal itt egy dal, talán ők is újra megszólalnak bennünk”

A Magyar Állami Operaház előtt hatalmas érdeklődés közepette adták át ma délelőtt a holokauszt operaházi áldozataira emlékeztető botlatóköveket. Összesen 17 botlatókövet láthatunk mostantól a lépcsősor előtt, ezek közül 16 kő azoknak a művészeknek, dolgozóknak a nevét őrzi, akiket a vészkorszakban küldtek a halálba, míg egy botlatókövet az ismeretlen áldozatok emlékére helyeztek el. A rendezvényt az Opera és a Mazsihisz szervezte.

A mostani kezdeményezés Gábor Sylvie rendező, játékmester érdeme, akárcsak az a Operaházban 2023 óta látható, „Összetört, elhagyott, meghalt…” című állandó tárlat, amely a dalszínház több mint nyolcvan, a vészkorszak alatt származása miatt elbocsátott, meghurcolt művészének és munkatársának állít emléket.

A ma délelőtti rendezvényen dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke és dr. Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója mondott beszédet. Dr. Grósz Andor azt mondta: „nyolcvan évvel a világégés után is kötelességünk emlékezni és emlékeztetni. Különösen most, amikor úgy tűnik, hogy a világ egy része elfelejtette a második világháború tanulságait, többek között azt, hogy a gyűlölet mindig antiszemitizmussal kezdődik, de ritkán áll meg ott”. 

Az Operaház előtti botlatóköveken olvasható nevek:

Bartos Miklós operaénekes; Bruckner Anna balettművész; Fekete Gyula hegedművész; Földiák Lipót könyvvezető; Gallai (Goldstein) Zoltán énekkari tag; Hütter Pál csellóművész; Jotischky Leo brácsaművész; Kállai Emil hegedűművész; Keleti Frigyes György fagottművész; Kohlberg Róza operaénekes; Lichtenberg Emil karmester; ifj. Ney Dávid operaénekes; Radó Antal műfordító; Revere Gyula hárfaművész; Rovelli (Rosenfeld) Rezső énekkari tag.

A Mazsihisz elnöke különösen értékesnek nevezte az Operaház kezdeményezését, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével közösen emléket állít elhurcolt és meggyilkolt munkatársainak. Mint fogalmazott: példamutató ez a lépés, hiszen szakít azzal a gyakorlattal, hogy a botlatókövek az áldozatok utolsó lakhelye előtt kerülnek a járdába. 

– Itt azonban egy kiemelkedő közintézmény úgy döntött, hogy saját épülete elé helyezteti el az emlékezés köveit. Ez a gesztus azt az üzenetet közvetíti: a Ház nagyra becsüli a zsidó származású munkatársai hozzájárulását a magyar operakultúrához – hangsúlyozta dr. Grósz Andor.

Az elnök kifejtette: a főváros egyik legprominensebb utcáján, az Andrássy úton elhelyezett emlékkövek minden járókelőnek – hazaiaknak és külföldieknek – felidézhetnek neveket, arcokat, történeteket. 

– Talán gondolatokat is ébresztenek: mi történt akkor? Mi zajlik ma körülöttünk? Merre tart, merre tarthat a világ? – tette fel a kérdéseket. 

Véleménye szerint sokkal több ilyen, és hasonló emlékeztetőre lenne szükség, mert az ötszázezer mártír mindegyike megérdemelné, hogy egykori lakhelye előtt egy botlatókő emlékeztessen arra: itt élt, mielőtt a halálba hurcolták volna. „Ettől azonban még nagyon messze vagyunk, ahogyan messze vagyunk attól is, hogy társadalmunk valóban felismerje, megértse és átérezze azt a pótolhatatlan veszteséget, amit a vészkorszak jelent” – fűzte hozzá.

Szinetár Miklós, dr. Grósz Andor, Ókovács Szilveszter

Dr. Grósz Andor megköszönte mindazok munkáját, aki hozzájárult ahhoz, hogy a mártírok emlékét méltón őrizze az emlékezet. Az Operaház részéről köszönetet mondott Ókovács Szilveszternek, Gábor Sylvie-nek, Kákay Istvánnak és Karcag Mártonnak, valamint a Mazsihisz csapatának is. Végül így fogalmazott: 

„szeretném hinni, hogy a zene, amely e falak között született, ma is őrzi azok hangját, akiket elnémított a gyűlölet, és szeretném hinni, hogy amikor megszólal itt egy dal, akkor talán ők is újra megszólalnak bennünk”.

Ókovács Szilveszter főigazgató arra fókuszált a beszédében, hogy a Magyar Állami Operaház különösen fontosnak tartja, hogy méltón emlékezzen egykori tagjaira, akiket származásuk miatt üldöztek és gyilkoltak meg. 

Mint mondta: tudomása szerint Magyarországon eddig a nemzeti dalszínház az egyetlen intézmény, amely megtette a botlatókövek elhelyezésének nemes gesztusát, de remélhetőleg még lesznek olyanok, amelyek csatlakoznak hozzá. Ókovács Szilveszter közölte: mindent meg kell tenni azért, hogy a vészkorszakhoz hasonló rettenet soha többé ne történhessen meg.

A résztevők között Sommer Katalin holokauszt-túlélő és dr. Kunos Péter ügyvezető

A beszédek végén Kállai Ernő, az Operaház első koncertmestere a Schindler listája című film John Williams által írt zenéjének főtémáját adta elő azon a hegedűn, amelyet a hangszer tulajdonosai szerint Franz Kempa hegedűkészítő a dachaui koncentrációs táborban készített. Az esemény után a résztvevők Karczag Márton, az OPERA Emléktár vezetője és Gábor Sylvie kalauzolásával tekinthették meg az említett „Összetört, elhagyott, meghalt…” című állandó kiállítást az Andrássy úti Ybl palota pincéjében.

A rendezvényen megjelent dr. Kunos Péter, a Mazsihisz-BZSH ügyvezetője; dr. Róna Iván, a Mazsihisz turisztikai igazgatója; Szabó György, a Mazsök elnöke; Szinetár Miklós, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színházi, opera-, televíziós- és filmrendező; Rózsa András, a XIV. kerület polgármestere, és ott volt Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) elnöke és több elnökségi tagja is. 

Ez utóbbinak azért van különös jelentősége, mert több mint húsz év óta a magyarországi botlatókövek lerakása a Mazsike nevéhez fűződik, az egyesület több száz botlatókövet helyezett el szerte az országban.