8. Emor 21–24,23

Mózes harmadik könyve
héber és angol nyelven itt olvasható

Lev 21,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz és mondd nekik: Halott miatt ne tisztátalanítsa meg magát népe között;

Lev 21,2 kivéve, ha vérrokona, aki közel van hozzá, anyja, atyja, fia, leánya és fivére miatt,

Lev 21,3 és hajadon nővére miatt, aki hozzá közel van, aki nem volt még férfié, miatta megtisztátalaníthatja magát.

Lev 21,4 Ne tisztátalanítsa meg magát, mert főember a népe között, hogy magát megszentségtelenítse.

Lev 21,5 Ne csináljanak kopaszságot fejükön és szakálluk szélét ne borotválják le, testükön ne csináljanak bevágást.

Lev 21,6 Szentek legyenek Istenüknek és meg ne szentségtelenítsék Istenük nevét; mert az Örökkévaló tűzáldozatait, Istenük kenyerét mutatják ők be, legyenek tehát szentek.

Lev 21,7 Parázna vagy nem méltó nőt el ne vegyenek és olyan nőt, aki elvált férjétől ne vegyenek el, mert szent ő az Istenének.

Lev 21,8 Szenteld meg őt, mert Istened kenyerét mutatja be; szent legyen ő neked, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, aki megszentel benneteket.

Lev 21,9 Papnak a leánya, ha paráználkodásra vetemedik, atyját szentségteleníti meg; tűzben égettessék meg.

Lev 21,10 És a pap, aki fölötte áll testvéreinek, akinek fejére öntik a kenőolajat és felszentelik, hogy felöltse a ruhákat, fejét meg ne meztelenítse és ruháit meg ne szaggassa.

Lev 21,11 Semmiféle holt személyhez ne menjen be; atyjával és anyjával se tisztátalanítsa meg magát.

Lev 21,12 És a szentélyből ki ne menjen, hogy meg ne szentségtelenítse Istennek szentélyét, mert Isten kenőolajának koronája van rajta. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 21,13 Hajadon leányt vegyen el:

Lev 21,14 özvegyet, elváltat, nem méltót, paráznát, ezeket el ne vegye, hanem hajadont az ő népéből vegyen nőül,

Lev 21,15 hogy meg ne szentségtelenítse magzatát népe között, mert én vagyok az Örökkévaló, aki őt megszenteli.

Lev 21,16 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 21,17 Szólj Áronhoz, mondván: Senki magzataid közül nemzedékeiken át, akin hiba van, ne közeledjék bemutatni Istene kenyerét.

Lev 21,18 Mert az a férfi, akin hiba van, ne közeledjék; vak ember vagy sánta vagy csonka vagy hosszú tagú;

Lev 21,19 vagy az, akinek lába törött vagy keze törött;

Lev 21,20 vagy púpos vagy törpe vagy folt van szemében; vagy akin rüh vagy sömör van vagy összenyomott heréjű.

Lev 21,21 A férfi Áronnak, a papnak magzatai közül, akin hiba van, ne lépjen oda bemutatni az Örökkévaló tűzáldozatait; hiba van rajta, Isten kenyerét bemutatni ne lépjen oda.

Lev 21,22 Istene kenyerét eheti a legszentebből és a szentből.

Lev 21,23 Csak ne menjen a kárpithoz és az oltárhoz oda ne lépjen, mert hiba van rajta, hogy meg ne szentségtelenítse szentélyeimet, mert én vagyok az Örökkévaló, aki megszenteli őket.

Lev 21,24 Így szólt Mózes Áronhoz és fiaihoz és Izráel minden fiához.

Lev 22.Lev 22,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 22,2 Szólj Áronhoz és fiaihoz, hogy különítsék el magukat Izráel fiainak szent dolgaitól, amelyeket azok szentelnek nekem, hogy meg ne szentségtelenítsék szent nevemet. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 22,3 Mondd nekik: Az, aki magzataitok közül nemzedékeiteken át közeledik a szent dolgokhoz, melyeket Izráel fiai szentelnek az Örökkévalónak, ha tisztátalanság van rajta, irtassék ki az a személy színem elől. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 22,4 Bárki Áron magzatai közül, amíg poklos vagy folyás van rajta, a szentségekből ne egyék, míg meg nem tisztul; és aki érint bárkit, halottól tisztátalant vagy az, akin magfolyás van,

Lev 22,5 vagy az, aki érint valamilyen csúszó-mászót, amely által tisztátalan lesz, vagy embert, aki által tisztátalan lesz, akármilyen tisztátalanság van rajta;

Lev 22,6 a személy, aki azt érinti, tisztátalan legyen estig; ne egyék a szentségekből, ha csak meg nem fürösztötte testét vízben.

Lev 22,7 És midőn lenyugodott a nap, tiszta lesz; és azután ehetik a szentségekből, mert az ő kenyere az.

Lev 22,8 Elhullott vagy vadtól széttépett állatból ne egyék, nehogy tisztátalan legyen általa. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 22,9 Tartsák meg rendelkezéseimet és ne viseljenek miatta vétket, nehogy meghaljanak miatta, ha megszentségtelenítik azt. Én vagyok az Örökkévaló, aki megszenteli őket.

Lev 22,10 Senki idegen ne egyék szent dolgot, a papnak zsellérje és bérese ne egyék szent dolgot.

Lev 22,11 De ha a pap vásárol egy személyt, pénzen szerzett szolgájául, az ehetik belőle; és azok, akik házában születtek, azok ehetnek kenyeréből.

Lev 22,12 És ha a papnak leánya idegen férfiúhoz megy feleségül, a szentségek adományaiból nem ehetik.

Lev 22,13 De ha a papnak leánya özvegy vagy elvált, de magzatja nincs és visszatér atyja házába mint leánykorában, ehetik atyja kenyeréből, de senki idegen ne egyék belőle.

Lev 22,14 És ha valaki tévedésből eszik szent dolgot, akkor toldja hozzá az ötödrészét és adja a papnak a szent dolgot.

Lev 22,15 És meg ne szentségtelenítsék Izráel fiainak szent dolgait, amit adnak az Örökkévalónak;

Lev 22,16 megterhelve magukat súlyos bűnnel, midőn eszik az ő szent dolgaikat, mert én vagyok az Örökkévaló, aki megszenteli őket.

Lev 22,17 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 22,18 Szólj Áronhoz és fiaihoz és Izráel minden fiához és mondd nekik: Akárki Izráel házából és a jövevények közül Izráelben, aki bemutatja áldozatát, akár fogadalomból, akár önkéntes adományból, amit bemutatnak az Örökkévalónak égőáldozatul,

Lev 22,19 olyan legyen, hogy kedvezően fogadja: hímet áldozz, hibátlant a marhák, juhok vagy a kecskék közül.

Lev 22,20 De amin hiba van, ne mutassátok be, mert nem lesz elfogadható számotokra.

Lev 22,21 És ha valaki bemutat békeáldozatot az Örökkévalónak, hogy teljesítsen egy fogadalmat vagy önkéntes adományul a barmokból és a juhfélékből, hibátlan legyen, hogy kedvezően fogadtassék, semmi hiba ne legyen rajta.

Lev 22,22 Ami vak vagy sérült vagy csonkított vagy fekély vagy rüh vagy sömör van rajta, ne mutassátok azt be az Örökkévalónak és tűzáldozatot ne adjatok belőlük az oltárra az Örökkévalónak.

Lev 22,23 Ökröt vagy juhot, ami hosszabb vagy rövidebb tagú, önkéntes adományul adhatsz, de fogadalomul nem fogadtatik el.

Lev 22,24 Aminek heréje összenyomott, összezúzott, kiszakadt vagy kivágott, azt ne mutassátok be az Örökkévalónak és országotokban ilyet ne tegyetek.

Lev 22,25 Idegenek kezéből ne mutassátok be Istennek kenyerét mindezekből, mert romlás van bennük, hiba van rajtuk, nem fogadtatik el kedvezően számotokra.

Lev 22,26 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 22,27 Ökör vagy juh vagy kecske, midőn születik, hét napon át legyen anyja alatt és a nyolcaik napon túl elfogadható lesz tűzáldozatul az Örökkévalónak.

Lev 22,28 És akár ökör vagy bárány, ne vágjátok le egy napon azt meg kicsinyét.

Lev 22,29 És ha áldoztok hálaáldozatot az Örökkévalónak, úgy áldozzátok, hogy elfogadható legyen.

Lev 22,30 Azon a napon egyétek meg, ne hagyjatok belőle reggelig. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 22,31 Tartsátok meg parancsolataimat és teljesítsétek őket. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 22,32 És meg ne szentségtelenítsétek szent Nevemet, hanem szenteltessem meg Izráel fiai között. Én vagyok az Örökkévaló, aki megszentel benneteket,

Lev 22,33 aki kivezetett benneteket Egyiptom országából, hogy legyek a ti Istenetek. Én vagyok az Örökkévaló.

Lev 23,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 23,2 Szólj Izráél fiaihoz és mondd nekik: Az Örökkévaló ünnepnapjai, amelyeket hirdessetek, mint szent gyülekezéseket, íme ezek az én ünnepnapjaim.

Lev 23,3 Hat napon át végeztessék munka, de a hetedik nap szombat nyugalomnapja; szent gyülekezés, semmi munkát ne végezzetek; szombat az az Örökkévalónak minden lakhelyeteken.

Lev 23,4 Ezek az Örökkévaló ünnepnapjai, szent gyülekezések, amelyeket hirdessetek meg idejükben:

Lev 23,5 Az első hónapban, a hónap tizennegyedikén este van az Örökkévaló peszachja.

Lev 23,6 És ugyanezen hónap tizenötödik napján van a kovásztalan kenyér ünnepe az Örökkévalónak; hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek.

Lev 23,7 Az első napon szent gyülekezés legyen számotokra, semmi nehéz munkát ne végezzetek.

Lev 23,8 De mutassatok be tűzáldozatot az Örökkévalónak hét napon át; a hetedik napon szent gyülekezés van, semmi nehéz munkát ne végezzetek.

Lev 23,9 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 23,10 Szólj Izráel fiaihoz és mondd nekik: Midőn bementek az országba, melyet adok nektek és learatjátok aratását, akkor hozzátok az ómert, aratástok elsejét a paphoz.

Lev 23,11 És ő lengesse az ómert az Örökkévaló színe előtt, hogy elfogadtassék; az ünnep másnapján lengesse a pap.

Lev 23,12 És amely napon lengetik az ómert, áldozzatok egy hibátlan juhot, egyévest, égőáldozatul az Örökkévalónak,

Lev 23,13 és a lisztáldozat legyen két tized lángliszt, olajjal keverve, tűzáldozatul az Örökkévalónak, kellemes illatul; öntő-áldozatul pedig bort, egy hin negyed részét.

Lev 23,14 És ne egyetek se kenyeret, se megpörkölt, se nyers gabonaszemeket ugyancsak e napig, amíg nem hoztátok Istenetek áldozatát; örök törvény az nemzedékeiteken át minden lakhelyeteken.

Lev 23,15 És számláljátok magatoknak a napokat az ünnep másnapjától, attól a naptól, midőn hoztátok a lengetés ómerjét; hét teljes hét legyen.

Lev 23,16 A hetedik hét után való napig számláljatok ötven napot, akkor mutassatok be új lisztáldozatot az Örökkévalónak.

Lev 23,17 Lakhelyeitekből hozzátok a lengetés kenyerét, kettőt két tizedrészből, lánglisztből legyenek, kovászosan süssék, zsengékül az Örökkévalónak.

Lev 23,18 És mutassatok be a kenyérrel hét hibátlan juhot, egyéveseket és egy fiatal tulkot és két kost; égőáldozatul legyenek az Örökkévalónak, lisztáldozatukkal és öntőáldozatukkal, kellemes illatú tűzáldozatul az Örökkévalónak.

Lev 23,19 És áldozzatok egy kecskebakot vétekáldozatul és két juhot, egyéveseket, békeáldozatul.

Lev 23,20 És lengesse ezeket a pap a zsengék kenyerével együtt lengetéssel az Örökkévaló színe előtt és a két juh fölött; az Örökkévalónak legyenek szentelve a pap számára.

Lev 23,21 És hirdessetek ugyanazon a napon; szent gyülekezés legyen nektek, semmi nehéz munkát ne végezzetek; örök törvény ez minden lakhelyeteken, nemzedékeiteken át.

Lev 23,22 És amikor learatjátok országotok aratását, ne arasd le teljesen meződ szélét aratásodkor, és ami elhullott, ne szedegesd fel; a szegénynek és jövevénynek hagyjad azt. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Lev 23,23 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:Lev 23,24Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján legyen nektek szombati nyugalom, emlékeztető harsonamegszólaltatás, szent gyülekezés.

Lev 23,25 Semmi nehéz munkát ne végezzetek és mutassatok be tűzáldozatot az Örökkévalónak.

Lev 23,26 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 23,27 Azonban e hetedik hónap tizedikén van az Engesztelés napja, szent gyülekezés legyen ez nektek és sanyargassátok lelketeket; és mutassatok be tűzáldozatot az Örökkévalónak.

Lev 23,28 Semmi munkát ne végezzetek ugyanezen a napon, mert Engesztelés napja az, hogy engesztelést szerezzenek számotokra az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt.

Lev 23,29 Mert minden személy, aki nem sanyargatja magát ugyanezen a napon, irtassék ki népéből.

Lev 23,30 És minden személy, aki végez bármely munkát ugyanezen a napon, ki fogom pusztítani azt a személyt népe közül.

Lev 23,31 Semmi munkát ne végezzetek; örök törvény ez nemzedékeiteken át minden lakhelyeteken.

Lev 23,32 Szombat nyugalma legyen ez nektek és sanyargassátok lelketeket; a hónap kilencedikén este, estétől estig üljétek ünnepeteket.

Lev 23,33 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 23,34 Szólj Izráel fiaihoz, mondván: E hetedik hónap tizenötödik napján van a sátrak ünnepe hét napon át az Örökkévalónak.

Lev 23,35 Az első napon legyen szent gyülekezés, semmi nehéz munkát ne végezzetek.

Lev 23,36 Hét napon át mutassatok be tűzáldozatot az Örökkévalónak, a nyolcadik napon szent gyülekezés legyen nektek, és mutassatok be tűzáldozatot az Örökkévalónak, ünneplő gyülekezés az, semmi nehéz munkát ne végezzetek.

Lev 23,37 Ezek az Örökkévaló ünnepnapjai, amelyeket hirdessetek szent gyülekezéseknek, bemutatva tűzáldozatot az Örökkévalónak: égőáldozatot, lisztáldozatot, vágóáldozatot és öntőáldozatokat, mindent a maga napján;

Lev 23,38 az Örökkévaló szombatjain kívül és ajándékaitokon és minden fogadalmaitokon kívül, melyeket adtok az Örökkévalónak.

Lev 23,39 Azonban a hetedik hónap tizenötödik napján, amikor begyüjtöttétek az ország termését, ünnepeljétek az Örökkévaló ünnepét hét napon át; az első napon szombati nyugalom legyen és a nyolcadik napon szombati nyugalom legyen.

Lev 23,40 És vegyetek magatokhoz az első napon dísz-fának gyümölcsét, pálmaágakat és sűrűlombú fának és fűzfának a gallyát és vigadjatok az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt hét napon át.

Lev 23,41 Ünnepeljétek azt mint ünnepet az Örökkévalónak hét napon át az évben; örök törvény ez nemzedékeiteken át, a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.

Lev 23,42 Sátrakban lakjatok hét napon át; mindenki, aki bennszülött Izráelben, lakjék sátrakban.

Lev 23,43 Azért, hogy tudják nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izráel fiait, midőn kivezettem őket Egyiptom országából. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Lev 23,44 És kihirdette Mózes az Örökkévaló ünnepnapjait Izráel fiainak.

Lev 24,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Lev 24,2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked tiszta törött olajat világítás számára, örökmécses gyujtására.

Lev 24,3 A bizonyságon levő kárpiton kívül, a találkozás sátorában rendezze el Áron estétől reggelig az Örökkévaló színe előtt, állandóan, örök törvény legyen ez nemzedékeiteken át.

Lev 24,4 A tiszta lámpáson rendezze el a mécseseket az Örökkévaló színe előtt, állandóan.

Lev 24,5 Végy lánglisztet, süss abból tizenkét kalácsot; két tized legyen minden kalács.

Lev 24,6 És helyezd el őket két sorban, hatot egy sorba, a tiszta asztalon, az Örökkévaló színe előtt.

Lev 24,7 És tégy mindegyik sorra tiszta tömjént, hogy legyen a kenyérnek illatrészül, tűzáldozatul az Örökkévalónak.

Lev 24,8 Minden szombatnapon hozza rendbe az Örökkévaló színe előtt állandóan, hogy Izráel fiai részére örök szövetség legyen.

Lev 24,9 És legyen Ároné és fiaié, hogy egyék szent helyen, mert a legszentebb ez neki az Örökkévaló tűzáldozatai közül, örök törvényül.

Lev 24,10 És egy izraelita nő fia, aki egyiptomi embernek volt a fia, kiment Izráel fiai közé és civódtak a táborban az izraelita nő fia és egy izraelita ember.

Lev 24,11 És az izraelita nő fia kiejtette a Nevet és átkozta; és akkor elvitték őt Mózeshez. És anyjának neve Selómith, Dibri leánya, Dán törzséből,

Lev 24,12 és őrizet alá vették őt, hogy döntést nyerjenek az Örökkévaló igéje szerint.

Lev 24,13 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:Lev 24,14Vezesd ki az átkozót a táboron kívülre és mindazok, akik hallották, tegyék rá kezüket a fejére és kövezze őt meg az egész község.

Lev 24,15 És szólj Izráel fiaihoz, mondván: Mindenki, aki átkozza Istenét, viselje vétkét;

Lev 24,16 aki pedig kiejti az Örökkévaló nevét, ölessék meg, kövezze meg őt az egész község; a jövevény, valamint az idevaló, ha kiejti a nevét, ölessék meg.

Lev 24,17 Ha valaki agyonüt egy embert, ölessék meg.

Lev 24,18 És aki agyonüt egy állatot, fizesse meg; lelket lélekért.

Lev 24,19 És ha valaki sebet ejt embertársán, amint ő tett, ugyan úgy tegyenek vele.

Lev 24,20 Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amily sebet ejtett az emberen, ugyanolyat ejtsenek rajta.

Lev 24,21 Aki agyonüt barmot, fizesse meg; és aki agyonüt embert, ölessék meg.

Lev 24,22 Egyféle törvény legyen számotokra, a jövevény számára épúgy, mint az idevaló számára, mert Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

Lev 24,23 És szólt Mózes Izráel fiaihoz és kivezették az átkozót a táboron kívülre és megkövezték kővel. És Izráel fiai úgy cselekedtek, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

***

MAGYARÁZATOK A HETISZAKASZHOZ

Nemsokára megkapjuk a Tórát, 
amelyből megtanulhatjuk, hogyan kell élni 

Az ómer-számlálás a pészach és sávuot közötti időszakban felkészülés a Tóraadásra, vándorlás a szabadság értelme felé a sivatagban, öröm, gyász és felismerés drámája. Az út Isten felismerésének öröme felé.

„És számláljatok magatoknak az ünnep másnapjától, ama naptól, midőn hozzátok a lengetés ómerjét, hét teljes hetet. A hetedik hét után való napig számláljatok ötven napot; azután áldozzatok új ételáldozatot az Örökkévalónak”. Ez áll a mostani hetiszakaszban, az Emorban.

Az ómer-számlálás az első aratás ünnepétől – amely egybeesik a pészachhal –, az ünnep másnapjától kezdődik, ahogyan a Biblia előírja. Illetve nem úgy. Ugyanis a fordítás kicsit „csal”, illetve értelmez. A szövegben szó szerint nem az áll, hogy az ünnep másnapjától, hanem az, hogy a szombat másnapjától, tehát a pészach időszakára eső szombatot követő naptól kéne számolni a betű szerinti értelem szerint, nem a pészach ünnepének másnapjától.

A rabbik azonban – akiknek az értelmezését, a szóbeli hagyományt mi, rabbinikus zsidók követjük – úgy értették, hogy itt a szombat-kifejezés általában a pészach ünnepére utal. A karaiták, akik kiváltak a rabbinikus zsidóságból és aprócska közösségük máig is él, betű szerint veszik a szöveget és tényleg a szombat másnapjától kezdik az ómer-számlálást.

Az aratási időszakában kell számolnunk hét hetet, amíg ismét ételáldozatot kell bemutatnunk Istennek. Egyúttal felkészülünk a kivonulás újraélésére, hogy nemsokára nem céltalan lesz a szabadságunk, hanem értelmes, megkapjuk a Tórát, amelyből megtanulhatjuk, hogyan kell élni. 

Önmagunk nem lehetünk önmagunk céljává, csak valami olyasmi, amit még el kell érnünk, olyasmi tehát, ami több, mint mi vagyunk. Ezt keressük az ómer-számlálás időszakában, amely gyászidőszak is. Rabbi Akiva tanítványai között az ómer számlálása idején pusztított a pestis. Az ómer-számlálás az önvizsgálat és az elmélyülés ideje. A fájdalom felkészülés is az értelmes életre, amelyet a Tóra ígér.

Ahol van halál, ott élet is van, mi elmegyünk és a helyünkbe újak lépnek, csak posta voltál, ahogy Babits Mihály mondta. Rabbi Akiva egyik legkiválóbb tanítványa az ómer-számlálás 33. napján halt meg és ezen a napon fedte fel a zsidó misztika legmélyebb titkait. Ezen a napon ünnepli tehát születésnapját a Zóhár, amely a kabala legfontosabb könyve a hagyomány szerint. Amíg be nem fejezte, a legenda szerint nem jött el az este, amikor mégis, már a birtokában volt a világ a végső titkok egy részének. Ezért gyújtunk egyesek szerint mi is tüzeket ezen a napon, vigyázzuk a fényt.

Mert azok szomorúsága, akik életük náluk magasabb értelmét keresik, örömre változik majd. És a végén elérkezik hozzájuk Isten kinyilatkoztatása a mostani időszak végén, sávuotkor. Ezután sem lesz ez másként.

Forrás: Mazsihisz.hu

***

Radnóti Zoltán: Amikor még Isten is pihenésre vágyott

Két hete a zsinagógai Talmud-tanulás alkalmával Simon bár Joháj történetét olvastuk, aki egy barlangban bujkált 12 esztendőt (és közben megírta a kabala alapkönyvét, a Zohárt). Majd amikor kijött a napfényre, megdöbbenve látta, hogy emberek szántanak és vetnek! Nem értette a rabbi, miképpen lehet, hogy a zsidók ilyen világi dolgokkal foglalkoznak, ahelyett, hogy a Tórát tanulnák.

Mikor ezt Istennek elpanaszolta, Ő valahogy így válaszolt neki: „Na, menj vissza a barlangodba még egy évig, hogy átgondoljad mit is mondtál...".

Bizony… Dolgozunk. Lótunk-futunk. Dolgozunk, alkotunk. Ez nagyon emberi. És éppen ezért lesz még szebb a szombat, ha vigyázunk rá. Ha szeretjük. Kell a megállás, pihenés ebben a rohanó világban… 

Sokan kérdezik tőlem, hogyan kezdjék el... Többször írtam már különböző szubjektív listákat, ötleteket.A  legfontosabb: szeresd és várd a szombatot! Ő egy királynő... (királyfi). És ez nem a vallásjogról szól, hanem a légkörről és a lelki intencióról.

Kapcsold ki a technikai eszközeidet! A kapcsolataid személyesek legyenek, ne gépeken keresztül valósuljanek meg...Teremts csendet! És adj másoknak magadból! Mindezek mellett legyenek szertartásaid! Gyújts gyertyát szombat előtt! Áldd meg a gyermekedet! Mondj áldást a kenyérre, a gyümölcsökre, bármire! 

Mondd el péntek reggel és péntek este, majd szombat reggel a „Smá Jiszráél” legelső sorát! Ezek apró lépések egy végtelen hosszú úton, ami remélhetőleg elvisz téged a szombat megértéséhez!

Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

***

Szerdócz Ervin: Amikor rájuk emlékezünk,
a cádikok „életre kelnek"

„…halott miatt ne tisztátalanítsa meg magát népe között...”
(III. M. 21/1)

Bölcseink a „ne tisztátlanítsa meg magát” (tisztátalan állapot) kérdését nemcsak a rituális szabálytalanság, hanem az „ajkak” tisztátlanságaként is értelmezték. „Csókolni valók az ajkak, amelyek helyesen ésszerűen, kedvesen beszélnek!"  – vallotta bölcsességgel Salamon  király. 

Ezt Rási (Slomo ben Jichák 1040-1105, Troyes) úgy kommentálta, hogy akinek ajkáról soha nem hiányzik a Tóra (Isten kinyilatkoztatott igazságának) szava, az nem a Végzet Angyala (Málchá Movesz) tüzes szablyájától, hanem „Isten csókjától hal meg"! 

Mózes  tanítómesterünkről – akit szerénysége és a „szent” ihletettség okán a 90. zsoltár Isten embereként aposztrofál – olvassuk, hogy ő az Örökkévaló ajkától érintve távozott az élők sorából. Halála fizikai és lelki fájdalom nélküli átmenet volt egy másik, kizárólag spirituális (más)világba. Rajta kívül ugyanabban a „isteni kegyben” részesült Mirjám  (Mózes nővére), és Ábrahám, Izsák, Jákob  ősapa is. 

Az egyedüli „világi” személy, akiről pontosan ugyanezt állították, rabbi Jehuda ben Simon ben Gamliel háNászi (135-217), a Misna szerkesztője volt. Őt a hálás utókor „szent rabbinak” nevezte.

A Midrás  beszámol arról, hogy Hadrianus  római császár parancsára az akkori Júdeában halálbüntetés terhe mellett betiltották a körülmetélést. Simon rabbi  azonban körülmetéltette újszülött fiát, a későbbi Juda haNászit. Amikor a hír Róma júdeai helytartójának tudomására jutott, megvizsgálta a gyereket és jelentette a szabálysértést. 

Hadrianus Rómába rendelte az anyát és újszülött gyermekét. Rómába érve Jehuda édesanyja összebarátkozott a császár unokahúgával, elmondta félelmét, mire a hölgy felajánlotta, hogy a kivizsgálás idejére cseréljék ki gyermekeiket. A császár megvizsgálta a kicserélt gyermeket, látta, hogy az nincsen körülmetélve. A jelenlévő helytartó megesküdött Mars  istenre, hogy saját szemével látta a gyermeken elvégzett rituális műveletet. A császár erre úgy könyvelte el az eseményt, hogy a zsidók Istene csodát tett népe ifjú tagjával és visszavonta a circumcisio  tilalmát. 

A római „csodagyereket”, akit egy ideig Jehuda háNászi édesanyja is szoptatott, később Antoninus Pius néven császárrá koronázták, a rabbi és a császár pedig jó barátok maradtak. A különös történetre úgy emlékeztek, hogy asztalukról sohasem hiányzott a pészáchi szédereste két „keserű” kelléke, a retek és saláta (Ávoda Zárá 10).

Jehuda háNászi – bár kora talán leggazdagabb embere volt – mindig csak annyit evett, amennyi a létfenntartásához szükséges volt.

Oltalma alá vett egy vak talmudtudóst, aki így áldotta meg: „eljöttél segíteni azon, aki látható, de ő maga nem lát. Adja áldását rád és segítsen meg a Teremtő! Ő, aki lát, de Ő maga láthatatlan".

Juda haNászinak szokása volt a főima (a 18 áldást magába foglaló Ámidá ) után a következő könyörgést elmondani: „legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenünk és Atyáink Istene, hogy ma és minden nap tarts távol az arcátlanoktól és az arcátlanságtól, a rossz embertől, hamis baráttól, rossz szomszédtól, súlyos váratlan csapástól, a Gonosz rontásától, súlyos ítélettől, kemény pereskedő féltől, akár népünkből való zsidó, akár nem! ” Az imaszöveg szerepel minden zsidó imakönyvben.

Jehuda háNászi még életében rendelkezett temetéséről, és meghagyta az azóta is érvényes, úgynevezett „slosim” szabályt, vagyis a gyász ne haladja meg a harminc napot, elvégre „nem vagyunk különbek, mint Mózes mesterünk, akit harminc napig gyászoltak.”

Jehuda háNászi halálakor rabbi Jánáj , a Szánhedrin  (Legfőbb Bíróság) elnöke kihirdette, hogy még a kohének is szorgoskodhatnak teteme körül, mivel a  teste nem tisztátalan. (Ehhez tudni kell, hogy a Zohár szerint a kohénekre, a papi rend tagjaira vonatkozó, halottal való érintkezés tilalmának oka, hogy amikor a lélek kiszáll a testből, a visszamaradt holttestet tisztátalan, rossz szellemek szállhatják meg.)

Jehuda háNászira – aki a Tóra és Talmud tanítására szánta életét – úgy tekintettek, mintha meg sem halt volna. Egyesek szerint titokban akarták tartani halálát. Amikor kitudódott, hogy meghalt, „megkettőződtek a bajok, megszűnt a szerénység és a vétkezéstől való félelem”  (Szotá 49).

„Tartózkodom sátraidban, mindkét világban”  – mondotta Dávid, a zsoltárköltő király. Bölcseink a mondatot úgy magyarázták, hogy minden alkalommal, amikor jámbor, istenfélő személyre emlékezünk – felidézve példamutató életüket, tanításaikat, tetteiket – holtjukban egy pillanatra „életre kelnek”, ajkaik megmozdulnak, Isten segítő áldását kérik az emlékezőkre és békét a világra.

Legyen Jehuda háNászi emlékének áldása e sorok olvasóin! Ámen!

Forrás: Mazsihisz.hu