Mai születésnapos: Felix Salten, a Bambi írója

Magyar zsidó családból származott, karrierjét egy nyers erotikus regénnyel kezdte, aztán Herzl Tivadar harcostársa lett. Egyesek szerint még a Bambiba is beleírta Herzlt és a kis őzgida kalandjai valójában az üldöztetésről, az asszimilációról és a cionizmusról is szólnak.

Pesten született 147 évvel ezelőtt, de csak pár hétig élt a városban, még újszülött volt, amikor a szülei átköltöztek Bécsbe. Középiskolás volt, amikor édesapja tönkrement és munkába kellett állnia. Biztosítási ügynökként kezdett és közben kritikákat is küldött különböző újságoknak. Nemsokára már nem is kellett mással foglalkoznia a megélhetéshez, az osztrák lapok foglalkoztatott könyv és színházkritikusa lett. Könyvei is sorban jelentek meg, tagja lett a szinte kizárólag zsidó írókból álló modernista irodalmi körnek, a Fiatal Bécsnek az előző századfordulón (Arthur Schnitzlerrel, Hugo von Hoffmannstahllal és Karl Krausszal együtt, akiről már szóltunk akkor, amikor neki volt születésnapja). Név nélkül, illetve fiktív önéletrajzként publikálta egy bécsi utcalány nyersen szókimondó emlékiratait, fiatal szerzőként alighanem ez a műve keltette a legnagyobb feltűnést.

Majdnem mindenki elbűvölő figuraként, lebilincselő előadóként emlékezik meg róla, Kafka azt jegyezte fel egy előadásának megtekintése után, hogy a nőket minden szava lenyűgözte, Karl Kraus pedig „udvari újságíró”-nak minősítette a Habsburg-ház, a császári udvar iránti hódoló érdeklődése miatt. Abban is szemben állt Kraus-szal, hogy ő újságíró kollégájuk, Herzl Tivadar cionizmusának lelkes híve volt, egy ideig kolumnistaként is dolgozott Herzl újságjában.

Messze-messze legsikeresebb műve, a Bambi befejezése után közelről is megnézte, hogy áll a cionista projekt, 1924-ben a Szentföldre látogat és lelkes könyvben számol be tapasztalatairól: Új emberek egy ősi földön.

A Bambiról, amely a megelőző, 1923-as évben látott napvilágot és legkésőbb az 1941-es Walt Disney-film óta nem szűnő világsiker, mostanában többen is állítják, hogy szintén a cionizmus tapasztalatát dolgozza fel, legalábbis így is lehet olvasni.

Az újabb értelmezők arra hívják fel a figyelmet, hogy a könyv világa sokkal sötétebb, mint a Walt Disney-filmé. Az őzek szinte teljes mértékben kiszolgáltatottak a vadászok fegyvereinek, folyamatos üldöztetésnek és életveszélynek vannak kitéve. A történetek, amelyeket az édesanyja mesél Bambinak, szintén szinte kizárólag ilyesmikről számolnak be, az áldozatiság áll az őzek kultúrájának középpontjában. Salten amúgy is megejtően beszél a hazátlanságról, „vándorló virágok”-nak nevezi például a pillangókat.

Az „assszimiláció” illúzióját szintén élesen bírálja a Bambi: azokat az őzeket, akik reménykednek, hogy a vadászok majd befejezik a szarvasok üldözését, mind megölik a történet során. Az idős Nettla tudja, hogy a vadászok nem kínáltak nekik békét, gyilkolják az őzeket, mióta csak élnek, úgyhogy az „asszimilációban”, a megbékélésben nincs miért reménykedni. Gobo, aki egy darabig az embereknél él és hisz benne, hogy otthonra talált közöttük, saját vak bizakodásának áldozata lesz. A vadász kutyái az állatok árulóiként tárgyaltatnak a szövegben, az asszimiláció legelvtelenebb kísérlete az övék, ezzel áll szemben az erdő állatainak önmagukat felvállaló büszkesége: a zsidó öntudat megszerzését tartotta Salten amúgy is a cionizmus legfontosabb, kezdő lépésének és ebben nagy szerepet szánt volna a kultúrának.

Az öreg, bölcs Herceg, Bambi nevelője és – mint később kiderül – édesapja az „asszimiláció” leglényeglátóbb kritikusa. Ő viszi el Bambit, amikor egy lövéstől megsérül, egy olyan, biztonságos helyre, ahol felgyógyulhat. Többen is úgy vélik, hogy nem más ő, mint a korban sokak által királynak, hercegnek, népe vezetőjének nevezett, Saltenhez közel álló Herzl, aki elvezeti a sebzett Bambit és népét az Ígéret Földjére.

Ha akarjátok, nem mese- írta Herzl a cionizmusról az Ősújországban. Bárhogy szeretnétek, sajnos, nem mese, hanem valóság – írhatta volna egy szellemes értelmezője szerint Salten a Bambiról, a könyv sokszor sötét és fájdalmas világáról, amelyben azért a remény is él: a mese végén az Öreg Herceg örökébe lépő Bambiban, aki maga is népe vezetője lesz.

Felix Salten, aki cionista meggyőződése ellenére sem tudta volna elhagyni szülőföldjét, Európát, a nácik elől Svájcba menekült Ausztriából 1938-ban. Ott is halt meg 76 évesen, 1945 októberében, kereken fél évvel azután, hogy a második világháború az európai hadszíntereken befejeződött.