07.25. 20:09, kimenete: 07.26. 21:22 
Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 20 óra 25 perckor köszönt be, a
királynő holnap este 21 óra 44 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a
honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a
héten a HUKÁT hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
Egyetlen mondatban
tudósít a Tóra Mirjám haláláról. Mintha nem is lenne fontos. Mert azt, ami
fontos, amíg van nem vesszük észre.
Mirjám ritkán lép
előtérbe, de mindig jelen van.
Ő menti meg a gyermek Mózest, de mi Mózesre
figyelünk. A Sás-tengeren átkelnek a zsidók és ő énekel nekik-velük, vigasztal,
megerősít.
Az ilyen szakmák,
amelyekben mások segítését tűzzük ki célul, ezekről a másokról szólnak. Az
ilyen pályákon kevés a saját dicsőség. Mások, az általunk megerősített mások
tündökölnek. Akiknek segítettünk. Akkor vagyunk eredményesek, ha nem látszunk.
Ha nem mi látszunk.
Az ilyen pályák „elnőiesedtek”,
az ápolók, az óvónők, a szerkesztők, a titkárnők dolga ez. Nem csak otthon
végeznek sokan láthatatlan munkát, hanem házon kívül is. Olyan a munkájuk, mint
a víz. Amíg van, addig észre sem veszik.
És valóban, Mirjám
halála után a nép szomjas lesz, vizet kér, követel.
Mózes rácsap a sziklára és
a türelmetlensége miatt nem mehet be Izraelbe, emiatt kell meghalnia azelőtt,
hogy láthatná az országot. A midrás szerint Mirjám érdemei fejében egy kút
utazott Izraellel a sivatagban, amíg csak Mirjám élt.
Aztán nem volt már
velük többe, azután, hogy Mirjam meghalt. Ezért estek pánikba vízért
könyörögve, ezért esett pánikba az érzelmi támaszát elveszítő, sziklát csapkodó
Mózes is.
Banális a tanulás,
de fontos: vedd észre, amíg van, víz, egészség, érzelmi támogatás, segítség. Vigyázz
rájuk.
Békés szombatot kívánunk!
Vári György írása
