Múlt héten számoltunk be róla, hogy betöltötte 102. évét dr. Körmendi István háziorvos, aki maga a két lábon járó csoda. 2024-ig, azaz 101 éves koráig aktívan praktizált, s ma is olyan szellemi erőben van, hogy lapokat olvas nyomtatásban és az interneten, követi a világ eseményeit és elképesztően érdekes sztorikat mesél az életéről. A hosszú élet titkáról nem kérdeztük, mert közhelyesnek ítéltük a kérdést – de a választ elmondta magától. Hiszen tartja magát az 1950-ben tett orvosi esküjéhez: gyógyít és segít, amíg csak bírja.
Körmendi doktor a budai Mészáros utca elején lakik, nem messze az Alagút utcától és a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumtól. Ennek azért van jelentősége, mert a születésnapos háziorvossal készült beszélgetésünk során kiderült, hogy a lakás elhelyezkedése révén, ahol 1929 óta él, különleges történelmi és irodalomtörténeti pillanatok szemtanúja volt.









Az Alagút utca elején állt valaha a Philadelphia Kávéház, amelynek nemcsak a hírhedt Szabó Dezső volt a törzsvendége, de járt ide járt ide Ady Endre, Hatvany Lajos, Karinthy Frigyes, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Márai Sándor is.
– Mivel Márai a Logodi utcában lakott – emlékezett vissza Körmendi doktor az 1930-as évekbeli emlékeire –, gyakran láttam őt gyerekkoromban. A Philadelphia Kávéházba gyakran betért, s olyankor itt ment el, nem messze tőlünk.
A Szilágyi Erzsébet Gimnázium épülete pedig azért érdemel most figyelmet, mert 1944-ben ott hadikórházat alakítottak ki, a németek pedig Körmendi doktorék – hiszen a 102 éves születésnaposunk édesapja is orvos volt – lakását nézték ki maguknak afféle adminisztrációs főhadiszállásnak. 1944 nyarán egy vasárnap kopogtattak, s amikor az akkor 21 éves Körmendi István ajtót nyitott, két SS-egyenruhás katonát látott. Amikor megszólaltak, akkor érte őt a meglepetés:
– Azok az SS-katonák úgy beszéltek magyarul. Úgy hiszem, és magyarországi svábok voltak. Ezt csak azért mesélem, mert a németek hónapokon át használták a lakásunkat, és a cserépkályhánk tetején lévő Mózes-szobrot nemhogy nem verték le, de hozzá sem nyúltak. Elképzelhető, hogy nem is tudták, hogy az Mózest ábrázolja. Ott intézték az ügyeiket, ott dolgoztak alatta. És Mózes, akit nem ismertek fel, végignézett mindent...
Közbevetjük, hogy ismerjük ezt a művet, hiszen Michelangelo Rómában lévő, világhírű alkotása alapján készült, mire Körmendi doktor bólogat. S hozzáteszi:
– Valóban Rómában található, egészen pontosan a San Pietro in Vincoli templomban...
Úgyhogy kissé leforrázva ülünk: szeretnénk mi 102 évesen olyan szellemi állapotban lenni, hogy kapásból vágjuk, hol is van Michelangelo szobra...
Körmendi doktor egyébként világéletében orvos akart lenni, soha nem érdekelte ennél jobban semmi más a világon. Érthető tehát, hogy a numerus clausus, majd a zsidótörvények elszenvedőjeként élete egyik legboldogabb pillanata az volt, amikor 1950-ben átvehette a diplomáját. Az édesapja 1959-ig praktizált abban a lakásban, ahol most ülünk, s ahol Körmendi doktor dolgozik sok-sok évtizede. Hivatalosan 1989-ben ment nyugdíjba, de orvos-lelke nem bírta és nem bírja a tétlenkedést.
Minket is azzal a figyelmeztetéssel bocsát útra, hogy ha sokáig akarunk élni, akkor az egyik legfontosabb, amit magunkért tehetünk, az a megelőzés. Szerinte már 30 felett minden évben el kellene mennie mindenkinek szűrésre, laborvizsgálatra, mert jobb megelőzni a bajt, mint elszenvedni. Hiába, Körmendi doktor gyógyításra született – egészen pontosan 102 évvel ezelőtt, 1923. június 27-én. Éltesse az Örökkévaló legalább 120 évig!
Fotók: Ritter Doron
