Scheiberes tanárok háborús helyzetben – élménybeszámoló Izraelből

Hogyan segít a humor és a közösség, amikor megszólalnak a szirénák? Dr. Vizsolyiné Solti Ágnes és Berki Judit, a Scheiber Sándor Gimnázium tanárai Izraelben rekedtek az iráni háború idején. INTERJÚ

1. Korábbi Facebook-posztotokban írtátok, hogy nagyon vártátok már azt a képzést, amely Izrael és a diaszpóra kapcsolódásáról szólt iskolák szintjén, lehetővé téve, hogy ellátogassatok helyi iskolákba, megismerkedjetek a gyerekekkel, tanárokkal Észak-Galileában. Mi motivált titeket, hogy jelentkezzetek erre a programra?

Tavaly is részt vettünk egy hasonló izraeli képzésen, mely szorosabban kapcsolódott az október 7-i eseményekhez. Rengeteget tanultunk, és rengeteg tapasztalatot szereztünk, melyeket a tanév során hasznosítottunk. Mindketten imádjuk Izraelt, és minden lehetőséget megragadunk, hogy kapcsolódjunk, és kapcsolatokat építsünk.

2. Habár az utazás nem várt fordulatot vett, érdekelne, milyen élmény volt pedagógusként az izraeli oktatási rendszer megismerése, különösen a háborús traumákon átesett gyerekekkel való munka szempontjából?

Leginkább tanárokkal és iskolavezetőkkel találkoztunk, órákat látogattunk, és az általuk mesélt tapasztalatok alapján kaptunk képet a gyerekek pszichés állapotáról. Rengeteg anyagi támogatást kapnak az északi iskolák, melyekből fantasztikus dolgokat tudnak megvalósítani, lásd: immersive studio (amiről írtunk). Sok hasznos ötlettel tértünk haza, melyeket itthon is érdemes lenne megvalósítani. Például a tanítási napok beszélgetőkörrel indulnak, ezzel is segítve a ráhangolódást. Rövidebbek a tanítási napok, sok a művészeti foglalkozás, a gyerekek rengeteg időt töltenek a szabadban, az iskolák hatalmas kertjében.

3. Milyen érzés volt civilként egy háborús helyzet kellős közepén lenni? Mi segített titeket abban, hogy ne essetek kétségbe?

Szürreális érzés volt, többször feltettük a kérdést a döngések közepette az óvóhelyen, hogy mindez hogyan lehetséges 2025-ben?! Annak ellenére, hogy folyamatosan követtük és követjük az izraeli eseményeket. A többiek higgadtsága, nyugalma sokat segített, senki nem pánikolt, és ez ránk is átragadt. Illetve a humor, ami nélkül megőrültünk volna.

4. Hogyan emlékeztek vissza a miklatban töltött éjszakákra? Volt valami, ami különösen megmaradt bennetek?

A többiek nyugodtsága. Szép lassan megismertük a ház lakóit, akiket az események és a gyakori találkozások a miklatban közelebb hoztak egymáshoz. Sokat gondolunk a kutyákra, a rádiós bácsira, a hajlott hátú bácsira, a gyerekekre, a kék hajú lányra, aki az ajtó bezárásáért felelt, stb. Lekötöttek az "emberi történetek", nem a rakétákkal foglalkoztunk egy idő után.

5. Milyen volt a hazaút – fizikailag és lelkileg egyaránt?

A hazaút hosszú volt és fárasztó, de nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, hogy ilyen rövid időn belül sikerült hazajutni. Diplomáciailag nagyon jól megszervezték, a Tel-Avivi Magyar Nagykövetség munkatársai átadtak minket Tabánál a kairói magyar nagykövetnek, aki a reptérig kísért minket, és nagyon kedves volt.

6. Van-e bármi, amit most, már biztonságban, utólag másképp láttok az egész történetből?

Szerencsések vagyunk, hogy maga a program, amire mentünk, rendben lezajlott, és visszagondolva nagyon rövid időt töltöttünk a bizonytalanságban, mindvégig jó körülmények között. Nappal csak a bezárt vízipark, amire az ablakunk nézett, emlékeztetett a szükségállapotra. Amikor lementünk vásárolni a „szuperbe”, ott sem láttunk pánikszerűen vásárló embereket.

7. Milyen formában kaptatok támogatást a Mazsihisztől, a nagykövetségtől és a helyi, izraeli szervektől?

A Mazsihisz segítségével kerültünk fel a konzulátus névsorára mint Scheberes tanárok. Iskolánk vezetőségével folyamatos kapcsolatban voltunk, és sok ismerősünk is próbált közbenjárni. A szervezet is, amely a tanfolyamot tartotta, segítséget ajánlott szállásügyben, és folyamatosan érdeklődött a hogylétünk felől.

8. Mit hoztatok haza magatokkal – gondolatilag, érzésben, akár pedagógiai értelemben is?

Megtapasztaltuk Izrael számunkra eddig ismeretlen oldalát, továbbra is imádjuk ezt az országot, és bármikor újra indulnánk!

Képek forrása: Scheiber Sándor Iskola Facebook-oldala.

Zucker-Kertész Lilla

🟦 Cikksorozatunk folytatódik! Ha te is Izraelben tartózkodtál az iráni–izraeli konfliktus idején, és személyes élményed van, kérjük, írd meg nekünk a szerkesztoseg@mazsihisz.hu e-mail-címre!