Gadó János a gázaiak áttelepítéséről: „Ami abszurd, és ami nem"

Trump javaslata a gázaiak áttelepítése abszurd, de a felháborodás pontosan annak szól, ami az egészben nem hogy abszurd, hanem éppen a normalitás felé mutat. Az elementáris felháborodás annak szól, hogy Trump javaslata aláásná a palesztin mártírium és a zsidó bűnösség világszerte űzött és megszállottan gyakorolt rituáléit – írja Gadó János a Szombat folyóiratban.

Ahogy A „kétállami megoldás” és az erőszakos messiások c. cikkemben írtam: a „kétállami megoldás”, így a „független palesztin állam” egyfajta vallási axióma mindazok számára, akik a (nemzetközi téren) hamissá és hazuggá vált politikai korrektség és kisebbségvédelem keretei között gondolkodnak. Ezt az alaptételt nem adhatják föl, mert akkor a kisebbségvédő vallás és e vallásra hivatkozó intézményrendszer alapjai omlanak össze. 

A nyugati baloldal – és egyre inkább a jobbközép – vallási alaptétele a palesztin nép passiója, amelyet a feltámadás, vagyis a palesztin állam diadalmas megszületése követ majd. Donald Trump javaslata a gázai lakosság áttelepítésére éppen ezt a vallási tételt kezdi ki. 

Ha a palesztinok átköltöznek egyiptomi, jordániai, stb. területre, hogyan fog a világ közvéleménye szenvedésükön szörnyülködni és hogyan fogja mindezért a zsidó államot felelőssé tenni és az ENSZ-ben rituálisan elítélni? 

 A nemzetközi felháborodás korántsem csak annak szól, hogy kétmillió embert át akarnak telepíteni megkérdezésük nélkül. Kétmillió embernél több menekült el például a szíriai polgárháború idején és a világot nemigen érdekli, hogy visszatérnek-e eredeti lakhelyükre.

Trump javaslata abszurd, de a felháborodás pontosan annak szól, ami az egészben nem hogy abszurd, hanem a normalitás felé mutat. A felháborodás annak szól, hogy Trump aláásná a palesztin mártírium és a zsidó bűnösség emberjogi nyelven előadott, világszerte űzött és megszállottan gyakorolt rituáléit.

* * * 

Az átköltöztetés amúgy nem oldana meg semmit, hiszen az elvakult gyűlöletre nevelt gázaiak felrobbantanák azt a környezetet is, amely befogadja őket. Hiszen 

a palesztinokkal átköltöztetnék a Hamasz szellemiségét és elvakult militánsainak tízezreit is. Pont ez hiányzik a belső stabilitás problémáival küszködő arab országoknak.

Hiszen a palesztinok már 55 évvel ezelőtt is kis híján szétrobbantották Jordániát – amiért a jordán uralkodó kiűzte a Palesztin Felszabadítási Szervezetet (Fekete szeptember, 1970). És a palesztinok valóságosan szétrobbantották Libanont – ahonnan az izraeli hadsereg űzte ki a PFSZ-t 1982-ben. És a Kuvaitban dolgozó palesztinok 1990-ben lelkesen üdvözölték az országot lerohanó Szaddam Husszein csapatait – amiért a háború után a kuvaiti vezetés kiutasította őket az országból.

Az arab országoknak mindezért eszük ágában sincs befogadni a gázai palesztin embereket. Nekik a palesztinokra, mint a cionizmus elleni harc szimbólumára van szükségük. Az arab világ önképe nem utolsó sorban ezen alapul. 

Ez a hozzáállás nem új: a palesztin menekülteket (Jordánia kivételével) soha nem fogadták be: 1948 óta menekülttáborokban tartották őket és az Izrael ellen élcsapat szerepét szánták nekik, már akkor is.

A palesztinok tehát maradjanak ott, ahol vannak, legyenek a cionizmus elleni harc hősei és mártírjai, helyettünk is. Minél többet szenvednek, annál inkább vérzik értük a szívünk – de szigorúan csak a távolból. Ez a szélsőséges népség kezelhetetlen – jó helyen vannak ott, ahol vannak, bajlódjon velük Izrael.

* * *

Az antirasszizmus, az elnyomottak felemelése, és az ezeket az eszméket szolgáló nemzetközi intézményrendszer felépítését zsidó gondolkodók, politikusok és aktivisták 1945 után lelkesen támogatták, azt remélve, hogy ez az intézményrendszer lesz a hatalmas és széttörhetetlen gát, amely a fasiszta lidérceket örökre a múltban rekeszti.

Úgy jártak vele, mint a kommunizmussal, amely a kezdeti reménység után úgyszintén ellenük fordult. Ha milliós, tízmilliós tömegek vesznek át új eszméket és intézményeket, akkor egy idő múlva már nem ezek alakítják a tömegeket, hanem a tömegek formálják a maguk képére az eszméket és intézményeket, amiből csak a doktrínák és egy hazug egyház marad.

Így fordult a zsidók ellen a „szeretet vallása” az inkvizíció idején, így fordult a zsidók ellen a „népek testvérisége” a szovjet korszakban és most így fordul a zsidók ellen a „kisebbségvédelem”, amely a krisztusgyilkos zsidókat a palesztinokat gyilkoló izraeli lidércképével helyettesíti.

A kisebbségvédelem nemes eszméje a nyugati világon kívül csak üres szólam volt külsődleges használatra. Ezeket a dogmákat a saját kisebbségeiket gátlástalanul üldöző, elnyomó harmadik világbeli országok sora kéri számon – a zsidó államon. Izrael-ellenes ENSZ-határozatok tömkelege illusztrálja ezt a gyakorlatot.

A nemzetközi rend intézményei – mindenek előtt az ENSZ és szervezetei – mára ezen a hazuggá vált ideológián épülnek. A végtelenségig lehetne sorolni az abszurd példákat, de vegyünk csak egyet: az LMBTQ szervezetek ma inkább a palesztinokkal („az elnyomottakkal”) rokonszenveznek és nem Izraellel. Holott Gázában a Hamasz a háztetőkről hajigálta le a melegeket, míg Izraelben a Pride felvonulói százezres menetben akadálytalanul vonulhatnak fel.

Az emberjogi vallás hivatalos katekizmusa szerint a kibombázott gázai palesztinok tragikus helyzetükben minden segítséget megérdemelnek. Hogy mi vezetett ide, arra nem keresik olyan lelkesen a választ.

Valójában, mint azt az Anti Defamation League felmérései bizonyítják, a palesztin területeken élők a világ 103 vizsgált országa közül a legelső helyen állnak, ami az antiszemita (és nem csupán Izrael ellenes) előítéleteket illeti. A palesztin nép születése óta abban a tudatban éli az életét, hogy ők a zsidók áldozatai, de eljön majd az igazságtétel félelmetes napja. Hogy ezt hogyan képzelik, azt megmutatták október 7-én. Az akkor elkövetett mészárlást egyetlen valamire való palesztin civil szervezet nem ítélte el – nem hogy otthon, de még a palesztin diaszpórában sem.

A gázaiak tragikus helyzete ennek az esztelen gyűlöletnek a következménye.

Ezt a helyzetet megszűntetni rövid távon lehetetlen, ilyen tömény mérgezést hatástalanítani olyan, mintha egy évtizedeken át higannyal mérgezett bányatóból akarnánk hirtelen üdülőparadicsomot varázsolni.

A legsúlyosabb probléma, hogy a mérgezés változatlanul folyik, a palesztin ifjúság most is ugyanazt tanulja, mint évtizedek óta, a haladó világ pedig ebben alapvetően semmi kivetnivalót nem lát, ugyanúgy folytatja a palesztin oktatás támogatását, mint annak előtte – humanista indíttatásból, természetesen. Vagyis a lelki mérgezést a palesztinoknak nyújtott életfontosságú támogatásnak látja.

Gadó János írását teljes terjedelmében a Szombatban olvashatják. Fotó: palesztin arab fegyveresek 1969-ben, Wikipédia via Szombat.