9. Vájésev 37–40

Mózes első könyve
HÉBER és ANGOL nyelven itt  olvasható

Gen 37,1 És Jákób lakott atyja tartózkodásának országában, Kanaán földjén.

Gen 37,2 Ezek Jákób nemzetségei: József tizenhét éves korában legeltette testvéreivel a juhokat, bojtár volt Bilha és Zilpa, atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hozott felőlük atyjukhoz.

Gen 37,3 Izráel jobban szerette Józsefet, mint többi fiait, mert öregségének gyermeke volt és csináltatott neki egy tarka köntöst.

Gen 37,4 Mikor testvérei látták, hogy atyjuk őt jobban szereti, mint többi testvéreit, meggyűlölték és nem tudtak vele barátságosan beszélni.

Gen 37,5 És József álmot álmodott és elmondta testvéreinek; ekkor még inkább gyűlölték.

Gen 37,6 És szólt hozzájuk: „Halljátok csak azt az álmot, amelyet álmodtam.

Gen 37,7 Mi kévéket kötöttünk a mezőn, és íme fölkelt az én kévém és meg is állt, a ti kévéitek pedig körülvették és leborultak az én kévém előtt”.

Gen 37,8 Erre azt mondták neki testvérei: „Igazán, király akarsz lenni felettünk, vagy uralkodni akarsz rajtunk?” Ekkor még inkább gyűlölték álmaiért és beszédeiért.

Gen 37,9 Ezután még egy másik álmot álmodott és elbeszélte azt is testvéreinek, és így szólt: „Íme, még egy álmot álmodtam; a nap, a hold és tizenegy csillag leborul előttem”.

Gen 37,10 És elbeszélte ezt atyjának és testvéreinek, de atyja megdorgálta, azt mondván neki: „Micsoda álom ez, amelyet álmodtál? Vajon elmenjünk-e én, anyád és testvéreid, hogy földre boruljunk előtted”.

Gen 37,11 És testvérei irígykedtek reá, de atyja emlékezetében tartotta a dolgot.

Gen 37,12 Ezután elmentek testvérei, hogy legeltessék atyjuk juhait Sekemben.

Gen 37,13 És szólt Izráel Józsefhez: „Nemde, testvéreid Sekemben legeltetnek? Jer, hadd küldjelek el hozzájuk”. És ő mondta: „Itt vagyok”.

Gen 37,14 És szólt hozzá: „Menj csak, nézd meg jól vannak-e testvéreid és jól vannak-e a juhok, és hozz nekem hírt”. És elküldte őt Hebrón völgyéből és ő elérkezett Sekembe.

Gen 37,15 Ott találta őt egy ember, amint a mezőn tévelygett, és kérdezte az ember mondván: „Mit keresel?”

Gen 37,16 És ő mondta: „Testvéreimet keresem, mondd meg, kérlek, hol legeltetnek?”

Gen 37,17 És szólt az ember: „Elmentek innen, mert hallottam, hogy mondták: Menjünk Dótánba”. És József felment testvérei után és megtalálta őket Dótánban.

Gen 37,18 Mikor meglátták távolról, még mielőtt közelükbe ért, összeesküdtek ellene, hogy megölik.

Gen 37,19 És szóltak egymáshoz: „Íme, ott jön ez az álmodozó.

Gen 37,20 Most pedig jertek, öljük meg és dobjuk be valamelyik gödörbe, és azután azt mondjuk, hogy egy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz álmaiból”.

Gen 37,21 És Reubén hallotta ezt, kiszabadította őt kezükből, szólván: „Ne vegyük el az életét”.

Gen 37,22 Azt mondta nekik Reubén: „Ne ontsatok vért, dobjátok be ebbe a gödörbe a pusztában, de kezet ne emeljetek ellene” – hogy megmentse őt kezükből és visszavigye atyjához.

Gen 37,23 És történt, hogy midőn József testvéreihez érkezett, lehúzták Józsefről köntösét, a tarka köntöst, amely rajta volt.

Gen 37,24 Fogták őt és bedobták a gödörbe; a gödör üres volt, nem volt benne víz.

Gen 37,25 Ezután leültek enni és amikor fölemelték szemüket, látták, hogy izmaélita karaván jön Gileádból, tevéik fűszert, balzsamot és ladánumot visznek és mennek, hogy Egyiptomba szállítsák.

Gen 37,26 És szólt Jehuda testvéreihez: „Mi haszna, ha megöljük testvérünket és eltitkoljuk vérét?

Gen 37,27 Gyertek, adjuk el az izmaélitáknak, de kezünk ne érje, mert testvérünk, saját húsunk ő”. És testvérei hallgattak reá.

Gen 37,28 És arra haladtak mindjánita emberek, kereskedők; kihúzták és felhozták Józsefet a gödörből és eladták Józsefet az izmaélitáknak húsz ezüstért; ezek pedig elvitték Józsefet Egyiptomba.

Gen 37,29 És Reubén visszatért a gödörhöz és íme József nem volt a gödörben, és ő megszaggatta ruháit.

Gen 37,30 És visszatért testvéreihez és szólt: „A gyermek nincs meg, és én most hova legyek?”

Gen 37,31 Ezután vették József köntösét, levágtak egy kecskebakot és bemártották a köntöst a vérbe.

Gen 37,32 És elküldték a tarka köntöst, és elvitték atyjukhoz és szóltak: „Ezt találtuk, ismerd meg, vajon fiad köntöse-e vagy nem?”

Gen 37,33 És ő megismerte és szólt: „Fiam köntöse ez, vadállat falta fel, bizonyosan széttépte Józsefet”.

Gen 37,34 És Jákób megszaggatta ruháit, zsákot tett derekára és gyászolta fiát hosszú ideig.

Gen 37,35 És fölkeltek mind a fiai és mind a leányai, hogy megvigasztalják, de nem akart megvigasztalódni, hanem szólt: „Bizony gyászolva szállok le fiamhoz a sírba”. És siratta őt atyja.

Gen 37,36 A midjaniták pedig eladták őt Egyiptomba Potifárnak, Fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának.

Gen 38,1 És történt abban az időben, hogy Jehuda elment testvéreitől és betért egy adullami férfiúhoz, neve Hira.

Gen 38,2 És meglátta ott Jehuda egy Sua nevű kanaáni férfiúnak a leányát, elvette és bement hozzá.

Gen 38,3 És viselős lett és szült egy fiút, és elnevezte Érnek.Gen 38,4És ismét viselős lett és szült egy fiút és elnevezte Ónánnak.

Gen 38,5 És ismét szült egy fiút és elnevezte Sélának; Kezibben volt, midőn szülte őt.

Gen 38,6 És Jehuda feleséget vett Érnek, az elsőszülöttjének, neve volt Támár.

Gen 38,7 De Ér, Jehuda elsőszülöttje rossz volt Isten szemében, és megölte őt az Örökkévaló.

Gen 38,8 Erre Jehuda szólt Ónánnak: „Menj be testvéred feleségéhez és teljesítsd az elhalt férj testvérének a kötelességét és támassz magzatot testvérednek”.

Gen 38,9 És tudta Ónán, hogy nem az övé lesz a magzat, és történt, hogy midőn bement testvére feleségéhez, a földre ontotta, hogy ne adjon magzatot testvérének.

Gen 38,10 Az, amit tett, rossz volt az Örökkévaló szemében, és megölte őt is.

Gen 38,11 Ekkor mondta Jehuda Támárnak, a menyének: „Maradj özvegyen atyád házában, míg megnő Séla fiam”; mert azt gondolta, hátha meghal ő is, mint testvérei. És elment Támár és atyja házában lakott.

Gen 38,12 Sok idő mult el és meghalt Sua leánya, Jehuda felesége; és megvigasztalódott Jehuda és fölment juhainak nyíróihoz, ő és Hira, az ő adullámi barátja, Timnába.

Gen 38,13 És tudtára adták ezt Támárnak, mondván: „Íme, ipad fölmegy Timnába juhait nyírni”.

Gen 38,14 Ekkor levetette magáról özvegyi ruháit, elfödte magát fátyollal és beburkolózott és leült Énájim bejáratán, mely a Timnába vezető úton van, mert látta, hogy Séla már felnőtt és őt nem adták hozzá feleségül.

Gen 38,15 Midőn Jehuda meglátta őt, paráznának vélte, mert elfödte arcát.

Gen 38,16 És letért hozzá az útra, és szólt hozzá: „Kérlek, hadd menjek be hozzád”. Mert nem tudta, hogy ez a menye. És ő így szólt: „Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám?”

Gen 38,17 És ő szólt: „Majd küldök neked egy kecskegödölyét a nyájból”. Ő mondta: „Adsz nekem zálogot, amíg elküldöd?”

Gen 38,18 És ő szólt: „Mi legyen a zálog, amit adjak?” Felelt: „Pecséted, zsinórod és a botod, amely kezedben van”. És ő odaadta neki, bement hozzá, és viselős lett tőle.

Gen 38,19 Ezután fölkelt, elment, levetette fátyolát és fölöltötte özvegyi ruháit.

Gen 38,20 Jehuda elküldte a kecskegödölyét az ő adullámi barátja által, hogy átvegye a zálogot az asszony kezéből, de nem találta őt.

Gen 38,21 És megkérdezte a helység embereit, mondván: „Hol van a parázna nő, aki Énájimban az út mellett volt?” Azt mondták: „Nem volt erre parázna nő”.

Gen 38,22 És ő visszatért Jehudához, mondván: „Nem találtamehogy csúffá legyünk; íme én elküldtem e gödölyét, de te nem találtad meg őt”.

Gen 38,24 És történt mintegy három hónap múlv meg és a helység emberei is mondták: nem volt arra parázna nő”.

Gen 38,23 Erre Jehuda azt mondta: „Tartsa meg hát magának, na, hogy elmondták Jehudának, mondván: „Paráználkodott Támár, a menyed, és íme, viselős is paráznaságból”. Erre Jehuda szólt: „Vezessétek ki, hogy elégessék”.

Gen 38,25 Mikor kivezették, elküldött ipjához, mondván: „Attól a férfiútól, akié ezek, vagyok én viselős”. Szólt továbbá: „Ismerd meg, kérlek, kié ez a pecsét, a zsinór és a bot”.

Gen 38,26 Jehuda fölismerte és azt mondta: „Igazságosabb ő nálamnál, mivelhogy nem adtam őt Séla fiamnak”. És többé nem ismerte őt meg.

Gen 38,27 És történt, hogy szülésekor, íme, ikrek voltak a méhében.

Gen 38,28 És történt, hogy midőn szült, az egyik kinyujtotta kezét és a bába vett piros fonalat és rákötötte kezére, mondván: „Ez jött először”.

Gen 38,29 S történt, hogy midőn visszahúzta kezét, íme kijött a testvére, és ő szólt: „Miért törtél magadnak rést?” Ezért nevezték őt Perecnek.

Gen 38,30 Azután kijött testvére, akinek kezén volt a piros fonal és elnevezték Zeráhnak.

Gen 39,1 Józsefet elvitték Egyiptomba és megvette őt az izmaelitáktól, akik odavitték, Potifár, Fáraó udvari tisztje, a testőrök kapitánya, egy egyiptomi férfiú.

Gen 39,2 És az Örökkévaló Józseffel volt és ő szerencsés ember lett, urának, az egyiptominak házában lakott.

Gen 39,3 És ura látta, hogy az Örökkévaló vele van és hogy az Örökkévaló mindent, amit cselekszik, sikeressé tesz az ő kezében.

Gen 39,4 És József kegyességet talált az ő szemében, vele szolgáltatta ki magát, háza fölé rendelte és mindenét kezére bízta.

Gen 39,5 És történt, hogy amióta háza és minden vagyona felügyelőjévé rendelte, megáldotta az Örökkévaló József kedvéért az egyiptomi házát, az Örökkévaló áldása volt mindenen, ami az övé volt a házában és a mezőn.

Gen 39,6 És ő mindenét József kezére bízta, nem gondolt mellette semmivel, csakis a kenyérrel, amit evett. És József szép termetű és szép arcú volt.

Gen 39,7 És történt ezen dolgok után, hogy urának felesége szemet vetett Józsefre és mondta: „Hálj velem”.

Gen 39,8 De ő visszautasította és azt mondta ura feleségének: „Íme, az én uram nem gondol mellettem semmivel a házban, és amije van, mindent a kezembe adott.

Gen 39,9 Ő nem nagyobb ebben a házban nálamnál, és nem vont meg tőlem semmit, csakis téged, mert te a felesége vagy; hogy tenném tehát e nagy gonoszságot és vétkeznék Isten ellen”.

Gen 39,10 És történt, hogy midőn Józsefhez nap nap után beszélt, ő mégsem hallgatott reá, hogy háljon nála, hogy vele legyen.

Gen 39,11 És történt egy napon, hogy bement a házba, hogy elvégezze munkáját, és nem volt senki a ház emberei közül ott a házban.

Gen 39,12 És a nő megragadta őt köntösénél fogva, mondván: „Hálj velem!” De ő otthagyta köntösét annak kezében, elmenekült és kiment az utcára.

Gen 39,13 És történt, hogy midőn látta, hogy ott hagyta kezében a ruháját és elmenekült az utcára,

Gen 39,14 hívta házának embereit és szólt hozzájuk, mondván: „Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, hogy csúfot űzzön velünk; bejött hozzám, hogy velem háljon, és én hangosan kiáltottam.

Gen 39,15 És történt, hogy midőn hallotta, hogy fölemelem hangomat és kiáltok, otthagyta ruháját nálam, elmenekült és kiment az utcára.”

Gen 39,16 És magánál tartotta ruháját, míg ura hazajött.

Gen 39,17 És szólt hozzá ezekkel a szavakkal, mondván: „Bejött hozzám a héber szolga, akit te hoztál hozzánk, hogy csúfot űzzön velem;

Gen 39,18 és történt, hogy midőn fölemeltem hangomat és kiáltottam, itthagyta ruháját nálam és elmenekült az utcára.”

Gen 39,19 És történt, hogy amint ura meghallotta felesége szavait, amiket hozzá szólt, mondván: „Ilyen dolgokat tett velem a te szolgád”, – haragra lobbant.

Gen 39,20 És József ura vette őt és börtönbe vetette, arra a helyre, ahol a király foglyai fogva voltak; és ő ott volt a börtönben.

Gen 39,21 De az Örökkévaló Józseffel volt, kegyes volt hozzá és kegyességet adott számára a börtön őre szemében.

Gen 39,22 És a börtön őre József kezébe adta mind a foglyokat, kik a börtönben voltak, és minden, ami ott történt, ő általa történt.

Gen 39,23 A börtön őre nem nézett semminek utána, ami az ő kezére volt bízva, mert az Örökkévaló vele volt, s amit cselekedett, az Örökkévaló sikeressé tette.

Gen 40,1 Történt ezen dolgok után, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütője vétkeztek uruk, az egyiptomi király ellen.

Gen 40,2 És Fáraó megharagudott két udvari tisztjére, a főpohárnokra és a fősütőre.

Gen 40,3 És őrizetbe adta őket a testőrök kapitányának házába, a börtönbe, oda, ahol József fogva volt.

Gen 40,4 A testőrök kapitánya Józsefet melléjük rendelte, és ő kiszolgálta őket; és ezek egy ideig őrizetben voltak.

Gen 40,5 És álmodtak mindketten álmot, mindegyik a maga álmát ugyanazon éjjel, mindegyik álmának jelentése szerint: Egyiptom királyának pohárnoka és sütője, akik fogva voltak a börtönben.

Gen 40,6 És József belépett hozzájuk reggel és látta őket, hogy kedvetlenek.

Gen 40,7 És megkérdete Fáraó udvari tisztjeit, kik vele voltak ura házának őrizetében: „Miért vagytok oly szomorúak ma?”

Gen 40,8 Ők mondták neki: „Álmot álmodtunk és nincs, aki megfejtse”. És József szólt hozzájuk: „Nem Istennél van a megfejtés? Beszéljétek el nekem”.

Gen 40,9 És a főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek és azt mondta neki: „Álmomban egy szőlőtő volt előttem.

Gen 40,10 És a szőlőtőn három venyige, és amíg bimbózott, kihajtott a virága és fürtjei bogyókat érleltek,

Gen 40,11 és Fáraó serlege kezemben volt, és fogtam a bogyókat s kipréseltem őket Fáraó serlegébe; és a serleget Fáraó kezébe adtam”.

Gen 40,12 És József szólt hozzá: „Ez a megfejtése: a három venyige, három nap.

Gen 40,13 Három nap múlva számonveszi Fáraó fejedet és visszahelyez állásodba és odaadod majd Fáraó serlegét kezébe, szokás szerint, mint amikor pohárnoka voltál.

Gen 40,14 Hanem azután emlékezz meg rólam, ha jó sorod lesz, és gyakorolj irántam szeretetet; említs meg engem Fáraónál és vezess ki ebből a házból.

Gen 40,15 Mert elloptak engem a héberek országából, s itt sem követtem el semmit, hogy börtönbe vessenek”.

Gen 40,16 És midőn a fősütő látta, hogy jó megfejtést adott, szólt Józsefhez: „Nekem is volt álmom: három kosár fehér kenyér volt a fejemen.

Gen 40,17 A felső kosárban mindenféle étel, sütő műve volt Fáraó számára, és a madarak ették a kosárból a fejemen”.

Gen 40,18 József felelt és így szólt: „Ez a megfejtése: A három kosár, három nap.

Gen 40,19 Három nap múlva Fáraó fejedet számon veszi és felakasztat egy fára s a madarak eszik le rólad a húsod”.

Gen 40,20 És történt a harmadik napon, Fáraó születése napján, hogy lakomát szerzett összes szolgáinak. Ekkor számon vette a főpohárnok fejét és a fősütő fejét szolgái között.

Gen 40,21 A főpohárnokot visszahelyezte főpohárnokságába, és ő Fáraó kezébe adta a serleget.

Gen 40,22 A fősütőt pedig felakasztatta, amint azt nekik József megfejtette.

Gen 40,23 De a főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről és elfelejtette őt.

* * *

MAGYARÁZATOK A HETISZAKASZHOZ

Véletlenül angyalok vagyunk néha

Az elhibázott szeretet drámája belépett az utolsó felvonásba, elért József történetéhez.

Ennek a történetnek a végén születik meg a megbocsátás, az erő, amely eltörölni nem tudja, de elviselhetővé teszi a bűnökkel terhelt múltat, megakadályozza a bűnök folytonos ismétlődését, mindazt, amit idáig láttunk az első zsidó család részben kibeszéletlen fájdalmakkal teli történetében három nemzedéken keresztül. A megtérés és a megbocsátás teszi az indokolt bűntudatot önismeretté és felelősségvállalássá. József és testvérei lesznek Izrael tizenkét törzsévé, az ő bűntudatuk és megbocsátásuk teszi lehetővé, hogy az ősanyák és ősatyák története lezáruljon és helyébe lépjen a zsidó nép története.

József, ez az elkényeztetett, önimádó álmodozó, akiről pontosan értjük, miért szereti rajongva az édesapja és azt is, miért utálják annyira a testvérei, megbízást kap Jákobtól. Keresse meg munkájukat végző testvéreit és hozzon róluk hírt. Jákob úgy szereti Józsefet, ahogy annakidején Rebeka szerette őt. Túlféltő elfogultsággal. Jákobnak korán el kellett hagynia az édesanyját és korán eltemette a nőt, akit a legjobban szeretett, Ráhelt, akinek első látásakor sírva fakadt. Érzelmes, gyengéd ember volt, tele igazságtalan, részrehajló, mély szeretettel és nem jutott elég ideje szeretni azokat, akik a legközelebb álltak hozzá. Józsefet, időskora gyermekét helyettük is szerette. Miért engedte, miért küldte el mégis a testvérei közé, akikről pontosan tudta, mennyire haragszanak rá?

József nem találja meg Sechemnél a bátyjait, mehetne haza, ha egy járókelőbe bele nem ütközne, aki eligazítja, hol találja meg őket. Ha ő nem jár arra, József története elmarad és elmarad vele a megbocsátás születése is. Ez az ismeretlen ember, ez a véletlen epizódszereplő azonban elküldte őt a kút fenekére, Potifár börtönébe és tovább. 

A régi kommentátorok vitatkoznak azon, ki volt az, akivel József összefutott, angyal vagy ember. Az angyal szó héber jelentése a feladat, munka szóhoz kapcsolódik. Angyal az, akinek dolga van, amelyet el kell végeznie, aki Isten ügyében jár. Ez a járókelő ebben az értelemben bizonyosan angyal volt, ahogy Jákob is Isten ügyében járt el, amikor elküldte a háztól a fiát. 

Alighanem mindannyian számtalanszor keresztezzük az angyalok útját és sem mi, sem alkalmi ismerőseink nem tudhatják, mikor járunk és járnak ők Isten ügyében. Minden találkozásunkban benne rejlik az esély, hogy egymás élettörténetének véletlen angyalai legyünk. Nem tudhatjuk, mikor és mivel, de a régi kommentárokból azt tanulhatjuk, hogy mindig készen kell állnunk. Jákob, az érzelmeitől meggyötört fiú és férj, újabb irtózatos érzelmi veszteséget szenved apaként is, mert kész arra, hogy Isten ügyében járó fiát elengedje magától.

Fiai éppen úgy vagy nagyon hasonlóan csapják most be testvérével kapcsolatban, ahogyan ő csapta be története elején a saját apját a saját testvérét, Ézsaut illetően: ő is testvére, Ézsau ruháját használta a megtévesztéshez és most az ő gyerekei is az ő testvérük, József ruháját. Talán átlátott a próbálkozáson, a saját cselén, talán tudta, hogy József él valahol.

A hetiszakasz Potifár börtönében végződik, amelyből a főpohárnok kiszabadul és el is felejti Józsefet. Elárulja, mert a múlt elfelejtése árulás, csak a megbocsátása ad valódi esélyt a továbblépésre. Ebben a pillanatban úgy tűnhet, hogy életútja már nem vezet innen sehova. A szabadulás utolsó esélye is elveszett.

A következő mondatokból azonban kiderül majd, hogy Potifár börtöne milyen könnyen nyílik valójában, hogy nincs olyasmi, hogy „utolsó esély”, úgyhogy elszalasztani sem lehet. Nincsenek végleg elrontott életek. Az élettörténetek egészen a legutolsó pillanatig nyitottak. Minden találkozásunk angyalokat hozhat elénk, minden találkozásunkban angyalává lehetünk másoknak és minden pillanatunk messiási pillanat lehet, ahogy egy keresztény teológus, Rudolf Bultmann mondja. Minden perc ünnepel, mert mindig van remény, ahogy másfelől Máté Péter is mondja és ők ketten együtt már biztosan nem tévednek.

Forrás: Mazsihisz.hu

* * *

Radnóti Zoltán főrabbi: Az álmok összegabalyodása

József álmai és József élete a világirodalom egyik legismertebb története…  „Halljátok csak az álmot, amit láttam!" – szólította meg testvéreit. 

„Éppen kévéket kötöttünk a mezőn, és íme, fölkelt az én kévém, és állva maradt, majd körülvették a ti kévéitek, és leborultak az én kévém előtt.” Nemsokára újabb álmot lát: „A Nap, a Hold és tizenegy csillag leborulnak előttem!" 

Ekkor már az édesapa, Jákob is összehúzta a szemöldökét: „Mi ez az álom, amit láttál? Hát jöjjünk el mind, én, anyád és testvéreid, hogy földre boruljunk előtted?” 

 Sokat és sokan beszélnek az álmokról. Neked is van és nekem is van. Fájó és édes. Menekülős és odabújós. Van, akik szerint az álom csatorna Istenhez, és van, aki szerint „csak” az élet elválaszthatatlan része. Persze sokan mondják, hogy álmainkban a gátlások nélküli szabad élet jelenik meg. Vágyak és remények orgiája. 

Vajon mennyire élt az édesapa, Jákob emlékeiben az ő gyermekkori álma? Egy álom a létráról, és az azon fel- és leszálló angyalokról? Emlékszik-e a létra csúcsára, ahonnan nem más, mint Isten szólt hozzá? Szerető és támogató Isten volt, aki biztatta a menekülő gyermeket, hogy egyszer békében haza fog térni. 

És itt van József, aki arról álmodik, hogy ő van legfelül... Ha nem blaszfémia, akkor azt mondanám, Jákob az old school, míg József a new wave. József álmában ő maga van a középpontban. És amíg Jákob a földön fekszik, addig József (és a kévéje) földről felegyenesedik, és a többiek vannak körülötte a földön. 

 Nekem két lányom van, 16 és 13 évesek… Amikor rájuk nézek, vagy értük emelem fel a hangomat velük szemben, akkor elgondolkodom: tényleg már a Tórában le van írva a sokszor belénk kódolt szülő-gyermek konfliktus?! Majd arra gondolok, mit adunk át a gyermeknek és ők mit lesnek el tőlünk? Persze, nagyon sok múlik azon is, hogy egy viselkedésminta a  gyermekre ráerőltetett, vagy pedig szabadon felfedezhető és választható. 

Ha én fázom, akkor ő is vegyen kabátot? Ha én a könyveimet ábécé szerint rendezem, mondván, úgy könnyebben megtalál mindent, akkor tegye ő is ekképpen? Természetesen nem! A példaképpé válás sok-sok picike, néhány centiméteres lépésből áll. A zsidó történelem hősdeficitben szenved, de Jákob és József hősök – igaz, más és más világ hősei. 

A hamarosan kezdődő hanuka ünnepe is álom-gyár, lélek-kapaszkodó, legenda-szülő. Ugye elmeséljük egymásnak, hogy az egynapnyi piciny láng nyolcnapos kitartásában ott vagyunk mindannyian? És azt is, hogy az el nem hamvadó lánggal égő csipkebokorból hozzánk is szólt Isten? Aki az élő tűz és a élő zöld egyben. 

Hosszúak a decemberi esték. Az utcákon sok-sok fény van. Felékszerezett fenyőfák, népszerű dallamok. Ám mi meséljünk gyermekeinknek Jákob és József álmairól! Kérdezzük meg őket, hogy ők hisznek-e az álmokban, és hogy mi magunk (az „old school") miket álmodtunk és miről álmodoztunk. Akár a józsefi királyságról vagy jákobi hazatérésről.

Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

* * *

Szerdócz Ervin: Nem állhatunk 
egy helyben az életben

„József… ifjú volt”
(Mózes 1. 37.2.)

Menáchem Mendel Torem (1745-1815) rimanovi rabbi tanította: „Mindenki törekedjen olyannak lenni, mint József, mert a név (Joszef) azt jelenti: „hozzátenni”. Nem állhatunk egy helyben az életben, gyarapodnunk kell. Az egy helyben állás egyfajta meghátrálás, ha nincs emelkedés, az süllyedéshez vezet.” 

József tehetsége, kivételes képessége, előnyös külleme már kora ifjúságától megmutatkozik… És valljuk be, József ezt saját előnyére ki is használta, de ez nem egyértelmű… Ősi felismerés, hogy a férfi három kihívásnak nem tud ellenállni. Ezek: a hatalom, a pénz és az asszony! A férfi hatalmát feladja pénzért, pénzét odaadja asszonyért. 

Bölcs Salamon király figyelmeztet: „Mert parázna asszonyért egy cipó kenyérre jutsz, mert a férjes asszony a drága lélek vadásza!” (Péld.6/26) 

Rási írta Józsefről: „Olyasmiket csinált, amit az ifjak szokta: haját igazgatta és szemeit ápolta, mivel igen szép volt.”  Talmud Bráchot 42a írja: „Rabbi Ábájé mondta: ha belépett egy házba, áldás lett azon…, amint írva van: „Megáldotta az Örökkévaló az egyiptomi házát József miatt. (Mózes 1. 39.5). 

József sok viszontagság után Potifár házának vezetője lett (uo. 39:4), majd Potifárné figyel fel az ifjúra, „szemet vetett rá, és azt mondta, hálj velem!”. (39/7) József elutasította az asszony közeledését, de az tovább unszolta. Egy nap egyedül maradtak otthon. Rási szerint ez a nap „különleges nap volt, a méghozzá a promiszkuitás napja, amikor rajtuk kívül mindenki a bálványok házaiba ment. Potifárné, hogy Józseffel maradhasson, kivonta magát: „beteg vagyok, nem tudok elmenni.” József „bement a házba, hogy munkáját végezze”, amikor szembekerült az asszonnyal. 

A Talmud bölcseinek véleménye megoszlik abban, hogy valóban milyen meggondolásból maradt József a házban. Rav (amorita talmudi bölcs) szerint logikus: azért, hogy a munkáját végezze. Smuel rabbi kicsit kétkedőbb! Szerinte azért, hogy az asszonnyal, Potifárnéval „foglalkozzon”, és ahogyan az lenni szokott, az asszony az egyre forróbb helyzetben „…megragadta ruháját”. A bölcsek tehát csak nem tudnak elmenni a mellett, hogy József minden előzmény ellenére mégis… „bement a házba”, ami beleegyezésnek tekinthető. Tudnia kellett, hogy „az asszonyok csak egy dologra gondolnak, tőlük nem is várható más, így a férfiak feladata lesz a szertelen asszonyok megfékezése, és az ellenállás". 

Ezért: „Ne maradjon egyedül egy férfi egy, vagy (akár) két nővel (se). De egy nő két férfival egyedül maradhat. (Kidusin 80b.) Rabbi Simon mondja: „Egy férfi egyedül maradhat (akár) két nővel, ha a felesége is vele van, mert a felesége vigyáz rá. …Két férfi egyedül maradhat egy nővel, mivel mindketten versengeni fognak a nőért, miközben „kifutnak az időből”. Egy férfi nem maradhat egyedül két nővel, mert a nők a férfival feltétlenül kikezdenek, és „megegyeznek mindketten rajta”. (u.o.) 

 Mondja Rav Júda Rava nevében: A férfiakat két részre kell osztani: megbízhatókra és megbízhatatlanokra. „Rava és Rav Júda mentek az úton, és egy nő jött velük szembe. Rava mondta Rav Júdának: Nemde a megbízhatóknak megengedett kettesben maradni egy nővel? Rav Júda azt válaszolta: Ki mondhatná, hogy te vagy én olyan megbízhatóak lennénk? (uo.)

Hát igen… A megbízhatóság! 

„Rav Chija bár Ási szokása volt, hogy minden nap arcra borult, és bűnbocsánatért imádkozott: „Könyörületes Isten, óvj meg engem rossz (testi) ösztönömtől!” Egy nap a felesége kihallgatta őt és mondta magában: Évek óta megtartóztatja magát tőlem. Mi az oka, hogy nap mint nap ezt mondja? 

Egy nap, amikor Rav Chija a kertben tanult, felesége megváltoztatta külsejét, kicsinosította magát, és ide-oda sétált előtte. Rav Chija (aki nem ismerte fel) kérdezte tőle: ki vagy te? A válasz: Charusa (ismert prostituált volt abban az időben) vagyok és ma tértem haza. Rav Chija hált a „prostituálttal”, aki azt mondta a rabbinak: hozd le nekem azt a gránátalmát onnan a fa tetejéről! Rav Chija felugrott, ment és lehozta. 

Ahogy hazaért, a felesége éppen a kemencét fűtötte be. Rav Chija a tűzbe vetette magát. A felesége kérdezte: mit művelsz? Mire azt válaszolta: ez és ez történt velem. Az asszony mondta erre: én voltam az (a prostituált). Nem hitte, amíg az asszony oda nem adta neki a jelet (a gránátalmát). Azt mondta Rav Chija: ettől még bűnös vagyok, mert el akartam követni a bűnt.

Végül egy tragikus történet Bruriáról, rabbi Meir feleségéről, akit a Talmud nagyon okos, tanult asszonyként említ, és aki többször beleavatkozott vallástörvényi (halacha) vitákba és ilyenkor a bölcsek neki adtak igazat!

„Történt egyszer, hogy Bruria kigúnyolta a bölcseket, akik szerint a nőknek gyenge az akaraterejük és könnyen befolyásolhatók. Addig mondogatta, hogy ez nem igaz, mígnem férje, Meir egyszer elhatározta, hogy próbára teszi. Mit tett? Ment és rábeszélte hűséges tanítványát, hogy csábítsa el az okos asszonyt. Az addig próbálkozott, míg sikerrel nem járt. Amikor Bruria megtudta, hogy a csábításra férje bíztatta az ifjút, szégyenében öngyilkos lett. Meir pedig kénytelen volt száműzetésbe menni…” (Avoda Zara 18) 

Hát igen! Végül is... 

„Férfinak és nőnek teremtette őket”!
(Mózes 1.1.27)

Forrás: Mazsihisz.hu

* * * 

Radnóti Zoltán korábbi magyarázatai
a hetiszakaszhoz

(2015)

In medias res... Vágjunk a közepébe... Vasárnap estig van lehetőség beszerezni azt a negyvennégy gyertyát – vagy legalább azt a kettőt (1+1) –, amit vasárnap este, napnyugta után kell meggyújtani. Én – személy szerint – színes, illatos mécsesekkel gyújtok (IKEA). A kicsi gyertyák is kóserek, feltéve, ha sötétedés után még félórát égnek. De aki igazán extrán (hidur micvá) szeretné csinálni ezt a micvát, akkor olívaolajjal teszi, amivel annak idején a Szentélyben gyújtottak a kohaniták... 

Ám maga a gyújtás nem elegendő, az áldás sem az!

Csak akkor csináljuk meg a micvát, ha a hanuka gyertyájának meggyújtásakor a kezünk és a szívünk együtt gyújt: amikor gyújtunk, át kell gondolnunk, hogy minden gyertyában ott van népünk identitása… A tűz, ami a lelkesedés és a Tóra. A tűz, ami annyi fájdalmat okozott nekünk.

Ám példaképek mindig kellettek... Ezek a hősök, Juda Makabbi és a testvérek mindig erőt adtak a későbbi korok zsidó embereinek. Akik féltek, és éppen ezért – ha végigtekintünk a történelmünkön – erre a bátorító erőre mindig is szükség volt. Szeressük ezt az ünnepet, hiszen enélkül ma nem volna zsidóság... (sem kereszténység, sem iszlám). 

De még egy picit beszéljünk magunkról... 

Azt mondja a misna: a micvá jutalma micva. Minden micvával egy védőt szerzünk magunknak. Igen, minden micva egy angyal, ami kísér bennünket és erőt ad… És ne feledjük, minden micvának belülről kell jönnie, valahonnét onnan, ahol az emberi szívünk és az isteni lelkünk találkozik ó... Nyolc nap... Minden nap találjunk magunknak egy-egy célt, ami a nyolc közül az adott nappal kapcsolatos!

* * * 

(2016)

Íme, az „ál nániszim" ima, amit hanuka minden napján elmondunk:

„A Hasmóneus nemzetségbeli Mátitjáhu, Jochanan fia, a főpap és fiai idején, amikor a gonosz görög uralom néped, Izrael ellen kelt, hogy elfelejtesse velük Tórádat és így, akaratod ellenére, áthágják parancsolataidat; Te nagy kegyedben melléjük álltál bajuk idején, perbe szálltál értük, javukra döntöttél, bosszút álltál értük; a hősködőket a gyengék, a sokakat a kevesek, a tisztátalanokat a tiszták, a gonoszokat az igazak és a rossz akaratúakat a tanoddal foglalkozók kezére adtad; magadnak nagy és szent Nevet szereztél világodban; népednek, Izraelnek pedig nagy győzelmet és szabadulást adtál mindmáig. Ezután eljöttek fiaid Házad csarnokába, kitakarították lakodat, megtisztították Szentélyedet és szent udvarodban gyertyákat gyújtottak; majd hálaadásra jelölték ki Chánuká ezen nyolc napját, nagy neved dicséretére".

Kicsit esetlenül hangzana, ha most azt mondanám: „ne feledjük el, szombat este ránk köszönt hanuka!". 

Én inkább kérdéseket teszek fel: melyik hanukát is szeressük? Azt, amiről az „ál hániszim" ima nagy része beszél: azaz a „háborúsat"? Vagy azt, amiről az ima második, rövidebb része beszél: „az olajcsodásat"?

A hagyomány egyértelműen utasít bennünket: ez esetben nem ünneplünk győztes háborút! Nem kell kirakni kardot vagy bármilyen fegyvert az ablakba, nincs katonai felvonulás... Sőt, „hivatalosan" nem ünnepeljük a hős makkabbeusokat sem, és még tovább megyek: a Szentély megtisztítását sem.

Mire alapozom ezt?

Arra, hogy semmilyen vallási előírás nem utal magára a Szentélyre. Értsd: nem kell feltétlenül menóra formájú gyertyatartó és nem kell olívaolaj sem, hanem – a vallásjog szerint – bármilyen lehet maga a gyertya és a gyertyatartó formája is.

A hanuka a sötétségről és a fényről szól. Gyertyát kell gyújtani. Nem kiváltható. Fontosabb, mint a sábáti gyertya, ami helyettesíthető vagy pótolható.

1944-ben a lágerben a zsidók a margarinjuk egy darabkáját rakták el hónapokon keresztül, hogy legyen a mécseshez alapanyaguk. 

Miért kell gyújtani? Mert a fényes görög kultúra célja az volt, hogy elhomályosítsa a Tóra fényét. A görög Antiochus nem volt hitler vagy hámán, akik el akarták pusztítani minden zsidó vért, s még akkor is a halál fia volt, ha elhagyta a zsidó vallását. Antiochust nem zavarta a zsidó ember. Ő egyszerűen a fejébe vette, hogy átformálja az általa műveletlennek tartott világ értékrendjét. Be akarta mutatni a test kultúráját. A szobrok szépségét. A lakomák gyönyörét. A Spártáról elnevezett sport izgalmát. Tudjuk, aki az olimpiát megnyerte, azt Görögországban kvázi istenné koronázták. Antiochus ezt ajánlotta a zsidóknak. A győztesek a szent olajfáról aranykéssel levágott olajágból font koszorút kaptak, életnagyságú szobrot készítettek róluk és teljes ellátásban részesültek városállamukban.

Ám ott volt a görög kultúra másik oldala, az állandó kihívás, a küzdelem. Mindenki tudja, hogy az olajkoszorú elhervadt és egy év múlva vége volt a dicsőségnek... Küzdj meg minden évben, mert eltűnik a dicsőség. Érj a csúcsra! Győzz! Azaz minden siker csupán mulandó és hazugság, de annak bizony nagyon szép és fényes. Mint a test. Az anyag és a lelkesedés állt a középpontban. Ez volt az igazi „görög" tűz, az anyag fénye.

Ezzel szemben áll az állandóság és a bizonyosság. A lélek. A zsidóság fénye. A Tóra. És amikor a gyertyát meggyújtjuk, akkor ezt a zsidó fényt hozzuk be a világunkba. MI HOZZUK BE! Nem a háború, nem a makabbeusok, nem a Szentély csodás épülete. Ez a mi döntésünk.

* * *

(2019)

József álmai ismerősek lehetnek mindenkinek. A második így hangzik: a Nap, a Hold és tizenegy csillag leborul József előtt. Ismert és ismeretlen égitestek, az univerzum megszámlálható és megszámlálhatatlan teremtett részei. Talán a csillagok a legkülönlegesebbek mindezek közül, mert valójában láthatatlanok, csak egy kis pontot látunk, ha látunk. Mert számtalanok, bármerre is nézünk, ott vannak, még akkor is, ha nem látjuk őket. Mert végtelen távolságban vannak. 

Gyermekként néztem az eget és próbáltam elképzelni, mi lehet a távolnál is távolabb. Hol van a vége? Ma már mást látok a Napban, a Holdban és a csillagokban. Az édesapa állandóságát és fényét, az édesanya havonta megújhodó nőiességét. Mindekttő csodás és biztos. És a tizenegy csillag? A testvérek, a barátok állandó mozgása... Csillagok, amik betöltik a valóságot.

Lehet-e szép a végtelen? Lehet-e szép az ismeretlen? Lehet-e tiéd a távoli és elérhetetlen fény? 

Talán adná magát a párhuzam a hanukai fényekkel, amiket csak nézni kell. De ne érjük be azzal a könnyű válasszal, hogy „gyújts gyertyát, nézd a fényeket, és emlékezz a történelemre, az éltető és a pusztító tüzekre, amik mind-mind Te vagy!”. 

Hanem legyen valami olyasmi a cél, amiért fáradozni kell. Igen, meg lehet mászni a Kékestetőt, le lehet futni a Sziget-kört vagy lehet „bungee jumpingot” ugrani egy hídról és fel lehet ülni egy megfordulós hullámvasútra. Ezek nemcsak edzést és/vagy vakmerőséget kívánnak tőlünkl, hanem annak bizonyosságát is, hogy meg tudjuk tenni. 

Legyen ilyen a zsidóságunk is! Tűzzünk ki célokat! 

A végtelent álmodó József vagy, akinek az álmai valóra váltak? Nem... Vagy egy teljesen esélytelennek tűnő Makkabeus a világ egyik legerősebb hadseregével szemben? Nem... Te ne akarj Mózes, Dávid király vagy Juda Makabbi lenni, te legyél önmagad, akiről pontosan tudod, mire képes! Hiszen magadról pontosan tudod, hogy milyen tartalékok vannak benned! És menj olyan emberek közé, akik mellett önmagad tudsz lenni – mert ők az igazi társaid.

* * * 

(2020)

A gyertya ezernyi szimbólumot rejt magában. A fény, az élet, az újrakezdés. Ám van egy másik oldala: az ellobbanás. Nem véletlenül választottam ezt a képet. 

Minél nagyobb a láng, minél több fényt ad, annál hamarább ég el. 

Ma két emberrel is beszéltem az életemről. Egy orvossal és egy grúz zsidóval. Mindkettő ugyanazt mondta. Ötven éves kora körül az ember hirtelen mindent akar. Úgy érzi, elkezdenek fogyni a napjai. Felkelek, rohanok, lefekszem (nemcsak én, ti is...) Szokták mondani, égetem életem gyertyáját. És én egyre többször teszem fel a kérdést: de vajon van értelme? Ad-e fényt ez a gyertya, vagy csak pusztul, fonnyad és fogy?

Döntéseket kell hozni. És minden (minden!!) döntés kihat egy életre. Amiképpen a tórai szakaszban a tíz testvér hoz egy döntést: eladják Józsefet. Aki szintén hoz egy döntést, amikor József elvállalja, hogy igazgatja Potifár birtokait. Döntés eredménye volt József börtönbeli álomfejtése a főpohárnokkal és a fősütőmesterrel. 

Aztán rájön az ember, hogy nem lehet úgy élni, hogy csak megyek és megyek... Hogy nem törődöm semmivel, nem gondolok semmire, elnyomom az érzést és csak megyek és megyek. Ez a döntésem: ég a gyertya, ég...? De nem lehet úgy élni, hogy elnyomom még a hiány érzését is.

„József teljesen szét lett marcangolva" vizionálták a testvérei az édesapjuknak, Jákobnak (héberül: טָרֹף טֹרַף יוֹסֵף - tárof toráf Joszef) Azaz teljesen eltűnt a világból... Nem! Nem lehet így leélni egy életet. Teljesen kitépve az életből, ami nem csak a szívdobbanást jelenti, hanem az érintést is. Vagyis le lehet élni, de az nem élet, az csak lét.

Olyan sokszor mondtam el, amikor vigasztaltam embereket, hogy amiképpen egy gyertyából lehet száz és ezer, és a gyertya lángja mégis állandó marad, így születik meg egy szívdobbanásból kettő, majd öt és tíz, és mindegyik szív egyszerre tud dobbanni a másikért, és közben a saját erejükből nem veszítenek. Ebben kell hinni! Egy jó döntés mosolyt eredményez, és egy jótett még egyet, aztán ötöt és tízet. És szinte észre se vesszük az örömcunamit...

* * * 

(2021)

Decemberben mindenki szereti azt remélni, hogy januártól majd valami szebb és jobb következik. Tudom, ez nem zsidós hónapszámlálás, de valahogy így szoktuk meg… 

Hanukakor mi mindennap adunk ajándékot a gyerekeinknek, akik biztosan álmodoznak róla, hogy ha volna három kívánságuk, ami azonnal teljesülne, akkor mi volna az. 

Gyerekkorodban te is biztos sokszor elképzelted, hogy ha volna 1-2-3 kívánságod, ami teljesül, akkor mi lenne az. Világbéke? Örök élet? Tökéletes egészség a szeretteidnek? Esetleg egy Nobel-díj? 

És gondoltál arra gyermekként, hogy „legyen mindenki boldog!”? Felnőttként talán igen. Ám utána feltesszük a kérdést: ez lehetséges lenne? Lehetséges lenne megkérdezni az embereket az álmaikról azért, hogy mi megvalósítsuk azokat? És szánnál-e rá napi 10 percnyi imádkozást, hogy Isten teljesítse azokat az álmokat, amiket mások elmondtak neked?

Álmok... Legyinthetünk, hogy az álmok csak távoli képek... Hiszen a testünk napról napra azt mondja, hogy csak az érzékelhetőt higgyük el, azt, amit látunk, hallunk, tapintunk. De az álom – mint a hit – az érzékelhető dolgok fölé emelkedik. És ebből a hitből táplálkozik a zsidóság három évezrede! 

Dávid parittyája vagy Mózes botja megvan-e még? Nincs, hiszen maga a tárgy semmit sem ér. Egy fadarab vagy egy bőrdarab. De mi mesélünk róla a gyermekeinknek. A túlélésünk egyik nagy titka, hogy az ünnepeinket nem szobrokban vagy balladákban őrizzük. Mert a szobrokat ledöntik és a régi balladák helyett új balladák keletkeznek, majd még újabbak. 

A történelemkönyveket mindig a győztesek írják, szokták mondani. De a zsidóságban valahogy ez másképpen alakult – talán mert az elmúlt kétezer évben mindig vesztesek voltunk (1948-ig).

És van nyolc kicsi lángunk... Hanukai csodalángok. Fény és hő. Mesékben őrzött történelem, remény és álom. Lélekben viselt nemes teher, amit egyrészt én viszek tovább, másrészt tovább is adom. Ám ez még mindig kevés. A zsidó önérzet sokszor halványuló lángját újra és újra meggyújtjuk.

A makabbeusok hősök voltak? Álmodozók? Reménykedők? Naivak? A harcos tettük volna a példamutatás számunkra? Természetesen nem. 

Az elmúlt két évezredben a zsidók nem sokszor foghattak fegyvert. Másról szól a hanuka: a saját életünkről! Hiszen a történelmünk során megtanultuk (vagyis megtanították nekünk), hogy senki másban nem bízhatunk, csak saját magunkban és a saját történelmünkben.

Szeressük magunkat ebben az érzésvilágban! Tanuljuk meg az Istenszeretet legfontosabb szavát: „köszönöm”!

Játszd el a gyermekkorod játékát, és gondolkozz el felnőttként azon, hogy ma mit kívánnál! Nagyon sok időt kaptunk a sorstól, hogy megvalósítsuk álmaikat. Fedezd fel a benned élő háromezer évet, a hanukai lángot, Józsefet, Góliátot vagy Mózest. Benned élnek. Mélyen és őszintén. Hívd elő ezt a kincset: gyertyával és mesével.