Napi Talmud - Bava Batra 165: „Helyi szokás"

2024. December 24. / 15:00


Napi Talmud - Bava Batra 165: „Helyi szokás"

A Dáf Jomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe.
A
 My Jewish Learning  úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

Az egész Talmudban többször találkozunk a minhág hámákom (helyi szokás) elvével, amely kimondja, hogy a szabályok a helyi szokások alapján változhatnak. Ma megnézzük, miként alkalmazzák ezt az elvet azzal kapcsolatban, hogyan írnak alá helyesen a tanúk egy dokumentumot:

Egy közönséges dokumentum esetében, amelynek tanúi a hátoldalára helyezték aláírásukat, valamint egy kötött dokumentum esetében, amelynek tanúi belül írták alá a nevüket, egyik sem érvényes.
Hanina ben Gamliel rabbi azt mondja: Egy kötött dokumentum, amelynek tanúi belül írták alá magukat, érvényes, mert át lehet alakítani közönséges dokumentummá azzal, hogy kibontják.
Simon ben Gamliel rabban azt mondja: Minden a minhag hamakomnak (a helyi szokásnak) megfelelően történik.

Már láttuk, hogy alapvető különbségek vannak a kötött és a nem kötött dokumentumok között: a kötött dokumentumokat kívülről írják alá, míg a nem kötött dokumentumok aláírásai közelebb vannak a szöveghez. Ahogy a mai dáf során megtudjuk, az előbbi három tanút igényel, míg az utóbbi kettőt. Úgy tűnik azonban, hogy a kötött dokumentumokkal kapcsolatos helyi szokások is változóak voltak. A Gemara így kérdez:

És az első tanna nem fogadja el, hogy követni kell a helyi szokást?

A névtelen nyilatkozat – amelyet az első, meg nem nevezett tannának tulajdonítanak – érvényteleníti a le nem kötött dokumentumokat, ahol a tanúk a hátoldalon írták alá, illetve a lekötött dokumentumokat, amelyekben a belső oldalra írtak. Ez ellentmond Rabban Gamliel azon általános elvével, hogy bizonyos ügyekben a helyi szokások felülírhatják az általános gyakorlatot, és a Gemara értetlenül áll. Rav Ási próbálja kibogozni a helyzetet:

Egy olyan helyen, ahol az a szokás, hogy közönséges dokumentumot írnak, és valaki azt mondta az írnoknak: „Készíts nekem egy közönséges dokumentumot,” de az írnok kötött dokumentumot készített, úgy tekintik, hogy az illető ragaszkodott ahhoz, hogy közönséges dokumentumot kapjon. Hasonlóképpen, egy olyan helyen, ahol az a szokás, hogy kötött dokumentumot írnak, és valaki azt mondta az írnoknak: „Készíts nekem egy kötött dokumentumot,” de az írnok közönséges dokumentumot készített, úgy tekintik, hogy az illető ragaszkodott a kötött dokumentumhoz.

Ebből leszűrhetünk egy alapvető szabályt: Ha van egy helyi szokás – legyen az kötött vagy nem kötött dokumentum –, és a kérelmező kifejezetten kéri, hogy kövessék a helyi szokást, feltételezhető, hogy szándékosan fogalmazott ennyire specifikusan. Ily módon Rav Ási összhangba hozza az első tanna és Rabban Gamliel nézeteit, és rávilágít a valódi vitára:

A tannák véleménykülönbsége azon alapul, hogy olyan helyen vagyunk, ahol mind a közönséges, mind a kötött dokumentumok elfogadottak, és valaki azt mondta az írnoknak: „Készíts nekem egy közönséges dokumentumot,” de az írnok kötött dokumentumot készített. Ilyen esetben az egyik bölcs (az első tanna) úgy véli, a kérelmező ragaszkodott a közönséges dokumentumhoz, és mivel az írnok kötött dokumentumot készített, úgy tekintik, hogy ez a kérelme beleegyezése nélkül történt. Egy másik bölcs (Rábbán Rimon ben Gámliel) szerint a kérelmező csak a véleményét fejezte ki az írnoknak.

Egy olyan közösségben találjuk magunkat, ahol mind a kötött, mind a nem kötött dokumentumok szokásosak. A kérelmező nem kötött dokumentumot kért, de az írnok kötöttet írt. Névtelen tannánk szerint ez a dokumentum érvénytelen, mert nem egyezett bele, míg Simon rabban szerint a kérelmező utasítása csupán preferencia volt.

Rabban Simon ben Gamliel álláspontja érvényesül. Finoman szólva ez még nagyobb súlyt ad a helyi szokásoknak, mert egy olyan helyen, ahol a helyi szokások más formátumot engednek meg, az írástudónak megengedik, hogy konkrét utasításokat csak preferenciaként értelmezzen - ami eléggé figyelemre méltó a rabbiknál, akik oly gyakran nagy hangsúlyt fektetnek a pontos megfogalmazásra.

My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
A Bava Batra 165 ITT olvasható.

mazsihisz icon

Címkék

Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Jonathan Sacks rabbi Ábrahám nagyságáról
Zsidó világ
Rossz hír: Betörtek a Gólem Színházba
2024. December 12. / 15:41

Rossz hír: Betörtek a Gólem Színházba

Judaizmus
Az Éden kertje – És annak értelmezései