„Vedd a gyermeket, tápláld őt nekem és én megadom a te béred…”

– Van, akivel célja van Istennek, de mindenki csak átmenet a múlt és a jövő homálya között – írja Szerdócz Ervin rabbi a SMOT hetiszakasz kapcsán.

A gyermek világra jön, de hogy mi lesz a sorsa, azt senki sem tudja, mert „mindennek megvan a kora és ideje van minden dolognak az ég alatt”. (Koh. 3/1) Van, akivel célja van Istennek, de mindenki csak átmenet a múlt és a jövő homálya között. 

Egyszer Báál Sém Tovot egy asszony kereste fel áldását kérve, hogy gyermeke szülessen. Kilenc hónap múlva az asszony megszülte fiát. Két év múlva újra felkesete a rabbit: áldja, meg gyermekét mielőtt befejezi a szoptatást. A gyerek azután váratlanul meghalt. Az asszony ekkor azzal vádolta, hogy megölte gyermekét. A rabbi mesélni kezdett:

Egy királynak nem volt örököse. Bizalmasa azt mondta: forduljon a zsidókhoz, adja parancsba, imádkozzanak azért, hogy királyfi szülessen, különben kiűzik őket az országból. A zsidók böjtöt hirdettek, imádkoztak, zsoltárokat mondtak. Fent az égi magasságokban egy lélek az Örökkévaló elé borult és kérte, hadd jöjjön ő le erre az árnyékvilágra a király fia képében, hogy a zsidók elkerüljék kiűztetésüket. 

A királyné rövidesen fiúgyermeknek adott életet. A gyermek okos, eszes és érdeklődő volt. A király ezután égi sugallatra megkérte az ország főpapját, hogy vállalja el a tanítását, tanítsa arra, amiben a fia majd kedvét leli. A főpap elfogadta, azzal a kikötéssel, hogy naponta két órát maradhasson egyedül, s ez idő alatt senki se zavarja. 

Egy idő után a királyfi kíváncsi lett mit csinál tanítója, amikor két órára bezárkózik. Kulcsot csináltatott és váratlanul rányitott tanítójára és ott találta imaszíjjal karján és homlokán a Kabbala titkos tanába mélyedve. A főpap szörnyen megijedt, de a királyfi megígérte neki, hogy egy szót sem szól senkinek, ha őt is bevezeti a titkos Tanba. 

Ezt követően a pap tanítani kezdte Tórára, Talmudra, majd Kabbalára is az ifjút, aki rájött a tanultak léleknemesítő voltára, ami szellemét egyre élesebbre csiszolta. Egy idő után azt kérdezte mesterétől, hogyan térhetne be a zsidóságba anélkül, hogy apjának fájdalmat okozna.
– Mondd apádnak – tanácsolt a főpap, – hogy szeretnéd bejárni az országot, hiszen még sosem mozdultál ki a palotából. 

A király – bár nehéz szívvel, de – beleegyezett és a királyfi elindult országjáró útjára. Átkelt a határon, majd a legközelebbi városban felkereste az ottani rabbit, rövidesen betért és zsidóvá lett. Minden idejét a Tóra tanulásának szentelte. 

Miután eljött utolsó órája, lelke az égi bíróság elé került. Gabriel angyal azt mondta a Világ Bírájának: olyan léleknek, mint ő, aki önként vállalkozott rá, hogy lemegy a földre és megmenteni a zsidókat a száműzetéstől, csak a mennyországban lehet a helye. 

Egy kerub akkor két szárnyával betakarta annak arcát és felvetette, hogy újszülött korában két évig nem zsidó dada szoptatta. Ekkor megszületett a döntés, hogy újból meg kell születnie, hogy két éven át zsidó anyától szopjon.

Báál Sém Tov befejezte a történetet és azt mondta a gyermekét sirató asszonynak:
– Tudd meg, te találtattál érdemesnek arra, hogy két évig szoptasd ezt a szent lelket. „Jer, mondta a rabbi, térjünk meg az Istenhez! Bár széttépetett, de be is gyógyít, bár megsebzett, be is kötöz” (Hosea 6/1).

…és erre az asszony lelke megnyugodott.