Szerdócz Ervin rabbi: „Ezek azok a szavak…”

„Van-e az ember nyelvén jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?” (Jób 6/30) – tanítja Szerdócz Ervin rabbi, a számonkérések értelmetlenségéről.

A Devorim (V.M.) könyv Mózesnek, a zsidó nép nagy tanítójának, élete utolsó hónapjában elhangzott négy beszédét tartalmazza, melyekben gyakran intő, feddő szavakkal ostorozza népét. Évezredek során, sok olvasóban felmerült a kérdés, mi szükség a feddésekre?  Helyes, ha egy vezető megfeddi népét?... a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és rájuk száll jónak áldása” (Mislé 24:25), állította Salamon király.

A berdicsevi Lévi Jichák rabbi megkérdőjelezte a bölcs király állítását, kétségbe vonta a feddések jogosultságát, azt állítva, hogy azok szimbolikus „ellenpéldák”, melyektől óvja népét. Ugyanis, amikor Mózes Tanítómesterünk, népe számos kétes, morálisan megkérdőjelezhető „ügyeiről” számolt be Istennek, mindig népe jó tulajdonságait hangsúlyozta. Talmudi példával (Jevámot 49b.) igazolta állításának helyességét hangsúlyozva, hogy még Jesája próféta is büntetést kapott Istentől, amiért megfeddte népét, azt állítva:„...tisztátalan ajkú nép közt lakom...” (Jes. 6/5).

A vilnai bölcs gaon,Elijachu ben Slomo Zalman rabbi (1720-1797)Mózes tanítómester feddéseire hivatkozva, dicséretesnek tartotta válogatott kemény feddésekkel ostorozni közössége tagjait valós, de még vélt vétkeik miatt is. Rabbi Iszrael ben Eliezer (Baal Sem Tov 1700-1760), a Haszidizmus megalapítója, ellenben új szemlélettel állt a világ elé, azt állítva, hogy a fenyítésnek, szemrehányásnak, bűnök következményeivel való folytonos félemlítésnek semmi értelme, semmi hozadéka nincsen. Egyetlen zsidó ember se válik jobbá, ha a rabbi félelemben tartja.  

Rabbi Jákob Jichák Hálévi Horowitz (Lublini „Látó” 1796-1845) imaházába egy szombaton vándorprédikátor (magid) érkezett. A rabbi felkérte, hogy tartson tanítóbeszédet. Megdöbbenésére a prédikátor tüzes szavakkal ostorozta a jelenlevőket, tücsköt-békát összehordott a megfélemlített hívők fejére. Az ima után a rabbi megszólította: Ki vagy te jóember! A magid zavarba jött és mondta: De rabbi… én vagyok, aki előző este a fergeteges beszédet mondtam. Hogy tehettél ilyent? – folytatta rosszallóan a rabbi. Imaházunkba szegény dolgos emberek járnak. Egész héten keményen dolgoznak szerény megélhetésükért. Abban a tudatban élnek, hogy nem adtak kellőképpen hálát Istennek, aki az ima szerint: felnyitja a világtalan szemeit, ruhát ad a mezítelenre, aki kiszabadítja a rabokat, aki fölegyenesíti a görnyedteket, aki minden szükségletéről gondoskodik és irányítja az ember lépteit. És akkor fogják magukat és sietnek a templomba imádkozni. Nem is tudják biztosan az ima szövegének minden részletét és értelmét, csak mondják az imaszöveget. És ebbe beleremegnek az Egek és az angyalok seregei bénultan állnak megilletődöttségükben. Erre jössz te, és rosszat mersz mondani róluk? Jákob Jichák rabbi az égre emelte tekintetét: Világ Ura! Ne hallgass erre az emberre. Csak a córesz, csak a saját baja beszélt belőle. Annyira kellhet neki a pénz, amit a beszédéért kapott, hogy a szükség bizonyára elvette eszét. Ezért hordott össze olyan sok szörnyűséget. Istenkém! Adj ennek az embernek jó megélhetést és meglátod nem fog többé rosszat mondani fiaidról!