Az őszi nagyünnepek zárásaként a szukot – sátoros ünnep két utolsó napján Smini Áceret, és a Tóraadást (Szimhát Tóra) ünnepeljük, október 7-én (szombat) és október 8-án (vasárnap).
Smini Áceret szó szerint azt jelenti, hogy „A gyülekezés nyolcadikja" – nyolcadik napja.
Ennek ellenére önálló ünnep, nem tartozik a Szukkothoz: nem ülünk a szukkában és nem nyúlunk a „négy növényfajtához”, gyertyagyújtáskor és az esti ima utáni kidus során sehechejánut mondunk, mint minden ünnep beköszöntekor.
Az ünnep „forrása”, amelyből „tanuljuk” az ünnepet (vagyis az ünnep „skripturális", tórai alapja) 3Mózes könyvének 23. fejezetében van: „Hét napon át hozzatok tűzáldozatot az Örökkévalónak. A nyolcadik napon szent kihirdetéstek legyen, hozzatok tűzáldozatot az Örökkévalónak. Gyülekezés (áceret) az, semmi möláchá-munkát ne végezzetek". 4Mózes könyvében is írva áll: „Nyolcadnapra gyülekezéstek legyen, semmi mölacha-munkát ne végezzetek, és hozzatok kellemes [=szívesen fogadott] illatú égőáldozatot, tűzáldozatot az Örökkévalónak, egy bikát".
Az áceret, gyülekezés a Jóteremtő Izrael iránti szeretetét fejezi ki. Hét napig voltunk Jeruzsálemben a zarándokünnepen, Atyánk színe előtt, s most azt mondja fiainak az apa: még egy napon gyűjtsétek egybe népemet, mert nehéz megválnom tőlük.
Mázkir
Jom Kipurkor, Sömini Áceret napján, Peszách utolsó napján és Sávuotkor a Tóraolvasás („lejnolás") és a Muszáf között elhunyt hozzátartozóink lelkiüdvéért imádkozunk. Akinek élnek a szülei, az kimegy a teremből, nehogy „ötletet adjanak a Vádlónak" (magyarul: hogy ne fessék az ördögöt a falra).
Hogy kerül a halottakra való emlékezés csizmája az ünnepi asztalra? Úgy, hogy mi, zsidók azt tartjuk, épp a lelki öröm perceiben kell elgondolkoznunk azon, ami a bánatot okozza. Így szól a próféta (Jöchezkél): „Véredben élj!" A népnek minden kritikus órán fel kell tudnia emelkedni, meg kell találnia a reményt és az optimizmust. Ha ma örülhetünk, az az előttünk jártaknak köszönhető, véreinknek és az ő vérüknek.
Szimhát Tóra
Ezt az ünnepet nem említi a Tóra, de Bölcseink háláchába vették, hogy ha végére érünk a Tórának, szöudát kell ülni.
Talmud-traktátus végére érve is szokás lakomát ülni. Amikor a hetiszakaszok felolvasásával Mózes Öt Könyvének végére értünk, örömünneppel, körtáncokkal – hákáfot – kell ezt emlékezetessé tenni, este a Mááriv után, reggel a Sáchárit után. Hálélt is mondunk.
Mint tudjuk, a Tóra ötvennégy szidrára van felosztva, minden szombaton felolvasunk egyet, olykor kettőt, egy év alatt az egész Tórát. Erec Jiszráelben Tisré hó 22-én, külföldön 23-án fejezzük be. Ez a Szimchát Tóra. De a Tóratanulás nem „fejeződhet be". Ezt azzal is jelezzük, hogy Mózes ötödik könyvének végére érve azonnal újra olvasni kezdjük az elsőt.
Rabbi Israel Méir Lau: „A zsidó élet törvényei” című könyvéből