Kácsor Zsolt: Doktor Moll visszatér

Tárcát írni jó, mert a magyar sajtóban a tárca ritka műfaj, de zsidó tárcát írni még jobb, mert zsidó tárca viszont egyáltalán nincs. Mostantól azonban megint lesz, és ennek Doktor Moll roppant mód örül, ennél boldogabb már csak akkor lehetne, ha az olvasó is vele örülne. TÁRCA

A tárca műfaja szinte olyannyira kiveszett a magyar sajtóból, hogy sokan azt sem tudják, mi az. Sajtóműfaji értelemben a publicisztikák közé sorolható, de miután a tárcát szépprózai igényességel szokás megírni, egyesek úgy gondolják, hogy a tárca valahol a zsurnalizmus és a szépirodalom között billeg félúton. Ebből származnak aztán az olyan félreértések, amikor egy tárcát tudatlan módon „leglosszáznak”, vagy éppen ellenkezőleg, érthetetlen módon felértékelik, „felnovellázzák”, s ilyenkor olyan előkelően nevezik: „tárcanovella”.

Ebből a kis sajtóműfaj-elméleti felvezetőből is látszik, hogy a tárca mély rokonságban áll velünk, pontosabban a mi zsidóságunkkal.

Néha minket, zsidókat is félreértenek. Leértékelnek, felértékelnek, alábecsülnek, túlbecsülnek, nem értenek, nem értenek, éppen úgy nem értenek, mint egy szegény kis hírlapi tárcát, amely úgy elüt a környezetétől, hogy nem lehet hová tenni. Mi ez itt? Újságcikk? Akkor miért nem aktuális, miért nincs benne hírérték és mitől ilyen személyes? Vagy tán szépirodalom? Akkor miért nincs benne történet, dráma, karakter, leírás, ha amúgy van benne ív, dinamika és ritmus? 

Tárcának lenni bonyolult dolog. Zsidónak lenni is az. Pontosabban szólva lehet bonyolítani, de az egyszerűség kedvéért olykor le kell ülni a zsinagógában, s végig kell gondolni rendesen, hogy kik és mik vagyunk. 

Doktor Moll például az újbudai Bét Sálom zsinagógában szokott leülni a leghátsó sorban, hogy átgondoljon ezt-azt életről, halálról, írásról, szerelemről, barátságról, zsidóságról, egyszóval a világ legfontosabb dolgairól. Egy tárca is éppen ilyen. Egy kis üldögélés és sóhajtozás az élet nagy dolgairól, amiből aztán vagy kisül valami, vagy nem. Doktor Moll ma reggel is ott volt a Bét Sálomban az istentiszteleten, és amikor a Tórát nagy büszkén felöltöztethette, úgy érezte, hogy erre a napra a legfontosabb dologgal már végzett is. 

Pedig itt van még ez a kis tárca, amit ma meg kellett írnia. Rendben, a tárcaírás nem olyan fontos, mint a Tóra felöltöztetése, de azért egy kis figyelmet tán megérdemel. Mostantól tehát újra lesznek ezen a honlapon zsidó tárcák, és Doktor Moll roppant mód kíváncsi rá, hogy vajon milyenek lesznek, a tárca esetében ugyanis soha nem lehet tudni előre, hogy mi következik majd belőle. 

Igen, a zsidósággal némileg ebben is rokon.

Elindulnak a zsidók a maguk útján, kivonulnak a szolgaság földjéről minden évben, és olyan kíváncsian várják, hogy mi lesz a következő lépés, mintha az Örökkévaló nem mondta volna meg nekik előre. Makacs és kemény nyakú nép lévén nem hiszünk el jó előre semmit. Olvasni viszont nagyon szeretünk. Olvassanak hát zsidó tárcát. Aztán meglátjuk, hová jutunk együtt.