„Egy élemedett korú, öreg ember"

„S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s helyére siet, ahol fölkél.”( Koh. 1/5.) Ez a sorsa az embernek, mert „porból vétetett és porrá lesz!” (I.M.3/19) – fejti ki Szerdócz Ervin rabbi a Hájé Szárá hetiszakasz kapcsán a minden generációt érintő kérdésről.

A Prédikátor könyvében ez áll: „mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, mellyel fárad a nap alatt? Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld örökké fönnáll!” (Koh. 1/3-4). Minden ember ki világra jön, megöregszik és sorsa az, hogy el kell is távoznia ebből a világból. „S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s helyére siet, ahol fölkél.”(u.o.5) Ez a sorsa az embernek, mert „porból vétetett és porrá lesz!” (I.M.3/19)

Ez volt a sorsa az első ősapának Ábrahámnak is, ahogy az írva van: „Ábrahám élemedett korú, öreg ember lett. És szólt Ábrahám háza öreg szolgájához: ... hadd eskesselek meg az Örökkévalóra, a menny és a föld Istenére, hogy elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Jicháknak." (I.M. 24:1–4.)

Minden tudatosan élő embert foglalkoztatja, hogy mi lesz, amikor ő már nem lesz ezen az „árnyékvilágon.” Mi lesz szellemi és anyagi örökségével! Ábrahám 140 éves volt, mikor elküldte szolgáját a damaszkuszi Eliézert, hogy feleséget találjon fiának. (Beresit rábá 65:9)

A Talmud (Bává Meciá 87a) szerint Ábrahám, kora ellenére fiatalnak látszott. Abban a korban amikor az ősapa élt, az embereken nem látszott az idő múlása. Ábrahám és fia Jichák, külsőleg teljesen egyformák voltak, nem lehetett különbséget tenni apa és fia között, mert arcvonásaik egyformák voltak. Ekkor Ábrahám, a maga született bölcsességével, megszólította a világ Urát: „Leéltem éltem akaratod szerint, elvégeztem feladataimat parancsod szerint. Nem jó a világ rendje, nem helyes az, ahogyan most van. Adj egy jelet, aggass rám jelvényt, hogy félreállhatok, hogy felkészülhessek a halálra! Fiamé a jövő! A feladatot, amit rám bíztál, bízd ezen túl rá! De lásd egyformák vagyunk, mint két tojás. Senki sem tud bennünket megkülönböztetni. Ha már nem leszek, és látják fiamat Jichákot, azt hiszik majd az emberek, hogy én vagyok. 

Szórj ezüstöt hajamra és tedd reszketővé kezemet és ingasd meg a lábaimat, hogy azok se legyenek fürgék többé, s aki meglát, ne tévesszen többé össze fiammal Jichákkal, hanem szóljon így: ez az öreg, ez Ábrahám. Őhozzá hiába megyek, ő már nem tud munkálkodni. Megkeresem fiát, a fiatal és erős Jichákot. Mindenható Isten! Adj öregséget, és akkor értelme lesz az ember életének és ifjúságának. Ha idős korára megváltoztatnád az ember külsőjét, tudni lehetne, hogy kinek jár a tisztelet. És az Isten hallgatott rá. Helyes, amit Tőlem kérsz, válaszolta az Örökkévaló. Te leszel az első, akin megjelennek az idő múlásának jelei.”

A Tóra racionalitásra épül. Racionális volt Ábrahám kérése is. Igen ám, de voltak, és lesznek, akik idő elött megöregednek! Mi lehet az idő előtti öregedés oka? Dávid királyt a félelem öregítette meg idő előtt: „Dávid megrettent az Örökkévaló angyalának kardjától.” „(I.Krón. 21/30) Éli főpapnak a fiai okoztak gondot, ezért megjelentek rajta az idős kor jelei.

„Éli pedig nagyon öreg volt. Hallotta mindazt, amit tesznek fiai egész Izraellel, és hogy hálnak az asszonyokkal, akik odasereglettek a Találkozás Sátrának bejáratához.” (I.Sám. 2:22.)

Salamon királynak házastársai okozták öregségét. „És Salamon öregsége idejében, feleségei elhajlították szívét más istenek felé, és szíve nem volt tökéletes az Örökkévaló, az ő Istene iránt.” (I.Kir. 11:4) Józsué a háborúzás miatt nézett ki öregnek, hiszen harmincegy király ellen harcolt. (Jós.12/24.)

Ezek szerint a félelem, a rossz gyermekek, a rossz házasság és a háborúskodás okozza az ember idő előtti megöregedését. Jehosuá rabbi szerint, az irigység, a rossz ösztön és az embergyűlölet rövidíti meg az ember életét! (Ávot 2/11)

A fentiek közül egyik sem vonatkozik Ábrahámra, mert azt olvassuk, hogy: „És meghalt Ábrahám jó vénségben”. (I.M. 25/8-9) „Ne dicsérj hát senkit sem halála előtt! Rendszerint üdvrivalgás kíséri a hajót, mely útra kelve, elhagyja a kikötőt, s néma csend fogadja a hajót, mely hossz útról megérkezve, befut a kikötőbe. Pedig fordítva kellene lennie, a kifutó hajó nem ad örömre okot, ki tudja, mi sors vár reá a tenger hátán, de örömmel üdvözlendő a hajó, mely leküzdve a hosszú út viszontagságát, sértetlenül jutott el a kikötőbe!” (Exod Rab. 48)