Verő Tamás főrabbi: „A Frankelben bárkit szívesen látunk”

Dohi Gabriella, az Óbudai Anziksz kulturális magazin újságírója beszélgetett dr. Verő Tamással, a Frankel Leó úti zsinagóga rabbijával. „Próbálom figyelembe venni a közösség igényeit, figyelni, érezni a rezgéseket. Kipuhatolni, hogy a különböző generációknak milyen vallási irányzatokra van szükségük” – mondja a rabbi, aki hangsúlyozza: a Frankelben bárkit szívesen látnak péntek esténként.

Az tudjuk, hogy az óbudai zsidók a Zichy család jóvoltából kerültek erre a területre, de mit tudunk az újlaki zsidókról?

Az újlaki zsidók az óbudai zsidókhoz tartoztak, csak kicsit távolabb éltek a mai óbudai zsinagóga területétől. Sokáig nem mehettek kereskedők a városfalon belülre, ezért ők itt telepedtek le, a falon kívül. Már a 18. század közepén is állt itt imaház. A mai épületet 1888. augusztus 8-án adták át. A zsinagógát Fellner Sándor műépítész neogótikus stílusban tervezte, az építési munkákat pedig Wellisch Sándor és Gyula építőmesterek végezték. Fontos, hogy ekkor még egy különálló épület volt, később építették köré a bérházat. Rendkívül praktikus volt, hogy nem kellett messzire menni imádkozni, csak le kellett jönni.

Míg az emancipációs törvény eufóriájában épült Dohány utcai zsinagóga egy hivalkodó, impozáns épület, ami azt hivatott szimbolizálni, hogy a zsidóság egyenrangú lett, a 20-as években épült zsinagógákra jellemző a rejtőzködés. Lehetett ez az oka, hogy körbevették egy hatemeletes bérházzal?

Abszolút az újkori antiszemitizmus az oka, a Kazinczy, a Dessewffy, a Hegedűs, a Nagyfuvaros, a Frankel mind-mind ilyen, kívülről alig észrevehető épületek. A cél az volt, hogy megóvja, megvédje az ide járó zsidókat. Biztos volt egy ilyen szándék.

Van kapcsolat azok között, akik akkor laktak a házban és akik ma élnek itt? 

Ez egy zsidó ház volt, látszik a homlokzati díszítéseken. Van itt egy tábla, amelyen szerepel azoknak a neve, akiket ’44-ben elvittek. Össze lehet hasonlítani a kapucsengőn szereplő nevekkel. Nincs azonosság. Amikor idekerültem, volt egy néni, akit ebből a házból vittek el, és tudta, hogy melyik volt az a család, amelyik feljelentette. Az a család beköltözött az ő lakásába, a harmadik emeleten, őt pedig nem engedték visszaköltözni. Élete végéig ugyanebben a házban lakott, túlélőként, és látta, hogy az ő lakásában ez az ember jött-ment. Az itt lakók annyira nem tudják mindezt, hogy néha megkérdezik, miért van beleépítve a házba egy zsinagóga.

A túlélők leszármazottaival van kapcsolatuk? 

Nem, alig maradtak. A téglagyárba hurcolták őket, onnan tovább, és alig jöttek vissza. A második világháború alatt istállónak használták a zsinagógát, van is képünk róla.

A mostani közösség újonnan alakult?

Ritka az olyan zsinagóga, ahol van folytonosság. Itt ima a kommunista időszakban is végig volt, de nem volt olyan erős a hitélet. Aztán 1989-ben, amint véget ért a kommunizmus, volt egy kis fellángolás. A hitközség 1999-ben küldött ide. Egy ideig Singer Ödön főrabbi úrral közösen dolgoztunk, majd miután eltávozott az élők sorából, én folytattam.

Hallomásból úgy tudom, hogy ez az egyik legszabadabb és legtoleránsabb közösség.

Próbálom figyelembe venni a közösség igényeit, figyelni, érezni a rezgéseket. Kipuhatolni, hogy a különböző generációknak milyen vallási irányzatokra van szükségük. Nálunk a kulturális zsidóságot is meg lehet élni. Ha bejönnek ide, és látják, hogy van koncert, talán legközelebb az imához is csatlakoznak, ezért van klubunk. Használjuk az Instagramot,az  X-et, van applikációnk, minden este Zoomon imádkozunk.

Gondolom, ezt a covid hozta.

A covid első napján mondta a feleségem, hogy így el leszünk zárva, azonnal lépjünk, és elkezdtük a Zoomot. Azóta minden hétköznap este legalább 50 ember a közösségből együtt van. Végighallgatnak egy 15 perces esti imát, utána mindig különböző embereket kérünk fel, hogy tanítsanak különböző zsidó témákról. Előtte a zsinagógában nem volt mindennapos együttlét. A járvány után próbáltunk áttérni a személyes jelenlétre, de mondták, hogy nem. Így nagyon sok embert elérünk. Időseket, akik nem tudnának eljönni, vagy olyanokat, akik külföldön élnek. Van, aki Stockholmból jelentkezik be.

És mikor használják ténylegesen a zsinagógát?

Pénteken este általában eljön 150 ember, ami szép szám.

Mikor volt legutóbb esküvő? Vagy brisz (körülmetélés)? 

A szüleim voltak az első olyan háború után született férfi és nő, akik itt házasodtak, ebben a zsinagógában. Ugyanaz alatt a hüpe (zsidó mennyegzői sátor) alatt házasodtam én is, ma pedig én adom össze itt a párokat. Eddig körülbelül 125 esküvőt tartottam. Legutóbb pár hónapja volt esküvőnk, de nem itt, hanem Marcaliban, egy lugas alatt, most már sokan különleges helyszínre álmodjak ezt a pillanatot.

Mennyire szigorúak? Vagy amikor szigorúak, akkor ki szigorú? Ön vagy a közösség?

Azt hiszem, hogy magam irányában én magam: a hagyományokat próbálom szigorúbban megtartani, de nem kényszerítem rá a közösségre. A közösség sokkal nyitottabb, sokkal lazább. Egy tórához szólításnál vagy esküvőnél szigorúan megnézem a papírokat, de az, hogy ki lép be a péntek esti istentiszteletre, mindenkinek a szabad döntése. Bárki jöhet. Zsidók, nem zsidók, bármilyen politikai irányzatúak, nem kérdezünk, érezzék jól magukat, ők a közösség tagjai.

Hogyan állnak a nők emancipációjával: elképzelhető, hogy egyszer nőket is felhívnak majd a tóraolvasóhoz?

Volt nálunk olyan próbálkozás, hogy a nők táleszban (imasál) járuljanak a Tórához, de a közösség nem élt vele, sok volt nekik. Kipróbáltuk a mehicét (a nőket és a férfiakat elválasztó térelem), de a közösség nem vette be, nekik ez túl ortodox volt. Úgy gondoltam, hogy tényleg nézzük meg, a közösség mit szeretne, hol érzi otthonosan magát. Önmagában véve a zsinagóga több szempontból is hibrid, merthogy a padok miatt kicsit askenáz, kicsit szefárd. Az askenáz zsinagógákban a padok mind előre, a tóraszekrény felé néznek, a szefárdban a bima (tóraolvasó) körül vannak. Kicsit neológ, kicsit ortodox. A neológ zsinagógákban a keresztény templomokhoz hasonlóan a tóraolvasó az imaház elején van egy oltárhoz hasonlatosan, az ortodoxban pedig a tér közepén. Nálunk nem teljesen középen van, de nem is legelöl.

Az ön generációjának általában nem mondták meg a szülei, hogy zsidók, az önök gyerekeinek generációja pedig kompenzál.

Ez igaz az én generációmra, de én kivétel vagyok, mert a nagymamám nagyon sokat mesélt, még a haláltáborról is. Ezért is megyek el minden évben Az Élet Menetére, mert a nagymamám minden vasárnap Mengeléről mesélt. A szüleim kommunisták voltak, nem követték vallásosságban a szüleiket. De azért zsidó esküvőjük volt, és engem is leküldtek Talmud-Tórára – Bar micvó felkészítő oktatásra –, és 1972-ben volt a körülmetélésem. A következő generáció, nevezzük szarvasi (nemzetközi zsidó identitást erősítő tábor Szarvason – a szerk.) generáció vissza akar térni a zsidósághoz. Gyakran ők tanítják a szüleiket a zsidó hagyományokra. A feleségem mindig azt mondja, hogy ez az első olyan generáció, amelynek nem a holokauszt és a félelmek az identitása. Ők már abban nőnek föl, hogy egy ünnepet meg lehet élni jól, szépen, és hogy pozitív lesz az egész életük.

A zsidó cserkészcsapat miként kötődik a zsinagógához?

A 20-as években elterjedt volt, hogy zsidó fiatalok saját cserkészcsapatot alakítottak a magyarsághoz tartozás jegyében. A 311. számú Vörösmarty cserkészcsapat 1924-ben alakult, és a Budai Izraelita Hitközség fennhatósága alatt működött. Olyan tagjai voltak, mint Erdély Miklós, Szabolcsi Miklós, Eörsi Gyula és István. A háborúban sok tagját megölték, de 1945-ben újjáalakult. Az idős tagok a mai napig összegyűlnek időnként, és elmennek kirándulni. A legutóbbi kerek évfordulón ide is eljöttek, mindenki hozta a gyerekeit, unokáit.

A ház lakója volt Elbert Márta is.

Igen. A Fekete Doboz. A vallási életnek nem, de a kulturális életnek aktív tagja. Tartott már előadást is itt.

Szabó István egy zsidó család történetét elbeszélő Napfény íze című filmjét részben itt forgatták. Mesélne erről?

Nincs nagy sztori. Castingolták a zsinagógát, tetszett nekik, idejöttek, forgattak, fizettek, elmentek. De három-négy rangos filmben is szerepelt már a zsinagóga. Illetve ide jár Szász János, a híres filmrendező is.

Mit gondol, mi a közössége legnagyobb kihívása? 

Van négyszáz ülőhelyünk, jó lenne stabilan megtölteni. Bár az is igaz, hogy az utóbbi négy-öt évben a Városmajori Szabadtéri Színpadon tartjuk az őszi ünnepeket, mert akkor akár 900-an is eljönnek. Ez boldogság, de úgy látom, hogy hiányzik a zsidó otthon. Sokan járnak ünnepekre, a Lauderbe íratják a gyerekeiket, de utána, ha otthon nem találkozik a gyerek a vallással, akkor csak egy tantárgy marad.

Miként lehetne támogatni a zsidó otthonokat?

Szerintem informális oktatással. A feleségem írt könyveket azzal a céllal, hogy otthon is beszéljenek a zsidóságról. Az ünnepek gyakran találkoznak, például a karácsony és a hanuka. Azt, hogy mi történt velünk, úgy tudjuk megérteni, ha keressük, hogy mi volt a múltban, ugyanígy tudjuk megérteni a jelent, és tudunk a jövőbe nézni. És szerintem ezzel még mindig adósok vagyunk, zsidók és nem zsidók egyaránt. 

Mit gondol, mi a legnagyobb kihívás a magyar zsidóság számára jelenleg?  

Szerintem az, hogy nem tudjuk elérni az embereket, ha meg el tudjuk, akkor nem tudjuk megtartani. De ez minden egyháznál így van, szerintem a katolikusoknál sem egyezik a Magyarországon élők létszáma és templomjáróké.

A zsidóság azonban nem csak a vallási alapon tud kapcsolódni a saját identitásához. 

A magyarországi zsidóság nagy része semmilyen módon nem kapcsolódik zsidósághoz, pedig – én tényleg így gondolom – , ma Magyarországon bárki bármilyen módon megélheti a zsidóságát. Ha valaki hórázni akar, van rá lehetősége. A mi generációnk nem az a generáció, amely látta a szüleitől, hogy milyen zsidó életet kell élni, és azt követi. Saját magunknak kell kitaposni, hogy merre tovább – és hogyan.

És mit gondol, mi a világ zsidóságának a kihívása?

Talán meghallani egymás a szavát. Izrael hallja meg a gálut (diaszpóra) szavát, a gálut meg Izraelét. Amikor izraeliek vagy amerikaiak jönnek a táborainkba, mondják a tutit. Dehát a helyi dolgokat mi ismerjük, mi tudjuk jobban. Amikor mi megyünk oda, mi sem mondjuk azt, hogy ti rosszul csináltok valamit, és amit mi mondunk, az a helyes.

Milyen a kapcsolatuk az óbudai zsinagógával?

Köves Slomó volt már itt briszt csinálni, semmi probléma nincs köztünk, a nagypolitika, vagy kis politika meg szerencsére nem jön be a zsinagógába. Van olyan, hogy azok, akik az ő zsinagógájában hamarabb végeznek, átsétálnak még ide. Itt is van egy-két ember, aki péntek este akár átsétál oda, és ott van a kiduson (a szombat bejövetelét köszöntő szertartás).

Fotók és szöveg: Dohi Gabriella