5.  Hájé Szárá 23,1–25,18

5. Hájé Szárá 23,1–25,18

Gen 23,1 És volt Sárának élete százhuszonhét év, ezek Sára életének évei.

Gen 23,2 És meghalt Sára Kirjat-Arbában, vagyis Hebrónban, Kanaán országában; és eljött Ábrahám, hogy meggyászolja Sárát és megsirassa.

Gen 23,3b És fölkelt Ábrahám halottja mellől és szólt Hét fiaihoz, mondván:

Gen 23,4 „Jövevény és telepes vagyok én nálatok, adjatok nekem sírnak való birtokot nálatok, hogy eltemessem halottamat szemem elől”.

Gen 23,5 És feleltek Hét fiai Ábrahámnak, mondván neki:

Gen 23,6 „Hallgass meg bennünket, uram! isteni fejedelem vagy te közöttünk, legszebb sírhelyünkbe temesd el halottadat; senki közülünk nem tagadja meg tőled sírhelyét, hogy halottadat eltemesd”.

Gen 23,7 Ábrahám pedig fölkelt és leborult az ország népe, Hét fia előtt.

Gen 23,8 És szólt hozzájuk, mondván: „Ha akarjátok, hogy eltemessem halottamat szemem elől, hallgassatok meg és kérjétek meg nevemben Efrónt, Cóhar fiát,

Gen 23,9 hogy adja nekem Makpéla barlangját, amely mezeje szélén van; teljes árában adja nekem sírnak való birtokul közöttetek”.

Gen 23,10 Efrón éppen ott ült Hét fiai között és felelt Efrón, a hittita, Ábrahámnak Hét fiai hallatára, és valamennyi előtt, akik a város kapujába jöttek, mondván:

Gen 23,11„Nem úgy uram, hallgass meg engem, a mezőt neked adom, a barlangot, amely benne van, szintén neked adom, népem fiai előtt neked adom; temesd el halottadat”.

Gen 23,12 És Ábrahám meghajolt az ország népe előtt,

Gen 23,13 és szólt Efrónhoz az ország népe hallatára, mondván: „Mégis, kérlek, hallgass meg engem. Megadom a mezőért árát, fogadd el tőlem, hogy oda temessem halottamat”.

Gen 23,14 Felelt Efrón Ábrahámnak, mondván neki:

Gen 23,15 „Uram, hallgass meg engem; négyszáz ezüst sekelt érő föld, mi az köztem és közted? Temesd csak el halottadat!”

Gen 23,16 Ábrahám meghallgatta Efrónt és lemérte Efrónnak az ezüstöt, amennyit mondott Hét fiai hallatára, négyszáz ezüst sekelt, amilyen a kereskedők közt forgalomban van.

Gen 23,17 Így lett Efrón földje, amely a Mamré előtt levő Makpélában van, a mező és a barlang, amely benne van és mind a fa, amely a mezőn van egész határában köröskörül

Gen 23,18 Ábrahám megvásárolt birtoka Hét fiainak jelenlétében, valamennyi előtt, akik a város kapujába jöttek.

Gen 23,19 Ezután eltemette Ábrahám feleségét, Sárát, Makpéla mezejének barlangjába, Mamré, vagyis Hebrón előtt, Kanaán országában.

Gen 23,20 Így lett a mező és barlang, amely benne van, Hét fiai részéről Ábrahám birtoka temetkező helyül.

Gen 24. Gen 24,1 Ábrahám öreg lett nagyon, magaskorú, és az Örökkévaló megáldotta Ábrahámot mindennel.

Gen 24,2 És szólt Ábrahám háza öreg szolgájához, aki mindene fölött rendelkezett: „Tedd kezed csípőm alá,

Gen 24,3 és megesketlek az Örökkévalóra, az ég és föld Istenére, hogy nem veszel fiamnak feleséget a kanaániták leányai közül, akik között lakom;

Gen 24,4 hanem elmégy az én országomba és szülőföldemre és onnan veszel feleséget Izsák fiamnak”.

Gen 24,5 És mondta neki a szolga: „Hátha nem akar majd az asszony engemet követni ebbe az országba, visszavigyem-e a fiadat abba az országba, ahonnan kivándoroltál?”

Gen 24,6 És mondta neki Ábrahám: „Óvakodjál attól, hogy fiamat oda visszavigyed.

Gen 24,7 Az Örökkévaló, az ég Istene, aki elvitt engem atyám házából és szülőföldem országából, aki szólt hozzám és esküdött nekem, mondván: ‘Magzatodnak adom ezt az országot’, ő elküldi majd angyalát elébed, és onnan veszel feleséget fiamnak.

Gen 24,8 Ha pedig az asszony nem akar tégedet követni, akkor föl vagy mentve esküm alól, csak fiamat oda vissza ne vidd”.

Gen 24,9 Erre a szolga urának, Ábrahámnak csípője alá tette kezét és megesküdött neki erre a dologra.

Gen 24,10 És a szolga vett tíz tevét ura tevéi közül és elindult urának mindenféle értékes dolgával kezében. Fölkerekedett és elment Mezopotámiába, Náhór városába

.Gen 24,11 Letérdeltette a tevéket a városon kívül a kútnál estefelé, mikor a leányok kimentek vizet meríteni.

Gen 24,12 És szólt: „Örökkévaló, uramnak, Ábrahámnak Istene, adj nekem ma jó szerencsét és légy kegyes uramhoz, Ábrahámhoz.

Gen 24,13 Íme itt állok a forrásnál és a város népének leányai kijönnek vizet meríteni.

Gen 24,14 Legyen tehát úgy, hogy amely leánynak azt mondom: hajtsd meg korsódat, hogy igyam, ő pedig azt mondja: ‘Igyál és tevéidnek is adok inni’, – azt szántad szolgádnak, Izsáknak. Erről fogom megtudni, hogy kegyes voltál uramhoz”.

Gen 24,15 És történt, hogy mielőtt befejezte beszédét, íme, jön korsójával a vállán Rebeka, aki született Betuélnek, Milka fiának, aki Náhórnak, Ábrahám fivérének felesége volt.

Gen 24,16 És a leány igen szép volt, hajadon, akit férfi még nem ismert; lement a forráshoz, megtöltötte korsóját és feljött.

Gen 24,17 És a szolga elébe futott és azt mondta: „Hagyj, kérlek, innom egy kis vizet korsódból”.

Gen 24,18 Ő pedig felelt: „Igyál uram”, és sietve leeresztette korsóját kezébe és adott neki inni.

Gen 24,19 Miután megitatta, így szólt hozzá: „Tevéidnek is merítek, míg eleget nem ittak”.Gen 24,20Sietve kiürítette korsóját az itatóba s újra a kúthoz futott, hogy merítsen, és merített összes tevéinek.

Gen 24,21 És az ember nagyon megnézte, elgondolkozott, vajjon szerencséssé tette-e az Örökkévaló az ő útját vagy nem.

Gen 24,22 És mikor a tevék már eleget ittak, elővett az ember egy arany orrgyűrűt, amelynek súlya fél sekel volt, és két karperecet, melyeknek súlya tíz arany sekel volt,

Gen 24,23 és így szólt: „Kinek leánya vagy te? mondd meg, kérlek, nekem, van-e atyád házában számunkra hely, hogy megháljunk?”

Gen 24,24 És ő felelt neki: „Betuél leánya vagyok én, a Milka fiáé, akit szült Náhórnak”.

Gen 24,25 És mondta még neki: „Szalma is, abrak is sok van nálunk, meg hely is a meghálásra”.

Gen 24,26 Meghajtotta magát az ember és leborult az Örökkévaló előtt,

Gen 24,27 és szólt: „Áldott legyen az Örökkévaló, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonja el kegyelmét és hűségét uramtól; az Örökkévaló vezetett engem az úton uram testvéreinek házába”.

Gen 24,28 A leány pedig elfutott és jelentette anyja házában ezeket a dolgokat.

Gen 24,29 És Rebekának volt egy fivére, akit Lábánnak híttak, és Lábán futott a férfiúhoz, a forráshoz.

Gen 24,30 És történt, hogy midőn látta az orrgyűrűt s a karpereceket a nővére kezein és mikor hallotta nővére Rebeka szavait, mondván: „Így szólt hozzám a férfi” – akkor eljött a férfihoz és íme, az ott állt a tevék mellett a forrásnál.

Gen 24,31És így szólt: „Jöjj be, az Örökkévaló áldottja! Miért állsz künn, mert én már elkészítettem a házat és helyet csináltam a tevéknek”.

Gen 24,32 És bement az ember a házba, leszerelte a tevéket, adott szalmát és abrakot a tevéknek, vizet is megmosni lábát és a vele volt emberek lábát is.

Gen 24,33 Tettek elébe ételt, de ő azt mondta: „Nem eszem, míg el nem mondtam mondanivalómat”. Mondta neki: „Beszélj”.

Gen 24,34 Ekkor így szólt: „Ábrahám szolgája vagyok.

Gen 24,35 Az Örökkévaló pedig igen megáldotta uramat, úgy hogy naggyá lett; adott neki nyájakat és marhákat, ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálókat, tevéket és szamarakat.

Gen 24,36 És Sára, uram felesége, miután megöregedett, fiút szült, uramnak; és ő neki adott mindent, amije volt.

Gen 24,37 Engem pedig megesketett az uram, mondván: „Ne végy fiamnak feleséget a kanaániták leányai közül, akiknek országában lakom,

Gen 24,38 hanem menj atyám házába és családomhoz, s onnan végy feleséget fiamnak.

Gen 24,39 De én mondtam uramnak: Hátha nem követ majd az asszony engem?

Gen 24,40 És ő mondta nekem: az Örökkévaló, aki előtt jártam, elküldi angyalát neked, szerencséssé teszi utadat és családomból, atyám házából veszel feleséget fiamnak.

Gen 24,41 Akkor fel leszel mentve esküm alól, ha elmégy családomhoz: és ha nem adják oda neked, fel leszel mentve esküm alól.

Gen 24,42 És én eljöttem ma a forráshoz és szóltam: Örökkévaló uram, Ábrahám Istene, vajha szerencséssé tennéd utamat, melyen én járok.

Gen 24,43 Íme itt állok a forrásnál, legyen tehát úgy, hogy a leány, aki kijön vizet meríteni, én pedig mondom neki, adj, kérlek, innom egy kis vizet korsódból,

Gen 24,44 és ő azt mondja nekem: te is igyál és tevéidnek is merítek, – ez az asszony az, akit az Örökkévaló uram fiának szánt.

Gen 24,45 És mielőtt befejeztem gondolatom, s íme jött Rebeka korsójával a vállán, lement a forráshoz és merített és mondtam neki; Adj, kérlek, innom.

Gen 24,46 Ő sietve levette korsóját válláról és így szólt: igyál és tevéidet is megitatom. Én ittam és a tevéket is megitatta.

Gen 24,47 Ezután megkérdeztem, szólván: Kinek a leánya vagy? Ő pedig felelt: Betuél leánya, aki Náhór fia, akit szült neki Milka; akkor rátettem az orrgyűrűt az orrára és a karpereceket a kezeire.

Gen 24,48 Meghajoltam és leborultam az Örökkévaló előtt és áldottam az Örökkévalót, uram, Ábrahám Istenét, aki engem igaz úton vezérelt, hogy uram fivérének leányát elvigyem az ő fiának.

Gen 24,49 És most, ha szeretetet és hűséget akartok gyakorolni urammal, mondjátok meg nekem, ha pedig nem akartok, azt is mondjátok meg, hogy jobbra vagy balra forduljak”.

Gen 24,50 Ekkor feleltek Lábán és Betuél és szóltak: „Az Örökkévalótól indult ki a dolog, nem mondhatunk mi neked se jót, se rosszat.

Gen 24,51Íme Rebeka itt van előtted, vedd és menj, legyen urad fiának felesége, amint az Örökkévaló mondta”.

Gen 24,52 Mikor Ábrahám szolgája szavukat hallotta, leborult a földre az Örökkévaló előtt.

Gen 24,53 És a szolga elővett ezüst és arany tárgyakat, valamint ruhákat és Rebekának adta ezeket, testvéreinek és anyjának pedig drágaságokat adott.

Gen 24,54 Ettek-ittak ő meg az emberek, akik vele voltak és pihentek egész éjjel. És reggel felkeltek, és ő így szólt: „Bocsássatok el uramhoz”.

Gen 24,55 Testvérei és anyja pedig azt mondták: „Maradjon a leány velünk vagy tíz napig, azután elmehetsz”.

Gen 24,56 De ő szólt hozzájuk: „Ne késleltessetek engem, minthogy az Örökkévaló szerencséssé tette utamat, bocsássatok el, hadd menjek uramhoz”.

Gen 24,57 És ők szóltak: „Hívjuk a leányt és kérdezzük meg őt”.

Gen 24,58 Hívták Rebekát és szóltak hozzá: „El akarsz-e menni ezzel a férfiúval?” És ő azt mondta: „Elmegyek”.

Gen 24,59 Elbocsátották tehát nővérüket, Rebekát és dajkáját, és Ábrahám szolgáját és embereit.

Gen 24,60 Megáldották Rebekát és azt mondták neki: „Nővérünk, légy ezrek és tízezrek anyja és foglalják el ivadékaid azoknak kapuját, akik gyűlölik őket.”

Gen 24,61Ezután felkelt Rebeka szolgálóival, felültek a tevékre és követték a férfiút, a szolga vette Rebekát és elment.

Gen 24,62 Izsák pedig jött Laháj-Rói kútja felől, mivelhogy a dél országában lakott.

Gen 24,63 Estefelé kiment Izsák sétálni a mezőre, fölemelte szemét és látta, hogy íme, tevék közelednek.

Gen 24,64 És Rebeka fölemelte szemét és megpillantotta Izsákot és leszállott a tevéről.

Gen 24,65 És így szólt a szolgához: Kicsoda az a férfiú, aki a mezőn elénkbe jön?” Felelt a szolga: „Ő az én uram”. Erre fogta fátyolát és betakarta magát.

Gen 24,66 És a szolga elbeszélte Izsáknak mindazt, amit cselekedett.

Gen 24,67 És Izsák bevezette Rebekát anyja, Sára sátrába; elvette Rebekát, feleségévé lett és megszerette őt; és Izsák megvigasztalódott anyja halála után.

Gen 25. Gen 25,1És Ábrahám ismét feleséget vett magának, neve volt Ketura.

Gen 25,2 És ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, és Midjánt, Jisbakot és Suahot.

Gen 25,3 És Joksán nemzette Sebát és Dedánt; és Dedán fiai voltak: Assurim, Letusim és Leummim.

Gen 25,4 És Midján fiai: Éfa, Éfer, Hánók, Abidá és Eldáá; mindezek Ketura fiai.

Gen 25,5 És odaadta Ábrahám mindazt, amije volt, Izsáknak.Gen 25,6És Ábrahám ágyasai fiainak adott ajándékokat és elküldte őket Izsák fia mellől, amidőn még élt, kelet felé, a Kelet országába.

Gen 25,7 És ezek Ábrahám életéveinek napjai, amelyeket élt: százhetvenöt esztendő.

Gen 25,8 És Ábrahám kimúlt és meghalt jó vénségben, öregen és éveket eltöltve és megtért őseihez.

Gen 25,9 És eltemették őt fiai, Izsák és Ismáél Makpéla barlangjában, a hittita Efrónnak, Cóhár fiának mezejében, amely Mamré előtt van.

Gen 25,10 Abban a mezőben, amelyet Ábrahám Hét fiaitól vett; odatemették Ábrahámot és feleségét, Sárát.

Gen 25,11És történt Ábrahám halála után, hogy Isten megáldotta fiát, Izsákot; Izsák pedig lakott Laháj Rói kútja mellett.

Gen 25,12 Ezek a nemzetségei Ismáélnek, Ábrahám fiának, akit szült az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója, Ábrahámnak.

Gen 25,13 És ezek a nevei Ismáél fiainak, elnevezésük és nemzetségeik szerint: Ismáél elsőszülöttje Nebájót; és Kédár, Adbeél és Mibszám.Gen 25,14Misma, Duma és Massza.

Gen 25,15Hadad, Téma, Jetur, Náfis és Kédma.

Gen 25,16 Ezek Ismáél fiai és ezek az ő neveik, falvaikban és telepeiken, tizenkét fejedelem törzsek szerint.

Gen 25,17 És ezek Ismáélnek életévei: százharminchét év; és kimúlt, meghalt és megtért népeihez.

Gen 25,18 Laktak pedig Havilától Surig, mely Egyiptom előtt van, midőn Assur felé mégy; és az ő testvérei előtt terült el.

mazsihisz icon

Címkék

Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek