Binjomin rabbi: A Tóraadás után megszűnik az időrendiség – de vajon miért?

– Mit jelent az, hogy „nincsen előbb és később a Tórában”? És mi a köze ennek a polgárjoghoz és a Szentélyhez? És mi a köze e kettőnek egymáshoz? Minek annyi számot leírnia a Tórának a Szentély építéséhez? – e kérdésekre keresi a választ Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda közösség rabbija az Orti.hu oldalon megjelenő Omek magazin e heti számában.

Amióta a Tórát elkezdtük olvasni, a Teremtés könyvétől kezdve egészen a mostani hetiszakaszokig, minden rendben volt.

Legalábbis időrendben.

A Talmud bölcsei Mózes negyedik könyvében figyelemreméltó anomáliát vesznek észre: az 1. fejezet a kivonulást követő második év második hónapjáról ír (1:1), a 9. fejezet azonban ugyanezen év első hónapjáról (9:1).

„Ez azt jelenti, hogy nincsen korábban és később a Tórában [én mukdám umeuchár bátorá].” (Peszáchim 6b)

Természetesen ez semmiképpen nem jelentheti azt, hogy a Tórában az időrendnek ne lenne fontos szerepe. Ha pedig ez így van, akkor új feladatunkká válik az is, hogy minden ilyen esetben megértsük, hogy miért volt fontos eltérni az időrendtől?

Milyen más logika írja felül az események történeti sorrendjét? Gondoljuk végig: a Tóra a Teremtéssel kezdődött, egyik nemzedéket írta le a másik után, egészen Noéig, majd Ábrahámig. Végighaladtunk az ősatyák történetein, József és a testvérek, majd az egyiptomi száműzetés és kivonulás történetén Mózessel és Áronnal, egészen a Szináj hegyi Tóraadásig.

Az első olyan pont tehát, ahol kérdőjeleink vannak a sorrenddel kapcsolatban, az a Tóraadást közvetlenül követő szakaszok. A múlt héten a Mispátim hetiszakasz sok törvényről szólt, elsősorban ember és embertársa közötti témákról: szolgák, lopás, károkozás, őrzés – csupa-csupa pénzügyi és polgárjogi témák.

Binjomin rabbi magyarázatát teljes terjedelmében az Omek magazin e heti számában olvashatják.