„Könyörgöm, gyerekek, akasszuk fel”, ezzel a mondattal került bele egy kis árva zsidógyerek 13 évesen a filmtörténetbe egy kicsi országban, valahol Európában. Kicsi maradt mindig, Maci Laci kis barátja, Bubu, a legszebb amerikai zsidó regény öreg boltosa és a végén az elűzött anatevkai zsidócskák széttárt kezű rabbija. A vicces és szomorú kiszolgáltatottság nagy színésze.
Első szerepe rögtön önmaga volt, az az alakítás, amely a legnagyobbaknak is csak a pályájuk végén adatik meg rendszerint. Az ezerszer áldott nyolcadik kerület zsidó kispolgárai között látta meg Isten napvilágát akkor, amikor az ég éppen sötétülni kezdett Európa fölött: 1934. március 26-án, ma 86 éve. Nem sokáig maradhatott együtt a szüleivel: az apja a munkaszolgálatban, édesanyja Auschwitzban lelte halálát, ő pedig, aki megmaradt egy csillagos házban, 10 évesen egyike lett a korszak tengernyi háborús árvájának, kis vörös csavargó, akiről a megmaradt rokonok gondoskodnak.
Ő lett társai első számú képviselője, a keserves világhoz fellebbező parlamentere Márai Sándor féltestvére, Radványi Géza filmjében a kóbor gyerekekről, akik idegenül kallódnak az országutakon Valahol Európában a 20. század kellős közepén, Valahol Európában, idegenül és elvadultan. Innen a behízelgő kérés, a 13 éves Harkányi Endre nagy mondata 1947-ből: könyörgöm, gyerekek, akasszuk fel. Milyen bájosan hátborzongató a magyar filmgyártás újraindulása. Harkányi azóta, 73 éve van a színészi pályán.
A gyereknek megélhetés kell, a rokonok próbálják rászorítani, hogy esztergályosnak tanuljon, de ő már maradna a színháznál, se kedve, se tehetsége szakmát tanulni, elvégzi a főiskolát.
Számtalan filmben szerepelt, az ország színpadait végigjátszotta, amíg megállapodott a Vígszínházban, ahol 30 évet töltött el, de igazán és végképp halhatatlanná szinkronszerepei tették, Mindenekelőtt Maci Laci kis barátja, a folyvást aggódó Bubu és Mézga Géza, a legszerencsétlenebb férj és apa, akit a saját fia módszeresen fosztogat (egy forintért megmondom). A felesége pedig a volt udvarlójával, a Hufnágel Pistivel nyomaszt folyton, hogy az mennyivel különb lett volna: az utolérhetetlen, csak épp mindig ismeretlen helyen tartózkodó Hufnágel Pistik és a Mézga Gézák harcában ő az örök Mézga Gézák rendíthetetlen képviselője. Mert a Mézga Gézák azok, akik valójában dolgoznak és tűrnek és szeretnek, ha néha figyelmetlenül is. És ő, persze, a folyvást a földön, mi több, a szárazföldön járó Keresztespók hangja a Vizipók-Csodapókban, ő itt is a földhözragadt barát, ő szinkronizálja a hasonló termetű-alkatú zsidó komikust, Rick Moranist a Szellemirtókban és a káprázatos zsidó rendező, Mel Brooks Űrgolyhókjában is, amely a Csillagok háborúja paródiája. Moranis Darth Vader nagyurat hozza, és őt teszi át magyarra Harkányi: úgyhogy amennyiben Darth Vader zsidó lenne, Harkányi Endre lenne a magyar hangja. És mondani sem kell, hogy ő a magyar Danny De Vito is.
Legmegrázóbb szerepe talán a nagy amerikai zsidó író, Bernard Malamud A segédjének öreg zsidó bevándorló fűszerese: a Bűn és bűnhődés kérdéseit újra feltévő darabban Rudolf Péter lesz a segédje, ő vezekel nála ellene elkövetett bűneiért és végül, a feloldozó szerelem reményében az ő emléke előtt tisztelegve tér be zsidónak. „Attól vagyok zsidó, hogy szenvedek”, ez Harkányi kiszolgáltatott kicsi embereinek jelmondata, pályája második leghíresebb mondata.
Ezzel indult nagyjából a pályája a Vígben, amely Hanoch Levin komédiájával zárult le és előtte az anatevkai rabbi szerepével, aki már elég öreg és bölcs ahhoz, hogy tudja: ugyanazt kell tennünk a nemzedékről nemzedékre visszatérő üldöztetések között: ezután valahol máshol várni a Messiást. A világ árvája kis vadember akasztást váró rimánkodására ez a végszó felel egyelőre – a bölcs, öreg rabbié.
Több mint hetven éve már annak is, hogy a Valahol Európában megszületett és Európa mintha elfelejtené lassan, honnan érkezett, hogyan kezdődött ez a 70 évnyi viszonylagos béke. Ma, Harkányi Endre 86. születésnapján az ünnepelt tiszteletére nézzük újra a filmet és emlékezzünk.
A kicsi emberek – és medvék – nagy színészét pedig Isten éltesse az emberi kor végső határáig.
