05.03. 19:40, kimenete: 05.04. 20:52 
Egy kislány, akinek elvette a film a gyerekkorát. Egy nyolcszor házasodó femme fatale, aki hisz a szerelemben. Aki a világkultúra legnagyobb alkotásaiban is a saját életét viszi filmre. Az utolsó klasszikus színésznő és az első celeb is. Egy súlyosan beteg asszony, aki a Földön egyedüliként tényleg elkésik a saját temetéséről, amelyet egy rabbi vezet. Nyugalmat egyedül a zsidóságban talált a világ leghíresebb betérője.
Londonban született 1932-ban, de a háború közeledtére a szülei hazatelepültek Amerikába. Hollywood közelében éltek és sokan mondták az anyukájának, hogy egy ilyen gyereket vétek nem filmekben mutogatni. A mama végül beadta a derekát és a gyönyörű, világítóan kék szemű kislány, akinek a tekintetében ugyanakkor nem volt szinte semmi “kislányos”, aki feltűnően más volt már gyerekként, mint előtte Judy Garland vagy Shirley Temple.
Játszik a Lassie hazatér-ben, de igazán nagy sztár 12 éves korától less, mindenki a következő generáció nagy színésznőjét látja benne. Ő maga úgy érzi, hogy egy gigantikus gyár munkása lényegében a nap 24 órájában, hogy a filmipar megeszi, amikor éppen elérné a kamaszkort.
Már régen benne van a szakmában, túl van a húszon, híresség, amikor rendes szerepeket kap, például az Óriás című filmben: ő az utolsó, aki komolyan forgathat James Deannel, aki a film elkészülte után pár nappal váratlanul meghal egy autóbalesetben.
A Tenesse Williams világhírű drámájából forgatott film, a Macska a forró bádogtetőn forgatása közben kapja a hírt, hogy immár harmadik férje, kislánya édesapja, az ortodox rabbicsaládból származó Mike Todd (eredeti nevén Avrom Hayim Goldbogen) Oscar-díjas filmproducer repülő-szerencsétlenség áldozata lett: ő volt az egyetlen férje, akitől nem vált el élete során. Azért házasodott, mint mondta, olyan sokat, mert komolyan vette keresztény neveltetése tanítását: a szerelem komoly dolog és a házasság kötelékében nyerhet egyedül szentséget. Liz Taylor minden látszat ellenére jó kislány volt.
Ezen a forgatáson szeretett bele a nemrég elhunyt Carrie Fisher, Leia hercegnő egyébként szintén zsidó édesapjába, Eddie Fisherbe, aki elvált Fisher szintén nemrég távozott édesanyjától, Debbie Reynolds színésznőtől és feleségül vette Taylort. Ez nem tett jót a színésznő hírének, akinek csapkodása nyilvánvalóan egy sebzett, labilis, páratlan tehetség kétségbeesett keresése. Ebben az időben tér be – ragaszkodik hozzá, hogy nem zsidó férjei miatt, hanem őszinte és mély meggyőződésből – a zsidó vallásba.
Pár évvel később minden megismétlődött és mégis minden örökre megváltozott, amikor a Kleopátra forgatásán Taylor beleakad az Antonikust játszó Richard Burtonbe, aki részben szintén zsidó. Irtózatos és megrendítő, hatalmas szerelmük és boldogtalan házasságuk lesz a fűtőanyaga az évszázad egyik legsúlyosabb drámája, a Nem félünk a farkastól mozi-verziójának. Saját házasságukat is játsszák meg a darabot is a filmen, amely egyszerre szívettépő dráma és bulvárérdekesség. Az egyik kritikus szerint közös filmjeik sokasága “folytatásos pletykacikk” tulajdonképpen és Taylor és Burton egyszerre válnak utolsó nagy évtizedükben nagy színészekké és “celebekké”, akiknek nincsen saját ma Hanyatlásuk is nagyjából egyszerre kezdődik el, bár Taylor színházi színésznőként, az AIDS elleni küzdelem egyik vezetőjeként utat talál magának a ’80-as évektől kezdve újra.
Amikor ez az egész életében beteges, mágikus vonzású, nagy színész, aki valóban Kleopátrához, a trójai Helénához volt hasonlatos, akit szintén eljátszott, végül, 2011-ben lezárja földi pályáját, mely rendkívüli volt és zaklatott, megszervezi még, hogy temetési szertartása negyed órával a meghirdetett időpont után kezdődjön el: figyelt rá, hogy még egyszer, utoljára innen is elkéssen. Rabbi temette, választott hite szerint, amely, az ő megfogalmazásában, egy több ezer eves, mindent túlélő vallás időtálló bölcsességéhez, igazságához fűzte. Legyen késés, de legyen rabbi. Legyen káosz, de legvégül azért legyen rend mégis és mindenekfelett.
Adassék meg neki a béke, legyen áldás emlékezete.
