Mai születésnapos: Kelen Tibor, aki a Scalat hagyta ott, hogy kántor legyen

Rabbi és kántorcsaládból származott, világhírű operaénekes lett, de visszatért mégis kántornak: a Jóistennek akart énekelni. Apai ágon rabbi volt a nagyapja, anyai ágon kántorok a felmenői. A testvérei szintén kántorok lettek.

kelentibor.jpg
Tell Vilmos szerepében (1963)

Ő viszont kitűnt káprázatos hangjával, énektudásával és már 22 éves korában művészei között foglalkoztatta a Magyar Állami Operaház, illetve Nádasdy Kálmán igazgató, Nádasdy Ádám költő és műfordító édesapja. Rögtön az első évadában tíz szerepet kapott, egyre elismertebb lett, egyre nagyobb és ígéretesebb tehetségként tartották számon, amikor elhagyta Magyarországot.

Énekelt a milánói Scalaban, aztán Placido Domingo mellett New Yorkban és annak ellenére, hogy minden kapu nyitva állt előtte, úgy döntött, hogy inkább a seregek Istenét szólítja majd a zsidó közösség nevében, kizárólag neki szenteli tehetségét, közvetítő lesz. Visszatért, nem csak atyáihoz, hanem pályája legelejére is, amikor a Rabbiképző egykori főkántora, Feleki Rezső oktatta, visszatért első mesteréhez.

Utoljára az 1997-es Zsidó Nyári Fesztiválon lépett fel, mindkét repertoárjából énekelve, Budapesten. Sem áriát, sem jámbor könyörgést nem hallottunk többet tőle, alig múlt el 60 pár évvel, amikor megtért őseihez, az Eljövendő Világba.

Olyan tehetség volt, akit az tett igazán naggyá, hogy vonz a kaland, de mégis köt a hűség és a hit. Legyen áldás az emléke!