Gyász: Elhunyt a Pápai Zsidó Hitközség korábbi elnöke

MAZSIHISZ

A 93 éves korában elhunyt Kiss László, a pápai zsidó hitközség korábbi vezetője átélte, megszenvedte az elmúlt kilencven évben történelmünk számos sorsfordulóját.

Kiss Lászlót a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetésére pénteken délelőtt 11:00 órakor kerül sor.

Annyi mindenen mentem keresztül, hogy azt így, pár szóval nem is lehet elmondani – fogalmazott egy korábbi beszélgetésben Laci bácsi, akinek szüleit és két testvérét is elpusztították.

Nem is tudom, hányszor voltam magam is a halál árnyékában. Hogy miként maradtam életben, azt sem tudom. Pápán születtem 1919-ben. Apám rövidáru kereskedő, anyám háztartásbeli volt. Hatan voltunk testvérek, három fiú, három lány. Asztalos inasnak álltam, Szilágyi János volt a mesterem. Régen volt már nagyon. 1938-tól 1945-ig munkaszolgálatos voltam.

Hol itt, hol ott, szinte mindenhol megfordultam az országban. Szörnyű körülmények között, Kópházán szabadultam fel, harmincnyolc kiló voltam és flekktífuszban feküdtem. Olyan gyenge voltam, hogy az orosz katonától a kenyeret sem tudtam elfogadni - emlékszik vissza a megrázó időszakra.

Feleségemmel még 1944-ben ismerkedtem meg véletlenül, a bátyjával együtt voltam munkaszolgálatos. A soproni gettóban volt, én öt nap szabadságot kaptam, és összeházasodtunk. A miénk volt az utolsó zsidó esküvő Sopronban.

Az anyakönyvvezető, aki összeadott bennünket azt mondta: Önök bátor emberek. Megérdemlik, hogy boldogok legyenek. Öt napig voltunk házasok, a feleségemet az auschwitzi lágerbe vitték, nekem vissza kellett mennem.

Feleségem minden rokonát elvesztette, senkije sem maradt rajtam kívül. Amikor a Vöröskereszt útján megtaláltuk egymást, és 1945-ben hazajöttünk Pápára, két szalmazsákunk volt. Mindketten nekiálltunk dolgozni, hogy valamire vigyük. 1946-ban megszületett a fiunk.

Nagyon sokat dolgoztunk, látástól vakulásig, hogy megéljünk, és valamit teremtsünk magunknak. Először a Perutz-gyárban helyezkedtem el asztalosként, majd 1956 után önálló lettem.

A műhelyem itt volt az udvarban mutatja. Azóta csak dolgoztunk, amíg az egészségünk engedte. Fiunk Budapesten él, a szálloda szakmában helyezkedett el, több nyelven beszél - mondja büszkén Laci bácsi, aki nemcsak szűkebb, de tágabb lakóhelyéért is hosszú időn át aktívan tevékenykedett. Életének nagy részét annak szentelte, hogy a keresztény és a zsidó vallásot közelítse egymáshoz.

Emlékét megőrizzük. Legyen lelke beleszőve az örök élők kötegébe.