Gene Wilder, a rabbi a vadnyugaton

Mel Brooks és Woody Allen színésze volt, az amerikai zsidó poénipar egyik legnagyobbja, csak sajnos rájött 25 évvel ezelőtt, hogy tulajdonképpen nem is szereti a showbizniszt. 1979-ben ő volt, a poétikusan ifjú Harrison Ford oldalán, a rabbi a vadnyugaton.

Jerome Silberman (nyugi, ő lesz az, csak várják ki) Wisconsin államban, Milwaukee-ben töltötte gyermekkorát, a jiddis kultúra fellegvárában; ez a vidék nevelte majd’ két generációval előtte Golda Meirt is. Nyolc éves korában az orvos azt kérte tőle, hogy próbálja meg beteg édesanyját megnevettetni és ez olyan jól sikerült neki, hogy aztán 50 évig abba se hagyta a nevettetést.

Nagyon korán elkezd színészetet tanulni, egy ideig limuzinsofőrként és vívóoktatóként tartja el magát közben. Édesanyja ebben az időben hal meg petefészekrákban.
Úgy tűnik fel számára, hogy Jerome Silberman talán nem igazán ideális név egy reménybeli Shakespeare-színész számára, ezért a Gene mellé kölcsönvesz egy vezetéknevet jut is, marad is alapon a nagy dráma és regényírótól, Thornton Wildertől, akiért különben rajong.

Amikor szerepet kap Brecht Koldusoperájában – történetesen Anne Bancroft mellett –, a fiatal színésznő bemutatja barátjának, Mel Brooksnak, és gyorsan kibontakozó együttműködésükből megszületik az amerikai filmgyártás egyik legszórakoztatóbb darabja, a Producerek Ez mindkettőjük igazi indulása. Brooks a forgatókönyvíró és a producer, Wilder az egyik főszereplő: az ötletből musical is készült, amely továbbvitte „Hitlet tavaszának” morbid gegjét, és Pesten is lehetett látni.

Aztán jön Roald Dahl meséje Charlie-ról és a csokigyárról, amelyben Wilder filmtörténeti léptékben lökött Willy Wonkát produkál Johnny Deppet évtizedekkel megelőzve.

És ekkor érkezik Woody Allen, hogy szerepet ajánljon Wildernek egyik leghíresebb filmjében: Minden, amit tudni akartál a szexről.

Aztán berobban az Ifjú Frankenstein is, amelynek Brooksszal írják a forgatókönyvét, a ’70-es évtized végén pedig a Rabbi a vadnyugaton: Wilder rabbija San Franciscoba menne, és mindenféle bajokba keveredik, amíg Harrison Ford pártfogásába nem veszi: onnantól jobban mennek a dolgok, és egy lelkiismereti válság után a rabbi és a vadnyugat végül egymásra találnak: hepiend.

A Vörösruhás nő – amelyet Wilder írt és rendezett – különösen azért marad emlékezetes, mert ebben csendült fel először a magyar kora ’80-as éveket is átzengő, nehezen felejthető Stevie Wonder-sor: I just called to say I love you.

A ’80-as években zajlott nagy, tragikus szerelme Gilda Radner színésznővel, akit feleségül vesz és az évtized végén kénytelen eltemetni még bőven 50 alatti társát: ugyanaz a betegség viszi el őt is, mint Wilder édesanyját 32 évvel előtte, a petefészekrák.

Huszonöt évvel ezelőtt lényegében visszavonult a filmezéstől. Visszatekintve azzal magyarázta döntését, hogy rájött – egy élet munkája után –, hogy tulajdonképpen nem is szereti a showbizniszt; illetve a showt, persze, igen, csak a bizniszt nem.

Azóta regényírással tölti az idejét és a petefészekrák elleni küzdelem támogatásával. A Demokrata Párt híve, éppen úgy ellenezte a vietnámi háborút, ahogy az irakit is később. De azért jelentős, önironikus távolságot tart a politikától, inkább a regényeire koncentrál.

„Buddhista zsidó ateista vagyok”, foglalta össze világnézetét. Vasárnap lett 83 éves.