„… A jó zsidó egyúttal jó hazafi is…”

Dr. Bernstein Béla rabbi / Dr. Balázs Edit írása

Az emancipáció, a szakadás és a recepció után a hazai zsidóság jelentős része az asszimiláció útjára lépett, s ez bomlasztóan hatott a vallási életre. Az előírások követése terén a neológ hitközségekben nagy változatosság érvényesült.

bernsteinb__la.jpg
A neológ zsidóság vallásos életét nagyban befolyásolta a rabbik szellemi arculata, mely az 1877-ben alapított Rabbiképző Intézetben formálódott. A neológ hitközség elvárta a rabbitól, hogy ne csak hagyományos talmudi tudása legyen, hanem világi műveltsége is, hogy alkalmas legyen híveinek lelki-szellemi irányítására, és a közösség külső képviseletére. A prédikáció középpontba kerülésével nagy jelentősége volt a szónoki képességeinek is. (1)

Ennek az új típusú rabbinak egyik kiemelkedő megtestesítője volt Bernstein Béla (1868-1944) szombathelyi, majd nyíregyházi rabbi. Aki amellett, hogy kitűnő rabbi volt, a történetíró rabbik nagy nemzedékéhez tartozott, (2) aki a két világháború között a status quo hitközségek főrabbijaként küzdött a zsidó felekezet egységének a helyreállításáért, (3) mindemellett kiváló pedagógiai érzékkel megáldott oktatóként tevékenykedett a zsidó oktatás területén.

Bernstein 1882-ben kezdte meg tanulmányait a budapesti Rabbiképzőben. Az 1889/90-es tanévet a liberális-konzervatív irányzatú breslaui Jüdisch-theologisches Seminárban töltötte. 1890-ben Lipcsében bölcsészdoktori oklevelet szerzett és 1892-ben avatták rabbivá Budapesten. (4) Még ugyanabban az évben foglalta el a szombathelyi hitközség rabbi székét.

Augusztus 20-án megtartotta székfoglaló beszédét. (5) A szónoklat hűen tükrözte az emancipált magyar zsidóság korabeli felfogását, miszerint a jó zsidó jó hazafi is egyúttal: „És nekünk csak őseink példáján kell buzdulnunk, kik a legszigorúbb hithűségben éltek, mint odaadó polgárok a nem akaratuk folytán ideiglenes hazában, csak őket kell követnünk s akkor mindig hű, önfeláldozó fiai leszünk hazánknak…”

Hosszú pályáján mindig különös hangsúlyt kapott az ifjúság nevelése. Az egységes tanterv véglegesítése előtti vitában Bernstein Béla is kifejtette véleményét. (6) A cikkből megismerhetjük nevelési felfogását, de a múlt század elei neológ zsidóságnak a vallásosságáról is képet kaphatunk. A vallásoktatás célja szerinte, hogy a zsidó gyermekeknek a szükséges vallásos ismereteket nyújtsa és pedig úgy, hogy egyrészt vallásos tudatát, felekezeti önérzetét fejlesszék, másrészt a vallás gyakorlatára képesítsék.

Pedagógiai tevékenységének külön területét alkotta irodalmi munkássága. 1898 és 1907 között négy kötetben került kiadásra az un. IMIT (7)-biblia. Az első kötet – Mózes öt könyve – anyagát Bernstein Béla ültette át magyarra, (8) a korabeli nyelvérzéknek megfelelő, jól érthető és a lehetőség szerint szó szerinti szöveggel. (9) A fordítás minőségét jelzi, hogy alapul szolgált az 1994-ben megjelent két nyelvű bibliához. Az 1898-ban kedvező sajtóvisszhanggal fogadott mű (10) nem tartalmazta a héber szöveget. Ennek hiányát Bernstein Béla érzékelte, így elkészítette a magyar fordítást a héberrel együtt. Majd Mózes öt könyvéhez a haftórák magyar nyelvű változatát is. (11) A középiskolák 3-6. osztályai számára a zsidóság történetét, a 7-8. osztályosoknak zsidó vallástan tankönyvet írt, (12) melyek több kiadást is megértek.

Bernstein Béla történelmi kutatásaival egy új zsidó identitás kialakítására törekedett. (13) A 19. század végén és a 20. század elején a magyar – zsidó történetírásban jelentős szerepet betöltő helytörténeti kutatás az egyes hitközségek múltjának a feltárására koncentrálódott, mely a zsidó közösségekre vonatkozó adatokat adta közre, létrejöttük körülményeit, intézményeik kiépítését stb.

Ezek a történetek alkalmasak voltak arra, hogy a zsidó és a nem zsidó közvélemény számára bizonyítsák a magyar-zsidó történelmi kapcsolatok pozitívumait, s ezzel erősítették az asszimiláció ideológiáját. (14) Vas megyére vonatkozó helytörténeti munkáinak az adja meg a különös értékét, hogy ő még tanulmányozhatta azokat a hitközségi iratokat, amelyek azóta elpusztultak, s a mai kutató számára elvesztek. 1900-ban Breslauban jelent meg dolgozata a Die Toleraztaxe der Juden in Ungarn címmel, melynek helytörténeti változatát – A türelmi adó Vas megyében – az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve közölte 1902-ben. (15) Különösen értékes Vas megye legrégibb hitközségéről, a rohonciról szóló kétrészes cikke, (16) melynek képanyaga a ma már nem látható templombelsőt és liturgiai tárgyakat örökítette meg. 1912-ben kezdte közölni folytatásokban a Magyar Zsidó Szemlében

„A zsidók története Vasmegyében” című tanulmányát, melyet 1915-ben fejezett be. (17) Rendszeresen publikált a Magyar Zsidó Szemle című tudományos folyóiratban, a Múlt és Jövő című havi lapban, az Országos Rabbiegyesület havi közlönyében a Magyar Izraelben, a magyar zsinagóga című homiletikai folyóiratban, az Egyenlőség, a Zsidó Szemle hetilapokban. Írt a Magyar Zsidó Almanachban, és állandó szerzője volt az IMIT illetve a Zsidó Évkönyveknek. (18)

A helytörténeti dolgozatok mellett fő kutatási területe volt a zsidók részvétele az 1848-49. évi szabadságharcban. Az 50. évfordulóra jelent meg legismertebb műve „Az 1848/49-iki magyar szabadságharc és a zsidók”, melyhez Jókai Mór írt előszót. (19) Bemutatja a zsidók helyzetét a reformkorban, a márciusi forradalomban –itthon és külföldön. A forradalmat követő zsidóellenes zavargásokat. A szerző adatok sokaságával próbálja bizonyítani bátor küzdelmüket a honvédség soraiban. (20) A művet a kedvező vélemények mellett a történész szakma erősen kritizálta, a forráskritika hiányát, elfogultságot róva fel neki. (21) A vegyes fogadtatás ellenére Bernstein nem hagyott fel a témakör tanulmányozásával és 1939-ben megjelentette kötete második, átdolgozott kiadását. (22) Az átdolgozás nemcsak az eltelt 40 év során feltárt új ismereteket kívánta felvonultatni, de a megváltozott politikai helyzetben .- az első zsidó törvény már érvényben volt, a második elfogadás előtt állt – a zsidóság jogfosztása elleni érvként is akart szolgálni a közös történelmi múlt felelevenítésével. (23)

bernsteinb__la_nyiregyhaza.jpg
A nyíregyházi egykori status quo zsinagóga

1909-ben, 17 évi tevékenység után hagyta el Szombathelyt. 1908 novemberében tartotta meg próbaszónoklatát Nyíregyházán a status quo hitközségnél. Beszéde óriási sikert aratott, hallgatói meleg ovációban részesítették. A rabbi a meghívást először visszautasította, később mégis elfogadta. (24) Távozásának okát nem sikerült kideríteni. Anyagi okok nem lehettek, mert a hitközség elöljárósága a fizetésjavítási kérelmét megszavazta, de egyéb kívánságait nem volt hajlandó teljesíteni. A vasi zsidóság emlékkönyve például családi okokra hivatkozik. (25) Deutsch Gábor a rabbinak a közösségénél erősebb konzervatív beállítottságában látja az okot, mely talán többször vezethetett konfliktushoz közöttük. (26) Ez utóbbit látszik alátámasztani, hogy status quo hitközség meghívását fogadta el. (27) 1928-ban 23 szervezet létrehozta a Status quo Hitközségek szövetségét, azzal a céllal, hogy helyreállítsák a zsidó felekezet egységét. A szövetség központja Debrecen lett, világi elnöke Dr. Fejér Ferenc. (28) 1929. február 24-én az elnök küldöttség élén Nyíregyházára érkezett, és ünnepélyes gyűlés keretében átadta a mandátumát Bernstein Bélának, aki a szervezet vallási vezetője lett. (29) Szervezkedésük okát is ő fogalmazta meg, ugyancsak az Egyenlőség hasábjain. (30) Elismeri, hogy mindenütt a világon több irányzata van a zsidóságnak. A magyarországi irányzatok ellentétei szerinte azért olyan mélyek, mert itt az állam feltétlenül elismerte és támogatta a szakadást. Eredetileg talán a szabadelvűség, a lelkiismeret szabadsága lehetett az ok, de úgy véli, a szakadás elmélyülésében szerepet játszott a kormányoknak az a törekvése, hogy a különböző zsidó irányzatokat kijátsszák egymás ellen. Célja lehetett a szövetségnek az is, hogy a kongresszusi Lőw Immánuel, az ortodox Reich Koppel mellé harmadiknak Bernstein Bélát szerették volna bejuttatni a Felsőházba. Ez a kísérlet azonban nem sikerült. (31)

Negyven éves papi jubileuma Nyíregyházán valóságos népünnepély volt. A zsidó papot egyházi és világi vezetők tisztelték meg a hálaadó istentiszteleten. (32) Nem csak a rabbi kar, hanem az egész felekezeti közvéleményünnepelte. (33) Hetvenedik születésnapja alkalmával írt méltatásában Dr. Groszmann Zsigmond írta róla 1938-ban: „Egyéni adottságaihoz tartozik a felekezeti tanügy iránt érzett buzgalma, a kartársi összetartás és megbecsülés ápolása, valamint a minden tevékenykedésében megmutatkozó lelkiismeretes pontosság…A kiváló pap, pedagógus, historikus fáradhatatlanságától, férfias lendületétől joggal vár még sokat a magyar zsidóság.”

1944-ben, a tekintélyes rabbi talán elkerülhette volna, hogy gettóba vigyék. A fia is segítette, hogy Budapestre költözhessen. Ő azonban nem hagyta el gyülekezetét. A gettóba állítólag nem vitt magával mást, mint a sétabotját, cvikkerét, imazsákját és jegyzetekkel teli bibliáját. (34) Deportálták, ahol mártírhalált halt.